Na, mielőtt még belefognék a szelidi Szittyóteret júlis 29-én, szombaton még az esti órákban is belengő halászlé illatfelhő, kiváltképp a hozzá köthető hallevek dicsőítésébe, felteszek egy pofon egyszerű kérdést. Mi kell a jó halászlébe? Annyit súghatok, aki azzal kezdi, hogy jó hal, jó hagyma, kitűnő kalocsai-bátyai paprika, az máris rossz útra tévedt. A helyes válasz: csak egy kanál, amivel megeszed, mert ha jó, abba már nem kell semmi! Ezt az örökbecsű igazságot Blaskó János, Venesz-díjas mesterszakács, a VII. Szittyótéri Halászléfőző Fesztivál zsűrijének elnöke sütötte el, miután a Duna menti kultikus étel fő ítészeként két társával sorra kóstolták az egyenként remekbe szabott, akarom mondani főzött halászleveket, amelyeknek készítői Szombathelytől Pirtón, Akasztón, Faddon, Kecskeméten át Bajával bezáróan érkeztek a versengésre.
Már 11 órakor ezerrel pörgött a beach food, mert ugyan kizárólag halászlevekkel lehetett részt venni a versenyben, e mellett mégis többen, különösen a vendéglő soron halcsipsz-szel, sült hallal, mindenféle hagyományos és újra értelmezett halétellel kápráztatták el a kopoltyúsokra éhes közönséget. Hogy mennyire sikeresen, azt leginkább a kialakult sorok és a jókora, hódítóan méretes, szaftos sült halak reprezentálták.
Forrás: Zsiga Ferenc
Nem tagadom, mi is, még a készre főzés előtt becsülettel végig kóstolgattuk a bográcsokban rotyogó matériákat. Azt hittük, a korábbi évek tapasztalatával a birtokunkban minden tudásunk meg van ahhoz, hogy elkerüljük az akkor kicsit rosszabbul teljesítő szereplőket. Már csak a tisztesség kedvéért is be kell vallanom: a végső eredmények és a győztes levek kóstolása alapján bizony rendesen pofára estünk!
Kiderült, vétek volt kihagyni azokat a Duna menti halászlére hangolt verziókat, amelyekhez nem tésztát, hanem például a nálunk a szentségtöréssel egyenértékű kovászos kenyeret szolgáltak fel.
De nézzünk néhány számunkra kicsit bizarr, kicsit izgalmas alternatíváját azoknak a halászleveknek, amelyeket mások mellett a szombathelyi Kendik Szabolcs, vagy a kecskeméti Szilágyi és társa csapat követett el. Utóbbi például tejfölös, borsos kalácsot adott a vegyes halászléhez.
Apropó, vegyes! Egyöntetűen megállapítható, hogy valamennyi Dunán - túli csapat vegyes halászlét főzött, nem sajnálva belőle a harcsát, törpét, kárászt, keszeget. A folyam jobb partjáról érkezők azzal is kitűntek, hogy szinte kivétel nélkül apróhalból, illetve a hal fejéből és farkából főztek alaplevet.
Nem szeretném elhallgatni persze azoknak a kiváló éttermeknek és főzőembereiknek a produktumát sem, akik például a híres-neves Akasztói Halászcsárda képviseletében érkeztek. Ő Németh Antal, a Szittyótéri Halászléfőző Fesztivál háromszoros győztese, aki ezúttal fiával, Ifj. Németh Antallal nevezett be, de külön-külön indultak a versenyben.
Aztán ott volt a Szittyótérről jól ismert Cseho, a Flick-Flack Étterem, és persze Bor Ferenc, akik a Gyula Bolt képviseletében a hagyományos pontyhalászlevével vonzotta a népes közönséget.
Forrás: Zsiga Ferenc
Ezek az emberek olyan ismert személyiségei a dunapataji, szelidi gasztroéletnek, mint a zsűri másik két tagja, Kollár Gyula, a pataji Tanya Bisztro tulajdonosa, vagy a másik zsűritag, Sánta Gábor, Szancsó. Igazi, fáradhatatlan lokálpatrióták, de állíthatom: ennek ellenére a helyezésekről tisztességesen, részrehajlás és a szereplők ismerete nélkül döntöttek!
Mi, akik olyan szerencsések voltunk, hogy közvetlenül is megszemlélhettük a zsűri munkáját, jól szórakoztunk, amikor egy-egy ételnél tréfásan elhangzott: „ez gasztroterrorista… ez amolyan háziasszony halászlé… kicsit menza minőség… sokkal jobb a kenyér, mint a halászlé, de most nem azt zsűrizzük...”
Az egyszerűbb minősítések között volt a „túl sok a paradicsom…utólag még tett hozzá paprikát, vizet, zsíros, mocsár ízű a hal”, stb.
Ám a zsűri tagjai valamennyi ételhez sok szép észrevételt is tettek, és mint elhangzott:
Az ember azt hinné, a halászlé egy olyan egyszerű étel, amit bárki képes megfőzni. Na, nem! Már csak azért sem, mert a készre főzési idő 40 perc, nincs idő módosítgatni, mert az csak ronthat a minőségen.A kellemes szombati tóparti nyári délután 16 órakor ért a csúcspontjára, amikor is Blaskó János, a zsűri elnökew, Kollár Gyula, a zsűri tagja kihirdette az eredményeket, Váradi Gyula főszervező pedig átadta a díjakat.
Első helyen a Fieszta Étterem végzett, a győztes halászlevet Csóti Sándor főzte, ő az összesen elérhető 300 pontból 282-vel került az élre.
Forrás: Zsiga Ferenc
A kiskőrösi Németh László lett a második, aki 279 ponttal szorongatta az első helyezettet.
Harmadikként a Dunapataji Szentkirályi Csapat népes tábora ujjonghatott a 266 ponttal elért előkelő helyezésnek. Itt Pintér László volt a legfőbb főzőember.
A negyedik helyezettnek kijáró bográcsot a Bévárdi major nevében főző fiatalember, Bévárdi Ádám (243 pont) vihette haza, hogy a rangos és szép helyre az is emlékeztesse.
Valamennyi résztvevő egy díszes oklevelet kapott, hogy ezzel is hangsúlyozzák a főzők elhivatottságát és a halászléfőzés melletti elkötelezettségét.
Gratulálunk a szervezőknek és a résztvevőknek, amiért a halfőzésből Szeliden is ilyen szép hagyományt teremtettek!