Másodszor adtak díjat Kalocsa sportújságírásáért. Ezúttal negyedszázados munkásságáért a sportszerető közönség által jól ismert sportrovat-szerkesztőnk, Tamás Fecó kapta a díjat, akit ifi focistaként neves csapatok is igazolni akartak, majd edzőként is érdemeket szerzett városunk sportéletében, s akinek újságíróként országos lapban is jelentek meg írásai.
A kalocsai sportélet kiemelkedő teljesítményeit, újkeletű hagyomány szerint a tavaly megújított sportbál keretében ismerik el. Akkor első alkalommal díjazták a versenyzői és edzői erények mellett a sportújságírói munkásságot is. Az ezért járó serleget a Korona Rádió kapta, amelynek sporttudósításai hangvételén, sőt, gyakran a szóhasználatukban is érezhető, hogy az ott tevékenykedő sportszerkesztők is Fecó „iskolájában nevelkedtek”, hiszen munkatársunk az általa képviselt színvonalat és naprakészséget – már jóval portálunk születése előtt – etalonná tette a helyi sportújságírás terén.
Az idei sportbálon hosszan méltatták a sportújságíróként tavaly jubilált szerzőt, akit a város apraja-nagyja negyvenéves tanári munkásságáról is ismer.
– Abszolút váratlanul ért a dolog, nekem senki sem szólt erről, és csak véletlenül voltam ott, mivel kezdődő meghűléses tünetekkel és rossz közérzettel küszködtem, amiről az óta kiderült, hogy influenza volt. Mégis összeszedtem magam, hogy benézzek egy rövid időre, mivel tudósítanom is kellett volna az eseményről. Erre nagy meglepetésemre hallom ám, hogy hosszan méltatják sportújságírói tevékenységemet. Erről eszembe jutott az ifjúságom, amikor a Sport Kocsmába belépve hallottam, ahogy Csapai Lajos a pultnál beszélt hasonló lelkesedéssel arról, hogy a kis Tamás Fecót kiszemelték, és hívják több nagyobb csapatba focizni. Akkor érettségi előtt álló diákként voltam is próbajátékon a Kecskeméti Dózsánál és a Tatabányánál is, de végül mégis inkább Kalocsát és a testnevelő tanári hivatást választottam. Egyébként írt is erről egy cikket a Petőfi Népében. Máig nem tudom, hogy miért azt a címet adta neki, hogy „Tamás Ferenc nem hagyja magát”, bár igaz, hogy büszke vagyok a szívósságomra, például arra, hogy úgy húztam le egyetlen munkahelyen negyven évet, hogy egyetlen táppénzes napom nem volt – vágott bele a tőle megszokott módon „vargabetűs” válaszába sportszerkesztőnk, amikor újkeletű díjáról kérdeztük.
– Sokan etalonnak tekintik bő negyedszázados munkásságodat a helyi sportújságírás terén. Mi erről a véleményed?
– Én is észrevettem, hogy különböző sajtótermékek a sporttal kapcsolatos tematikájukat és a nyelvi fordulataikat is az én írásaimból kölcsönzik. Aminek nagyon örülök, hogy az oda illő témájú cikkeimet rendszeresen fölteszik a bacskiskunfoci.hu nevű szakportálra, és újabban hivatkozzák is, ami eddig ott sem volt jellemző.
A HOZZÁNK ÉRKEZETT VISSZAJELZÉSEK SZERINT TAVALY TÖBBEN ÉRTETLENÜL FOGADTÁK, HOGY NEM TAMÁS FERENC KAPTA A SPORTÚJSÁGÍRÓI MUNKÁSSÁGÉRT JÁRÓ ELISMERÉST, HA MÁR LÉTREHOZTAK EGY ILYEN, ÚJ DÍJAT.
Fecó azonban ezt is kész szerencseként könyveli el, és tréfára veszi:
Ha tavaly akarták volna átadni, akkor nem is tudtam volna átvenni, mert pont egy éve műtöttek, így nem voltam ott a bálon. Így pedig, hogy most megkaptam, már nem áll fönn a veszély, hogy esetleg csak posztumusz tudják majd ideítélni! Negyed évszázad a sport, negyven év a diákok szolgálatában
Tamás Ferenc 1991-ben kezdte sportújságírói tevékenységét a Kalocsai Néplapnál.
A sajtó rendszerváltozás utáni átalakulásának időszakában az egyik új Nemzeti Sport változat pár lapszámában is megjelent néhány cikke.
Kalocsa sportéletében nem csak újságíróként hagyott nyomot: 1976-tól a KSE ifjúsági focicsapatának edzője, később felnőtt csapatnál edzősködött, összesen bő 15 éven át. Az ifivel számos bajnoki címet szereztek, és ebben az időszakban érmesnél rosszabb helyen sose végeztek, sőt, az NBIII-ba is fölkerültek, a felnőtt csapattal pedig a megyei bronzéremig is eljutottak.
A város életében betöltött, nemcsak a sportra kiterjedő aktív és gyümölcsöző szerepét korábban is több elismeréssel díjazták.
Az ezredfordulón kapta meg a Fényi Gyula-díjat, amely a pedagógiai pályán, Kalocsán eltöltött 25 éves oktató-nevelői munkásság elismerésére szolgál.
2001-ben, amikor városunk ezer éves fennállását ünnepelte, szintén „Kalocsa város sportszerető közvéleményének hosszú időn át, magas színvonalon történő tájékoztatásáért” vehetett át elismerést.
2014-ben Kunszt József-díjat kapott, amelyet évente három, köztük egy, hivatását kalocsai iskolában gyakorló pedagógus vehet át.
Az oldalt támogatta a Hufbau-Akker szaküzlet. További akciós termékekért ide kattints!
A Fókuszban Podcast most megjelent adásában a nemrégiben megalapított Magyar Civil Hálóról beszélgetünk az országos hálózat elnökével, Petneházy Dáviddal és elnökségi tagjával, Szigeti Tamással. A beszélgetés második felében Scherer Erzsébet, a Magyar Vidék- és Térségfejlesztési Alapítvány ösztöndíjasa mesél céljairól.