
Az október 20-ai, hétfői testületi ülés egyik napirendi pontja keretében a grémium a kalocsai 1345/2 hrsz. alatt felvett, „kivett közterület” elnevezésű, természetben a város északi határán, a Vajas – azaz a Csorna–Foktői-csatorna – mentén található, illetve nagy részén azzal párhuzamosan futó, az 51-es főútba, másik végén a Gombolyagi útba torkolló közterületnek az Antalffy Sándor utca nevet adta.
Az utcában újként megnyíló vállalkozás kezdeményezte az elnevezést, mivel postacímmel eddig nem rendelkezett.
Az ingatlan-nyilvántartásban jelenleg névtelen utca elnevezéssel szereplő utcában magánlakás céljára szolgáló épület nem található, így lakossági okmánycserével nem jár a névadás.
Az új utcanevet a vonatkozó helyi rendelet módosításával a közterületek elnevezését tartalmazó listára is fölvették.
Az előterjesztéshez mellékelték Romsics Imre múzeumigazgató véleményét, illetve a névadó rövid életrajzát is.
Antalffy Sándor köztisztviselő, Kalocsa első polgármestere a Bihar vármegyei Nagyszalontán született 1873. szeptember 20-án, és a Pest Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Rákoshegyen hunyt el 1936. december 10. előtt.
Középiskolai tanulmányait Nagyváradon, az egyetemet Budapesten végezte.
Közigazgatási pályafutását az erdélyi Krassó-Szörény vármegyében kezdte, először a teregovai, majd a facsádi járás főszolgabírájaként. Az I. világháborúban felmentése ellenére honvédszázadosként teljesített frontszolgálatot, 1914–1916 között a szerb és az olasz fronton harcolt. Megkapta a Signum Laudist, a Károly csapatkeresztet és a sebesülési érmeket.
A háború után áttelepült Magyarországra, az abonyi járásban beosztott főszolgabíró lett. 1921. szeptember 29-én, a két nappal korábban megválasztott képviselő-testület az újra városi rangot kapott Kalocsa polgármesterévé választotta.
POLGÁRMESTERSÉGÉNEK 11 ÉVE ALATT SZÁMOS KÖZINTÉZMÉNNYEL ÉS GAZDASÁGI SZERVEZETTEL GYARAPODOTT KALOCSA.
Ezek pénzügyi fedezetét részben vagy teljes egészében a város biztosította.
Polgármesterségének időszakához fűződik
Megromlott egészségi állapota miatt 1931 szeptemberében kérte nyugdíjazását, de a testület kérésére visszavonta kérelmét. 1932. június 27-én ismét kérte a nyugdíjazását. Kérését teljesítette a képviselőtestület, így 1932. szeptember 30-i hatállyal nyugállományba helyezték. Nyugdíjazása után Rákoshegyre költözött, ott élt haláláig.
Megjelent a Fókuszban Podcast legújabb adása, melynek vendége Font Sándor országgyűlési képviselő, akivel a november harmadikán átadott CT-berendezésről, a magyar egészségügy helyzetéről, a kalocsai kórház szerepéről, valamint a ’D’ épület jövőjéről beszélgettünk.