A magyar kultúra napján – Kiállítás-megnyitó fotókból és festményekből, hangszermustra után és irodalmi emlékest előtt

A kalocsai Tomori Pál Könyvtár magyar kultúra napja alkalmából szervezett rendezvényeit január 22-én délelőtt fél tizenkettőkor Buda Ádám interaktív hangszerbemutatója nyitotta meg, amelynek keretében a Tinódi-díjas énekmondó annyi hangszerrel ismertette meg a gyerekeket, hogy fölsorolni is sok volna. A magyar kultúra napjára szervezett programsort a kiállítás-megnyitó után Buda Ferenc emlékest zárta. A „Fölöttem hold is, csillag is” című esten Buda Ádám mellett közreműködött a Kalocsai Thália Társulat.

A kapcsolódó tárlatokról, a Kalocsai Kortárs Művészeti Klub alkotóinak és a Dunatáj Fotókör tagjainak a képeiből berendezett kiállításokról külön-külön virtuális tárlatokat is készítettünk.

A KETTŐS KIÁLLÍTÁS-MEGNYITÓ EGYBEN A KÖNYVTÁR MAGYAR KULTÚRA NAPJÁRA SZERVEZETT ÜNNEPÉLYE IS VOLT.

Annak alaphangulatát alkalomhoz illően a Himnusz hangjai adták meg, amelyet ezúttal Kerekesné Geri Zsuzsanna, a Liszt Ferenc AMI magánének tanára szólaltatott meg, aki később még két zenei betéttel, Kodály Zoltán műveivel emelte az alkalom fényét, testvére és kollégája, Felnagyné Geri Emese zongorakíséretével.
Az ünnepség konferansziéja, Mihó Izabella zárásképpen ezúttal szavalatával is emelte az alkalom ünnepélyességét.

A második emelti folyosót szinte teljesen megtöltő közönség előtt előbb a Tomori Pál Könyvtár vezetője, Csikós Marianna mondott köszöntőt, majd a két kiállító csoport képviselője szólt az egybegyűltekhez. A Kalocsai Kortás Képzőművészeti Klub alkotóinak képviseletében Lakatos Ervin festőművész, a Szent István Gimnázium rajztanára, a Dunatáj Fotókör részéről Regényi Gábor fotóművész nyitotta meg a kiállítást.

A kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”– idézte Kodály Zoltán szavait Csikós Marianna, aki szerint a magyar kultúra napján nemcsak egy több mint 200 évvel ezelőtti kéziratra tekintünk vissza büszkeséggel, hanem számot vetünk azzal is, mit teszünk ma a magyar kultúráért? Kijelentett: mi itt Kalocsán, úgy döntöttünk, hogy a kultúrát nem vitrinbe zárjuk, hanem élővé, belakhatóvá és mindenki számára elérhetővé tesszük.
A kiállítás kettős jellegéről úgy fogalmazott:

Ez a kettősség adja a kiállítás igazi erejét: a festő ecsetje és a fotós lencséje két különböző módon mesél ugyanarról a világról, a mi közös otthonunkról. Míg az egyik alkotó a képzelete színeivel tölti meg a vásznat, a másik a pillanatot ragadja meg és emeli az örökkévalóságba.”„A könyvtár nem csak könyvek tára”

Az intézményvezető a könyvtárnak az élő kultúrában játszott szerepét hangsúlyozta, és rámutatott, ezt szolgálják a folyosón látható képek is, amelyek a könyvtár egy új szolgáltatását is jelentik. Végül köszönetet mondott Farkas Tibornak a gazdag anyag összeállításában végzett áldozatos munkájáért.

Lakatos Ervin is azt emelte ki: ezen a napon nemcsak a múlt nagyjai előtt tisztelgünk, hanem a jelen élő, lüktető kultúrája előtt is – itt, Kalocsán, a saját szűkebb hazánkban.

Amikor végignézünk ezeken a falakon, nem egy szigorúan válogatott, kurátori koncepció mentén szűrt anyagot látunk. Ez a tárlat valami sokkal fontosabbat képvisel: a lehetőséget és az emberi történeteket.

Képgaléria megtekintése (9 db kép)

Az alkotás magánya és bátorsága

Mint pedagógus és mint alkotó ember is jól tudom, mennyi kincs rejtőzik a kalocsai és környékbeli házak falai között. Rajztanárként nap mint nap átélem azt a különleges csodát, amikor egy fehér lapon megszületik valami új. Számomra az egyik legnagyobb szakmai és emberi öröm látni, ahogy a „tanítványok” – legyenek akár iskolás fiatalok vagy önmagukat felnőttként kipróbáló amatőr alkotók – megtalálják a saját hangjukat”– osztotta meg Lakatos Ervin, majd a pedagógus után a művész tapasztalatáról is szólt:

De van itt még valami, amiről ritkán beszélünk: az alkotás magánya és bátorsága. Tudom, milyen az, amikor az ember ott áll az üres vászon előtt, és csak ő van, meg a gondolatai. Tudom, hogy hány „alkotói szoba” csendjében születtek meg ezek a képek.”
UGYANAKKOR KILÉPNI A NYILVÁNOSSÁG ELÉ, MEGMUTATNI A LELKÜNK EGY DARABJÁT: EZ AZ IGAZI BÁTORSÁG.

A festészet nem egy távoli, elérhetetlen dolog

– többek közt erre is rámutatott Lakatos Ervin, annak kapcsán, hogy a könyvtári kiállítással a képek a mindennapok részévé válnak. 

Emlékeztet minket arra, hogy a kultúra nemcsak a nagy múzeumok falai között lakozik, hanem itt van a kezünkben, a szemünkben, vagy éppen a szomszédunk tehetségében.”
Lakatos Ervin fölidézte: a 2018-as első magyar kultúra napjára szervezett kiállításuk óta egyetlen év kihagyással minden évben találkoztak itt, így a mostani már a nyolcadik alkalom volt. Örömét fejezte ki, hogy a kör már néhány éve a Dunatáj Fotókör tagjaival bővült.

Az alkotás befogadóban teljesedik ki

Regényi Gábor a ’művész’ helyett az ’alkotó’ szót részesíti előnyben, és beszédében az alkotói folyamatra helyezte a hangsúlyt, és abban a közönség, a befogadó szerepének fontosságára is rámutatott, hiszen az alkotás a szemlélőben válik teljessé, a közvetített üzenet átadásával nyer értelmet. Ezért köszönetet mondott a közönségnek, amiért figyelemmel kísérik munkájukat.

A beszédeket követően a kiállító alkotók összeálltak egy csoportképre, majd az érdeklődőkkel együtt megtekintették a bemutatott alkotásokat, és pogácsa és bor mellett, kötetlen beszélgetés keretében értékelték is a látottakat.
Ez után sokan átvonultak az egy emelettel lejjebb található Kamaraterembe az este hat órakor kezdődött Buda Ferenc emlékestre.