69 éve kezdődött az ’56-os forradalom vérbe fojtása – Megemlékezés Kalocsán a szovjet csapatok inváziójának évfordulóján

Az ünnepély kezdetén a jelenlévők együtt elénekelték a Himnuszt, majd a KIKK munkatársa, Mihó Izabella köszöntő szavai után Kapitány Erik, a Kalocsai Thália Társulat tagja Kiss Dénes: Velünk, vagy ellenünk című versét mondta el, majd Rudasné Czár Zsuzsanna, a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) elnöke osztotta meg emlékező gondolatait.

Ma, november 4-én, a gyász és az emlékezés napján hajtunk fejet mindazok előtt, akik 1956-ban a szabadságért, a hazáért, a jövőért emelték fel a szavukat – és sokan közülük az életüket is áldozták. E napon nemcsak a forradalom leverésére emlékezünk, hanem mindarra, amit az 1956-os hősök örökségül hagytak ránk: a bátorságot, a hitet, és a nemzet összetartó erejét
– indította beszédét a szónok, aki úgy fogalmazott:

Képgaléria megtekintése (21 db kép)

„1956 ESZMÉNYE A MAGYAR LELKISÉG TÁBORTÜZE.”

Olyan tűz ez, amelynek fényét generációról generációra kell továbbadnunk – nekünk, felnőtteknek, majd gyermekeinknek és unokáinknak.”
E tűznek a lángja a szabadságunkat jelképezi: bevilágítja a magyar élni akarást, és felragyogtatja mind a tizenötmillió magyar szabadság iránti áhitatát, bárhol is éljenek a világban – jelentette ki Rudasné Czár Zsuzsanna, majd a forradalom és szabadságharc nemzetet összekovácsoló, a különböző gondolkodású, származású tagjait összekötő jelentőségét emelte ki:

Ez a tűz nem pusztán egy emberé, nem is csak a fővárosé, és nem is egyetlen politikai közösségé. Feladatunk, hogy ehhez a tábortűzhöz mindannyian odaférjünk – etnikai származástól, vallási hovatartozástól és politikai véleményektől függetlenül.”
Hangsúlyozta:

"ÖSSZEFOGNUNK NEMCSAK ELNYOMÓINK ELLENÉBEN KELL, HANEM HAZÁNK ELŐREHALADÁSÁÉRT IS KÖZÖSEN KELL TENNÜNK.”

1956 története a közös történetünk, a forradalom eszménye a közös ügyünk – mutatott rá a szónok.
A közös tábortűz lángjaiban fel-felsejlik hőseink – a pesti srácok, a műegyetemisták, a munkások, az egyszerű embereké, Szabó Ilona, Pongrátz Gergely, vagy éppen Maléter Pál – arcképe.

Képgaléria megtekintése (21 db kép)

A jövő kulcsa nem csak az emlékezésben, hanem a cselekvésben is rejlik, ezért ’56 eszménye számunkra a felelősséget, a szabadság, a hit és a közösség erejének megőrzését jelenti.
Ezt nem csupán a formalitásokban, a megemlékezéseken, vagy az ünnepnapokon kell:

"A LEGNAGYOBB SZOLGÁLAT MINDIG A HAZÁÉ, A KÖZÖSSÉGÉ, AZ EMBERÉ, AMIKOR A CSELEKVÉS ÁTSZŐVI MINDENNAPJAINKAT, AKKOR 1956 EMLÉKÉT BÜSZKÉN ŐRIZZÜK.”

Végül a fiatalokhoz szólva úgy fogalmazott Rudasné Czár Zsuzsanna:

Ti vagytok azok, akik tovább viszitek ennek a tábortűznek a lángját! Őrizzétek meg, tápláljátok, adjátok tovább, hogy soha ne aludjon ki! (…) A tüzet az igazság táplálja, a magyar nép olthatatlan szabadság iránti vágya és szeretete teszi teljessé. Mert amíg lobog ez a tűz, addig él a szabadság, addig él a magyar nemzet hite, tartása, jövője.”
A történelmi eseményekre, azok üzenetére való emlékezés jelentőségét abban látta: az nem a múltba zár, hanem a jövőbe vezet, olyan jövőbe, ahol a tábortűz lángja tovább világít minden magyar szívében.

Képgaléria megtekintése (21 db kép)

Az emlékező beszédet követően annak szónokához csatlakozott Simon Zoltán és Turi Tibor képviselő, akikkel közösen a város nevében koszorút helyezett ez az ’56-os emlékkő lábazatán.

Az ünnepély lezárásaként nemzeti hagyományaink szerint a Szózatot közösen énekelték el az egybegyűltek.