Nagy ívű ünnepi beszéd, megemlékezés és koszorúzás a Szabadulás Kútjánál – Kalocsa így ünnepelt október 23-án

Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékünnepének reggelén 10 órakor a főszékesegyházban mutatott be ünnepi szentmisét a hazáért Fülöp Ernő apát-kanonok, belvárosi plébános.

A mise után, 11 órától a börtön falában elhelyezett emléktáblánál, illetve a sarkon található Szabadulás Kútjánál tartott megemlékezéssel folytatódott az ünnepi program. A gyülekezőket a Kalocsai Fúvószenekar térzenéje fogadta, akik az ünnep nyitányaként a Himnuszt, lezárásaként pedig a Szózat közös eléneklését is játékukkal kísérték.

Az ünnepi műsort a kalocsai Fényi Gyula Általános Iskola Belvárosi Általános Iskolájának hetedik, nyolcadik osztályos tanulói adták. A mintegy 25 perces műsort összeállította és betanította Filvig Ágnes, aki az előadás sikeréhez énekével is hozzájárult.

A műsor felütéseként a legismertebb magyarságversek egy-egy sorából összeállított gondolatritmus mutatta be az 56-os események motivációs bázisát: a magyar nép hazaszeretetét és szabadságvágyát.
A folytatásban drámajáték keretében idézték föl az 56-os eseményeket, előtte az országban kialakult gazdasági, társadalmi és politikai helyzetet, valamint az október 23-ai és azt követő eseményeket; a barikádokon töltött dicsőséges napoktól kezdve a brutális szovjet ellencsapáson át a külföldre menekülés és a megtorlások szomorú időszakáig.
Mindezt a világ felé nyiladozó kamaszok szemével láttatták, akik közül sokan, akik pár nappal korábban még a tizenéves kisdiákok köznapi életlét élték, pár nappal később szintén a forradalom emigránsaivá, hőseivé, mártírjaivá, a kommunista megtorlás áldozataivá váltak.

Képgaléria megtekintése (45 db kép)

A továbbiakban Dr. Mák Kornél, a Bács Kiskun Megyei Közgyűlés alelnöke mondott ünnepi beszédet, megkímélve bennünket a műsor dicséretének fáradságától, megtéve azt helyettünk beszéde felütéseként, szívünkből szólva:

Gratulálok a diákok gyönyörű műsorához, azt a számot magában hordozta, ami 56-nak a lelke” 1956. október 23-tól november 4-ig tartó két hét a kommunista diktatúra sötét idejében szabadságként és demokráciaként fényt hozott az akkori társadalomba, akkora törést okozott a kommunista világ struktúrájában, szerkezetében, amelynek a repedései egészen elvezettek a rendszerváltás idejéig”– mutatott rá Dr. Mák Kornél, majd Márai Sándort idézve úgy fogalmazott: 1956 egy csoda, mert a magyar ember számára ezeréves államiságunk alatt mindig is az alapunk és a gyökerük volt a hitünk, a vallásunk, hogy hiszünk az Istenben; a magyarságunkat megerősíti a kultúránk, valamint a család és a magyar nemzet. A kommunista ideológia ezzel szöges ellentétben minden igyekezetével törekedett a vallás eltörlésére, az internacionalizmus jegyében pedig arra, hogy az emberek ne a nemzetben gondolkodjanak, hanem egy feloldódott tömegmasszává váljanak, amelyben nem lényeges a család sem.

Azt szoktam mondani, hogy ez tényleg, szó szerint az igazság és a hazugság birodalmának az összecsapása.”

Képgaléria megtekintése (45 db kép)

Az ünnep szónoka fölidézte az 1919-es Tanácsköztársaság terrorját is, amikor ízelítőt kaptak ebből az Alföldön, benne a Kalocsa környékén élők, amikor a Lenin-fiúk itt is akasztottak, sokakat agyonlőttek.
Emlékeztetett, hogy az akkori és az ’50-es évek kommunistái, Rákosi és társai is a Szovjetunióban tanulták meg a gazdától, Sztálintól, hogy miként kell értelmezni azt: „Kísértet járja be Európát”.

A sztálini rémtettek közt fölidézte a lengyel értelmiség és a katonatisztek agyonlövetését, az Ukrajnában és Kazahsztánban mesterségesen előidézett éhínséget, amelynek milliók estek áldozatul. Ez utóbbit egy ebben az időszakban, engedély nélkül Ukrajnába utazott újságíró elbeszélésével jellemezte, mondván: kolosszális nagyságú éhínség volt tapasztalható, mindenki felpuffadt az éhségtől, és amikor az élelméből megkínált egy kislányt, az úgy válaszolt: „Most már boldogan halok meg, miután ilyen finomakat ettem!”

Mesterségesen, a kommunista diktatúra perverz iróniájaként a kerítések mögé zárt, haldokló parasztsághoz muzsikusokat küldtek, hogy „kultúrára tanítsák őket”. A zenészek a halottakkal teli faluról falura haladtak, és egy helyszínen ez fogadta őket:

Az ágyban két halott kislány feküdt, a kályhából két férfiláb meredt ki, és egy öregasszony őrjöngve kaparta körmeivel a padlót.”

Képgaléria megtekintése (45 db kép)

FÉLMILLIÓ ÁLTALÁNOS ISKOLÁS ÉS KÖZÉPISKOLÁS KORÚ GYERMEKET KIRENDELNEK UKRAJNÁBA, AHOL ŐRTORNYOKAT ÁLLÍTANAK FEL, HOGY ONNAN FIGYELJÉK AZ ÉHEZŐKET, ÉS ARRA TANÍTJÁK A GYERMEKEKET, HOGY JELENTSÉK FÖL A SZÜLEINKET.

EKÖZBEN EGY 1933-BAN SZÜLETETT GYERMEK ÁTLAGOS VÁRHATÓ ÉLETKORA HÉT ÉV VOLT.

Az 1937-es népszámláláson a Szovjetunióban már nyolcmillió ember hiányzik, mire Sztálin eltitkolja az adatokat, és kivégezteti a statisztikusok, majd a bolsevik forradalom november 7-ei, XX. évfordulóján így mond pohárköszöntőt:

Könyörtelenül elpusztítunk mindenkit, aki tevőlegesen vagy gondolatban, igen, gondolatban is veszélyezteti a szocialista állam egységét! Ürítem poharam minden ellenség és egész pereputtya kiirtására!”Rákosi Mátyás és elvtársai ennek az ideológiának akartak megfelelni és olyan diktatúrát hoztak létre Magyarországon, amelynek az örökségét ismerjük a szüleink, nagyszüleink, dédszüleink révén, hiszen a diktatúra minden családot érintett.

Saját családja történetéből Dr.Mák Kornél fölidézte, hogy dédapja a kulákság vádjával való meghurcoltatása miatt lett öngyilkos, elvették mindenüket, a nagymamáját pedig a hét gyerek mellől – a legkisebb ekkor még csecsemő – elvitték a kecskeméti Városházára, ahol három napig állt a folyosón, azt se tudta, miért.
Később édesanyja és nagyanyja is úgy emlékezett erre az időszakra, hogy ha nem jött volna 1956, akkor nem tudják, mi történt volna velük.

De a „gazda” meghalt, és elindult valami a lengyeleknél és nálunk is.
’56-ban a magyar nemzet felemeli a hangját és az idegen megszállók távozását követelve kinyilvánították, hogy
nekünk nem kell a kommunista ideológia, nekünk a nemzetünk kell, nekünk a hitünk kell! Kiszabadítják Mindszenty Józsefet, az átkos címert leverik, a nemzeti lobogóból a Rákosi-címert kitépik, megfogalmazzák a szabadságot, megfogalmazzák a vallásszabadságot, megfogalmazzák a demokráciát, megfogalmazzák azt, hogy szabadok vagyunk.

Képgaléria megtekintése (45 db kép)

Dr. Mák Kornél fölidézte a Kalocsán történteket is, ahol a katonai reptér és több laktanya itteni léte miatt még feszültebb volt a helyzet, és ahol október 27 - én a börtönből leadott lövések - nem pontosan tisztázott körülmények közt - két ember halálát okozták és öt további embert megsebesítettek, azonban azt sikerült elérni, hogy a politikai foglyokat szabadon bocsátották.

A forradalom leverése után sem szűnt meg teljesen az ellenállás – emlékeztetett Dr.Mák Kornél. Kalocsán ugyan a szovjet bevonulás gyorsan véget vetett a mozgolódásnak, csapataik már november 2-án bekerítették a repteret, és kezdték lefegyverezni a katonaságot. Országszerte azonban még ’57 tavaszán is történtek ellenálló megmozdulások, a munkástanácsok a gyárakban próbálnak ellenállni, majd amikor felvonulnak a nők a Nyugati pályaudvar előtt, és egy provokátor elkezd lövöldözni, akkor letartóztatják a békés tüntetőket, csak így tudták megakadályozni az ellenállást.

A Kádár-rendszer félt. Harminc éven keresztül félt attól, hogy ez valahol kimondatik, hogy valahol megemlékeznek, hogy leírják, hogy beszélnek róla, hogy összefognak, összeesküsznek. De az emberek agyába nem tudtak belenyúlni. A családokban hallgattuk a recsegő Szabad Európa Rádiót, és elindult az a repedés, amiről beszéltem… És Kádár János már félig szenilisen visszakerül a villájába, és csomagol, mert azt hiszi, hogy elviszik, azt hiszi, hogy ő is ugyanúgy jár, mint 1956. mártírjai.”Beszéde zárásaképp a szónok figyelmeztetett, hogy Európában ma ugyanez történik, hiszen nem kell mást tenni, csak bekapcsolni a tévét, elolvasni az internetet, ahol nem szükséges a vallás, ahol nem szükséges a karácsony az Unió intézményeiben, ahol a karácsonyfa helyett egy téglatestekből épített életfát állítanak, ahol a Szűzanyát jelképező uniós csillagaink dacára most már azt hirdetik, hogy nem kell a vallás, nem kell a család, adjuk fel a családi, nemzeti identitásunkat, nem kell a nemzetpolitika.

Más lepedőbe csavart ideológia, de ugyanaz! Ezt ne felejtsük el! Ha mi ezeket az értékeket őrizzük, akkor volt értelme a magyar nemzetért, a szabadságért küzdeni ’56 hőseinek, akkor vagyunk erre az örökségre méltóak, ha ezekért az értékekért mi is tudunk küzdeni.

Azt szeretném kérni mindenkitől, hogy küzdjünk együtt! Legyen ez számunkra fontos, hiszen méltóképpen így tudunk igazából fejet hajtani 1956. hősei, vértanúi, menekültjei, üldözöttjei, megkínozottjai előtt, akik hiszem, hogy itt élnek a szívünkben!”– zárta ünnepi gondolatait dr. Mák Kornél.

Végül Kalocsa város önkormányzata nevében a börtön falán található emléktáblánál az ünnepi szónok, Dr.Mák Kornél, Font Sándor országgyűlési képviselő, Dr. Filvig Géza polgármester, Simon Zoltán alpolgármester, valamint dr. Kiss Csaba jegyző  közösen koszorút helyezett el a börtön falán lévő emléktáblánál, majd a város intézményei, civil és társadalmi szervezetei helyezték el az emlékezés, a kegyelet és tisztelet koszorúit.

Képgaléria megtekintése (45 db kép)