A csend semmi. A csend minden. A csend halál. A csend élet. Csendélet. Mint akkor, a Golgotán.
Nagypéntek van. A csend napja. Jó néha a csend barátja lenni! A csend különleges entitás. Sokarcú. Titokzatos. Vonzó és néha taszító, félelmetes. Itt a Balatonon a vihar előtti csend szép, megnyugtató. A színek káprázatos változása az életünk szimbóluma. Hol kékben pompázunk, hol színesben és hol feketében sajnos. A csendben a szavak a lelkünkben járják táncukat, a szavak úgy potyognak a tudatunkba, mint a balatoni viharban az esőcseppek és a vízfelszínen becsapódnak a kékségbe. Csobbannak, csörömpölnek, mint a kiborult vasszögek egy műhely koszos padlóján. Rozsdás szögek, amelyek keresztre feszítenek. Magány, csend és béke. De lehet a bolygók és a csillagok mágikus, sorsokkal átszőtt csendje. Vagy a feltámadás barlangjának csendje. Vagy a megnyugvás csendje. Mint az anyaméhben. Amikor eltűnnek a felesleges szavak és mozdulatok. A gondolatok, érzelmek egyszerűbben, tisztábban gyűlnek a lélek köré. Ahogy a szentjánosbogarak zümmögik körül az éjjel is illatozó virágokat. Csak rajzanak a vigasztaló gondolatok a csendbe burkolt lélek körül. És ebben a csendben álmok szunnyadnak. És ez jó csend. A csend semmi. A csend minden. A csend halál. A csend élet. Csendélet. Mint akkor, a Golgotán. De aztán jött a feltámadás.
Nagyon szép Húsvéti Ünnepeket kívánunk sok szeretettel!
KALOhírek Szerkesztősége
A Fókuszban Podcast most megjelent adásában a nemrégiben megalapított Magyar Civil Hálóról beszélgetünk az országos hálózat elnökével, Petneházy Dáviddal és elnökségi tagjával, Szigeti Tamással. A beszélgetés második felében Scherer Erzsébet, a Magyar Vidék- és Térségfejlesztési Alapítvány ösztöndíjasa mesél céljairól.
