Százakat vonzott a Negyvennyolcasok terén megrendezett március 15-i ünnepség – „Éppen az 1848-49-es döntésekért emelkedünk naggyá más nemzetek szemében is”

A katonazenekari kísérettel elénekelt himnuszt követően a Kalocsai Thália Társulat színészei vették birtokba az alkalmi színpadot, és a ’48 eseményeit felelevenítő, közel 20 perces darabban, a tehetségükben rejlő színjátszói képességeiket kibontva, lendületes előadásmódban igazi színházi élményben részesítették az akkora már több száz főnyi közönséget.

Képgaléria megtekintése (32 db kép)

Az ünnepséget, az előadást teljes egészében rögzítette a Kalocsai Városi Televízió, így valamennyi érdeklődőnek ajánljuk megtekintésre az énekesi produkcióval még inkább emelkedettebbé, szárnyalóbbá, ünnepélyesebbé tett előadást, amely kitűnően megágyazott Font Sándor országgyűlési képviselő ünnepi beszédének.
A képviselő alkalomra írt beszédét az alábbiakban olvashatják.

Képgaléria megtekintése (32 db kép)

Tisztelt Polgármester úr, tisztelt Kalocsaiak!

Március 15.-e a Magyar Nemzet legnagyobb ünnepe. Ez az az ünnep, amelyet nemcsak idehaza és a Kárpát-medencében ünnepelünk, hanem szinte a világ bármely pontján élő magyarság együtt ünnepel az anyaországgal.
Ez az az ünnep, amelyet már az 1990 előtti szocializmus- kommunizmus sem tudott elvenni tőlünk, csak körbe csomagolták a magyar nemzet számára soha értéket nem jelentő kommunista ünnepekkel, mint március 21.-e, a Kommunista Tanácsköztársaság kezdetének napjával, vagy április 4.-e, az úgynevezett 1945-ös felszabadulásunk napjával, és ezt az ünnepségsorozatot Forradalmi Ifjúsági Napoknak nevezték el, hogy elrejtsék az igazi ünnepet, március 15.-ét.

Azután eljött 1990, és szétporladt minden, egyedül csak 1848. március 15.-e maradt, mint fényes csillag.

Mire is kell választ adni a forradalmi ifjúságnak, Petőfinek, Kossuthnak, Széchenyinek, és a tétova parlamentnek ott Pozsonyban? Arra, hogy megkísérelhető lesz-e egy önálló Magyarország létrejötte, itt, az Orosz-, az Oszmán-, a Német-Római -, az Osztrák Császári Birodalom szorításában, itt a civilizációk útkereszteződésében.
Mert mindig voltak olyanok idehaza, akik azt vallották, hogy kizárólag egyik, vagy másik nagy birodalmi rendszerhez kell tartozni, és az hozza majd el a jólétet. Azt mondták, egyre több jogkört kell átadniuk távoli központoknak, azt remélve, hogy azok majd jól döntenek helyettünk.
Ne gondolják, hogy ilyen gondolat ma nem létezik! Ma is vannak, akik azt mondják például, itt a szomszédunkban kirobbant esztelen háborúval kapcsolatosan, hogy nekünk, magyaroknak háborúba kell mennünk más birodalmak érdekei szerint. Sőt, azt akarják, önként okozzunk gazdasági nehézségeket saját magunknak, például az energiacsapok elzárásával, - csak azért, mert egy birodalmi központ ezt várja el tőlünk.

Nekünk észen kell lennünk itt a Kárpát-medencében, a birodalmak hadi útkereszteződésében! Mifelénk elég egyetlen megingás, elég egy felelőtlen politikustól a háborúval kapcsolatos összevissza beszéd, elég egy félre csúszott választási eredmény, és annak következtében létrejövő ügyefogyott kormány, és már úszik is minden, amiért annyit, de annyit dolgoztunk az utóbbi években.
Elég csak egyszer rossz irányba fordulni, és oda a magyar szabadság.

Tolkien a Gyűrűk urában az írja: „Nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban döntünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk.”

És ez a teendő, ez fogja eldönteni, hogy a dicső nemzetek sorába emelkedünk-e, vagy elsüllyedünk, és megsemmisülünk.

Mert egy népet nem mérete teszi naggyá, hanem annak döntései. És éppen az 1848-49-es döntésekért emelkedünk naggyá más nemzetek szemében is.

Ezt had erősítsem meg egy szomorú, de egyben reménységet adó eseménnyel. A szabadságharc vége felé, Hargita megyében egy stratégiailag fontos hegy tetejét védték a honvédek Csíkkozmás és Kászonújfalu között, az úgynevezett Nyergestetőt, amelyet már akkorra körbe fogtak a császári és orosz csapatok. És milyen a történelem, egy oláh helybeni lakos árulásával az ellenséget felvezették a védők háta mögé, de a védők nem tették le a fegyvert, mind egy szálig meghaltak.

Kányádi Sándor a Nyergestető című versében erről többek között így ír:

De a védők nem rettentek
alig voltak, ha kétszázan
álltak mint a fenyők, a harc
rettentő nagy viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő egész Csíkban a legszebben.”

És amikor Orbán Balázs a Székelyföld leírásában ide ér a csata helyszínének bemutatásakor, és töpreng azon, hogy volt-e értelme az elvesztett csatának, ezt mondja:

És midőn hazafi a dicső napok emlékei által szentesített hantokat tapodja, midőn e hősies harczok emlékével találkozik, ne szomorodjék el? Ne, mert e harcok nincsenek eredmény nélkül: azok erkölcsi nagyságuk egész fényében állnak a világ előtt, és a szent szabadság érdekében kiontott vér bizonnyal gyümölcsözni fog, s eredményes lesz, ha nem is a küzdőkre, de bizonnyal azok utódaira nézve.”És ezek az utódok mi vagyunk! De a mi felelősségünk lesz, hogy utódainkra nézve is eredményes legyen a mai kor emberének a küzdelme Magyarország érdekében!

Munkánk van tehát, nem is kevés!" – mondta Font Sándor országgyűlési képviselő, majd megköszönte a hallgatóság figyelmét.

Képgaléria megtekintése (32 db kép)

A program következő részében a szoborcsoport talapzatán, katonazenekari kíséret mellett először az önkormányzat, majd az egyházak, a rendvédelmi szervek képviselői, a nemzetiségi önkormányzatok, az intézmények, az egyesületek, civil szervezetek és a pártok helyezték el koszorúikat és a kegyelet virágait.

Képgaléria megtekintése (32 db kép)

A koszorúzást követően a még mindig több száz fős tömeg az OTP oldalfalánál lévő ivókúthoz vonult, ahol a hagyományok szerint vörös és fehér borral kínálták a közönséget, miközben a Kalocsai Fúvószenekar népszerű indulókat, fúvósátiratokat játszott.