Virágba és gyertyafénybe borult a kalocsai temető

A temetőkapuban virágárusok árulják a krizantémot, messzire terjed a sült gesztenye és a kürtős kalács illata, és nincs hiány édességárusból sem. Noha a legtöbben a városi piacon már bevásároltak, még így is kígyóznak a sorok a Béke utcai bejáratnál, az autók lépésben haladnak, parkolni az utcában csak jó szerencsével lehet.

Képgaléria megtekintése (14 db kép)

Mindeközben méltóságteljes emlékezés zajlik a ravatalozó épülete előtt, ahol Madainé Szilágyi Anita köszönti az egybegyűlteket, majd Mihó Izabella a fájdalmas veszteségről, az elmúlásról szóló verseket olvas fel, amit a Kalocsa Kamarakórus alkalomhoz illő dalokkal egészít ki felidézve az elhunyt szerettekkel együtt töltött idő szépségét.

Ismerősök köszönnek egymásra, idősek és fiatalok jönnek, mennek, meg-megállnak gyertyát, mécsest gyújtani az ismeretlen helyen nyugvó pedagógusok oszlopánál.

Egyre több és több láng ég, ameddig a szem ellát gyertyák és mécsesek fényétől ragyog a temető. Ahogy sötétedik, úgy szaporodnak az apró fénycsóvák, ahogy esteledik, úgy csendesül el a temető…