Idén Az Év Szaloncukra és Az Év Kiállítása mellett Az Év Természetfotósa is vármegyénkhez kötődik: a kiskőrösi származású, akasztói kötődésekkel lis rendelkező Litauszki Tibor a cím elnyeréséhez vezető pályájáról a három vármegyei csúcsteljesítményt bemutató, a soltvadkerti Szent Korona Cukrászdában december 23-án tartott sajtóeseményen beszélt, elárulva egy-két műhelytitkot is.
Az avarok Duna-Tisza közi életét a régészeti leletek tükrében bemutató, a kecskeméti Cifrapalotában megtekinthető Az Év Kiállításról a Katona József Múzeum régészeti osztályvezetője, Wilhelm Gábor, valamint a kiállítás egyik kurátora, Hajdrik Gabriella, Az Év Szaloncukráról annak megálmodója, Szervánszky Judit beszélt a sajtó képviselőinek a december 23-án a soltvaddkerti Szent Korona Cukrászdában tartott sajtóeseményen.
Ezekről külön cikkben számolunk be.
„Békatojást lopó gőte”
Hogyan lett az éjszakai természetfotózás specialistája Litauszki Tibor?
Litauszki Tiborhoz fordulva Suhajda Krisztián fölidézte az Akasztón együtt töltött nyarak hangulatát. Ehhez kapcsolva indította bemutatkozását Az Év Természetfotósa díj idei letéteményese.
A természetfotózás szeretete, úgy, ahogy mondtad, a gyermekkori emlékekhez vezethető vissza. Én nagyon szerettem a nagypapámmal kint lenni a határban. Nagypapám vezetett bele tulajdonképpen a természet közelségébe" Felnőve hiányoztak ezek az élmények, ezért 2008-ban elhatározta, hogy a természetfotózással fog foglalkozni. Eleinte madarakat fotózott, úgy, hogy évekig nem is foglalkozott a fotópályázatokkal, mígnem az egyik legszebb magyarországi madárról, egy jégmadárról készült fotóját barátai bíztatására elküldte az év természetfotósa pályázatra, amivel rögtön különdíjat nyert.
A siker hatására nagyobb elánnal vetette bele magát a fotópályázatokba.
2018-ban jött egy változás az életében: megszületett a kisfia, így amíg korábban nappal vagy alkonyatban ment fotózni, onnantól a munka után még várták a családi teendők, a természetfotózásra akkor maradt idő, amikor már a család nyugovóra tért,
Belevetettem magam tulajdonképpen az éjszakába. Vettem egy vakut, egy fejlámpát, LED-lámpát, és érdekes kompozíciós fotókat próbáltam az élővilágról alkotni.”A különböző hazai és nemzetközi fotópályázatokra benevezett alkotásokkal jó eredményeket ért el. A sikerekhez hozzájárult, hogy három különböző helyszínen, a szülőhelyén, a Kiskunságban, a sárvári születésű felesége révén azon a környéken is jól kiismeri megát, és jelenlegi lakóhelyén, Németországban is igyekszik felkutatni az ottani érdekes témákat. Mindhárom helyszínen teljesen más az állat- ás növényvilág.
Rangot adó megmérettetés
A Nimród NaturArt természetfotós fesztivált is életre hívó mozgalom tagjai által 1993-ban alapított „Az év természetfotósa pályázat” Magyarország egyik legrégebbi és legnagyobb presztízsű fotópályázata.
A hazai természetfotósok szorgosan válogatják, gyűjtögetik a legjobb fotóikat és ide küldözgetik, és idén abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy nekem kilenc képem szerepel a galériában, és engem választottak az év természetfotósává.”
A békák mutatták meg a gőtéket
A műhelytitkokkal kapcsolatban megtudtuk, hogy bár ma már egészen hétköznapi eszközökkel is lehet jó fotót készíteni, még mindig a téma határozza meg a legjobb eszközt, beleértve a különböző objektívokon és világítástechnikán keresztül a drónig.
Litauszki Tibornak szép számmal vannak vízalatti fotó is, ezek általában Németországban készülnek alpesi gőtékről, illetve békákról. Az egyik kiemelt témáját ez utóbbiak „mutatták meg neki”.
Tavasszal, amikor a békák az álmukból előbújnak, akkor keresik a vizes élőhelyeket. Ezzel az a gond, hogy az erdőt, amelyben telelnek a brekuszok, és a vizes élőhelyet egy forgalmas útszakasz választja ketté. És ekkor kisfiammal minden évben megyünk, láthatósági mellényt húzunk, viszünk vödröket, és segítünk a békáknak átkelni az úton. Ehhez köthető az az alpesi gőtés projektem is, amit tulajdonképpen véletlen vettem észre. Ahogy a békákat elengedtük a tóparton, akkor láttam, hogy érdekes gyíkszerű lények, akkor még nem tudtam, hogy ezek gőték, masszává marcangolják a békapetéket.” Ekkor indult a megfelelő technika kigondolása, hogy miként lehetne megörökíteni ezt a mások által még nem fotózott témát. Erre kifejlesztett egy vízalatti technikát: a fényképezőgépet egy vízalatti tokba tette, betette az egész felszerelést a béka peték alá, és amikor megjelentek este az alpesi gőték, akkor egy LED-lámpával felülről világított.
Az így készült képe is bekerült a kiállítás anyagába és az annak kapcsán kiadott albumba.
Ez a kiadvány a könyvesboltokban beszerezhető, ha készleten nincs is, megrendelés alapján igényelhető. A kötetben Litauszki Tibornak hét fotója is látható.
Rekordösszeggel zárult az idei, XXXIV. Kék Madár Fesztivál: Lakatos György fesztiváligazgató ma délelőtt stúdiónkban, a Fókuszban Podcast vendégeként számolt be róla, hogy átlépték a 10 millió forintos határt. A teljes beszélgetés már elérhető a KALOhírek felületein!
