In memoriam Filus Antal – A Kalocsai Helyőrségi Zenekar és más környékbeli zenekarok karnagyát a múlt héten helyezték örök nyugalomra

Türelemmel viselt súlyos betegség következtében elhunyt Filus Antal, az apa, nagyapa, élettárs, rokon, jóbarát, kolléga.

1944.október 14-én született Kecelen, egyszerű vasutas család első gyermekeként.
Itt nevelkedett, itt járt iskolába leánytestvérével együtt.
Zenei tehetsége már egészen fiatal korában megmutatkozott; harmonikázni tanult. A kezdeti iskolai sikerek után, 14 éves korában bevonult a kalocsai honvédzenekarhoz: zenenövendék lett.
Ekkor alakult meg Budapesten a központi zenenövendék iskola, melynek fuvola és harmonika szakára felvételt nyert. A konzervatórium elvégzése után 18 évesen újra Kalocsára került, és itt dolgozott mint fiatal katonazenész.

1965-ben családot alapított, és 1967-ben megszületett lánya, Mónika. Ez után minden energiáját a zenélésre és gyermeke nevelésére fordította. Kalocsa és annak vonzáskörzetében ő volt az igényes szórakoztató zene egyik jeles képviselője és művelője.

1979-től a honvédzenekarban karmesterhelyettessé nevezték ki. Magas szintű munkavégzésének eredménye, hogy a Magyar Néphadsereg zenekarvezetői versenyén első helyezést ért el.
1984-től 1987-ig karmesterképzőbe járt, majd a sikeres vizsga után attól az évtől kinevezték a Kalocsai Helyőrségi Zenekar karmesterévé.

Munkáját a honvédelmi miniszter 1995-ben Egressy Béni díjjal jutalmazta, majd 1997-ben szülővárosa, Kecel a zenei munkásságáért díszpolgárrá választotta.
Még abban az évben a zenekarral együtt Pro Urbe Kalocsa kitüntetést kapott.

Vitathatatlanul részese volt nem csak annak a szakmai fejlődésnek, ami 1975-től a zenekar munkáját jellemezte, hanem valódi úttörőként országosan is a katonazenekarok szakmai fejlődését is jelentette. Így jutott el a kalocsai zenekarral több Európai országba is, ahol nagy sikereket értek el.

A helyi alakulatok és Kalocsa város életével szinte összeforrva végezte munkáját mindenki örömére, megelégedésére.
2001. augusztus 20-án a zenekarral együtt kimagasló munkájukért a Bács-Kiskun megyei Közművelődése Díjban részesült.
2001 október 14-én 43 év szolgálat után, nyugállományba vonulásával egyidejűleg őrnaggyá léptették elő.

Nyugdíjasként szeretett családjának és hobbijainak élt, továbbra is szeretettel fogadta otthonában be-betérő barátait, rokonait, volt kollégáit.
Hosszat tartó türelemmel viselt betegség után ez év szeptember 12-én eltávozott az égi zenekarba, ahol örökre együtt muzsikál a jó barátokkal, kollégákkal, akikkel reméljük, hogy továbbra is jól érzi magát!
Nyugodj békében Karmester Úr, kedves Tóni!