Aki azt hinné, hogy január 11-12-én, szombaton és vasárnap a Vajas jéghideg vizében a halak aktivitása a nullához közelített, az bizony téved. A naptár szerinti tél ellenére kora tavaszt idéző időjárás a Vajas-partra csalogatta a horgászokat. Azok közül is persze azokat, akik a legreménytelenebbnek hitt helyzetekben sem adják föl: ha a csontig hatoló hidegben halat nem is fognak, legalább egy-két hőn állított kapással legyenek gazdagabbak. Ezúttal a markáns időjárási front kellős közepén, különösen vasárnap került sok kárász a szákba.
A Vajas városon belüli szakasza szombaton és vasárnap különösen az Ecetgyár utcai Sági Jenő híd környékén és a Vigadó sor alatti részen, az úgynevezett Kerek-kobolyánál népesedett be horgászokkal.
A Sági Jenő híd alatti részen inkább csak napfürdőzésben volt részük a horgászoknak, míg
A 4-5 MÉTERES VÍZMÉLYSÉGÉRŐL, KISZÉLESEDETT MEDRÉRŐL ISMERT KEREK KOBOLYÁNÁL A HORGÁSZSZERENCSE SZINTE MINDENKIT UTOLÉRT EGY-EGY MÉRETESEBB KÁRÁSZ FORMÁJÁBAN.
A Kerek-kobolya legígéretesebb horgászhelyein szinte egymásba értek a pecások. A viszonylag erős folyás ellenére többnyire mindenki fenéken, vagy ahhoz közeli mélységekben próbálkozott. A készséget kicsit visszatartva, hogy a csali a fenék fölött, a vélhetően ott telelő halak orra előtt ficánkoljon.
Tapasztalt horgászok révén a vékony zsinór, kis horog, érzékeny úszó mindenkinél éppúgy alapvetés volt, mint a vattanadrág, meleg felső, meleg lábbeli, megtetézve egy bundás sapkával.
Szükség is volt minderre, mert a legelszántabbak már 6 óra, fél 7 tájban, az 1 fokos hidegben kivetették a horgaikat. Igaz, komolyabb kapásokra a köd, pára fölszálltával, úgy 9 óra után számíthattak.
Ahogy a nap sugarai a ködfelhőt áttörték, leginkább csak az úszók apró rezdülései jelezték, hogy a halak a csali iránt érdeklődést mutatnak.
Nagyon jó szem és főleg reflex kellett ahhoz, hogy a karászok horogra akadjanak. Félórás ott tartózkodásunk alatt (10:30-11:00) Villó Ferenc volt a legeredményesebb, aki úgy bő negyed órán belül három, kifejezetten szép kárászt is megszákolt.
Ahogy melegedett az idő, a konkurencia, jó pár beöltözött horgász képében, a túlparton is megjelent.
A NÉHÁNY MEGAKASZTOTT, MAJD PARTRA EMELT KÁRÁSZ A REMÉNYT AZOKNAK IS VISSZAADTA, AKIK A HIDEGTŐL ÁTJÁRVA A PARTON ADDIG EREDMÉNYTELENÜL TOPOROGTAK.
Ezúttal nem mentőötlet volt a csontkukac, ugyanis kivétel nélkül mindenki ezt a csalit fűzte a horgára. Már csak azért is, mert a horgászok körében futótűzként terjedő hír szerint az előző napokban is csak a csontkukac volt a nyerő, mással hiába próbálkoztak.
Azt talán érdemes megjegyezni, hogy a Vajas Foktő felé vezető ága jelenleg is téli álmát alussza, a csatorna vizét vékony jégtakaró borítja.
A már távozó horgászok némelyike azzal búcsúzott:
Remélem az időjárás jövő szombaton is kegyes lesz hozzánk, mert a hosszú telet mindig megszenvedjük mi, a szenvedélyes horgászok.”