Lakatos György díszpolgár piacon utcazenélt és egy párducnak is muzsikált

A Korai Kék Madár után végül vasárnap este értük utol Lakatos Györgyöt, aki először a gratulációkra vonatkozókérdésünkre válaszolt:

– Hihetetlen érzés volt látni a sok velem együtt örülő ember reakcióját. Leginkább a ma divatos kommunikációs csatornán, a közösségi oldalakon jöttek a jókívánságok, gratulációk, ahol szinte korábban jelent meg a hír, mint ahogy én magam megtudtam, pedig pár órával a döntés után, épp a KALOhírek gratuláló hívásából már értesültem róla – Kezdte mondandóját Lakatos György, amikor azt tudakoltuk, hogy körülbelül hányan gratuláltak telefonon, SMS-ben, e-mailben vagy személyesen a díszpolgári címhez, majd ugyanezt részletezte is:

– Már a helyszínen, a cím átadásán is úgy éreztem, hogy a megérdemeltnél hosszabban hangzott a méltatás, így aztán meglepett és meghatott az a több ezer reakció, ami különböző csatornákon eljutott hozzám. A saját oldalamon is rengetegen gratuláltak, vagy 6-700 üzenetet is kaptam, de több oldalon is posztolták a hírt, így az önkormányzat honlapján, valamint kereskedelmi médiumok közösségi profilján is megjelent, és ezeken együttvéve valami hihetetlen mennyiségű, legalább 1000 körüli „lájk” és sok gratuláló komment is érkezett rövid idő alatt. Az ismerősökön kívül olyanok is osztoznak az örömömben, akikkel épp csak látásból ismerjük egymást, az utcán olyanok is integetnek, akiknek sokszor a nevét sem tudom. De nemcsak Kalocsáról kaptam gratulációkat, hanem a fővárostól Debrecenen át a világ végéig mindenhonnan. És talán még nálam is többen gratuláltak a szüleimnek. Édesapám azt mondta, hogy nem tud kimenni az utcára úgy, hogy valaki oda ne menjen hozzá.

A művésszel folytatott rövid, de tartalmas beszélgetésünkből megtudtuk, a dolgos hétköznapok és szinte egymásra torlódó ünnepek közt alig volt ideje az ünneplésre.

– Aznap, március 15-én rohantunk vissza Budapestre, este már koncertem volt – emlékezett vissza Lakatos György –, így akkor nem volt mód nagyobb ünneplést csapni, de családi körben már az átadó előtti napon egy jó paprikás csirkéhez nokedlival és túros pitével, ehhez a pont nekem való menühöz ült össze a család, és ebéd után jót beszélgettünk, sztorizgatunk, ez nekem ünneplésnek számít. De, hogy ezek a családi összejövetelek nemcsak nekem kedvesek, abból is látszik, hogy a lányom is imádja, amikor Kalocsára jövünk a nagyszülőkhöz, pedig a kamaszok nem feltétlenül rajonganak az „öregek történeteiért”. Így aztán remekül érezte magát mindenki, amikor a múlt héten édesapám születésnapja volt, most töltötte be a 83. évét, öcsém egy nap különbséggel lett 45, Ágoston fiam 12-én volt 9 éves, Kristófnak pedig 15- én volt a névnapja.
Ennyi ünnep közt szinte elvész a kitüntető címem. Ezzel nem elbagatellizálni akarom a díszpolgárságot, mert komolyan gondolom, hogy egy ilyen kinevezés egy életre szól, és kötelez, mivel az engem ilyen nagy megtiszteltetésben részeltető közösség iránti elkötelezettséget jelent. De az igaz, hogy

úgy kifejezetten ezt, külön megünnepelni még nem volt mód, de ahogy az átadó ünnepségen ott álltam a plénum előtt, és láttam, ahogy a három gyermekem büszkén néz rám, az minden ünneplést megért, engem attól kenyérre lehetett kenni– mondta Lakatos György, akinek életében, amint elárulta, annyiban is változást hozott az elismerő cím, a gyerekek otthon„cikizésből” díszpolgár úrnak szólítják.
Komolyabbra fordítva a szót beszélt a címmel kapcsolatos, néhány nap után már letisztultabb érzéseiről, gondolatairól is:

– „Kalocsa magához akar téged kötni.” Mondta nekem valaki. Ezzel a címmel hűség, felelősség jár. A visszajelzések alapján az emberek úgy gondolják, hogy jó helyre került cím, az önkormányzat is egyhangúlag szavazta meg. Nehéz is erre szavakat találni – nyilatkozta.

Idén huszonnegyedik éves a Kék Madár Fesztivál, tehát sokat dolgoztam, és az, hogy ezt mások is így gondolják, az nagyon jól esik a szívemnek. Egy szakmai díj az szakmai díj, ott a szakma értékel. Csinálsz valamit, bármilyen tevékenységet, akár szociális, karitatív tevékenységet, vagy sportolsz, a megfelelő szervezetek, kuratóriumok pedig figyelemmel kísérik a munkásságodat, eredményeidet, és ha úgy gondolják, akkor adnak egy díjat. A díszpolgárság viszont nagyon emberi, azt emberek adják embereknek, nem szakmai érdemekért, hanem személyes okokból, ha szabad ezt mondani, szeretetből.

Végül a sűrű hétköznapok elfoglaltságairól is beszélt nekünk Lakatos György, aki azokban a napokban épp nagyon sajátos helyszíneken és körülmények közt muzsikált.

– A hét második felében néhány napomat a Korai Kékmadár teljesen lekötötte, aztán Budapesten is volt három koncertem. A már hagyományos Bach in the Subway koncertsorozat keretében kértek föl engem is, hogy egész különleges helyszíneken játsszam. Maga a kezdeményezés az Egyesült Államokból indult, és a lényege az, hogy Bach születésnapja, március 21. környékén az utca emberéhez, forgalmas aluljárókba, terekre, sokszor szó szerint az aluljárókba viszik el a mester muzsikáját. Így tegnap két helyszínen is játszottam, így egy református templomban, majd a Vásárcsarnokban adtam koncertet. Ez nagyon hangulatosra sikerül, mert a Csarnok egy hatalmas piac, rengeteg turistával, én meg ott játszottam a hentes pult mellett, így húsvét előtt hatalmas sonkák társaságában. De a legjobb ma reggel volt, amikor az állatkertben volt egy föllépésem, méghozzá a párduc kifutója mellett. Itt hihetetlen extrém körülmények vártak rám, alig volt négy fok, de egy ilyet nem lehet kihagyni! – nyilatkozta portálunknak Lakatos György, aki, ha megkérdeznék legközelebb, kit, kiket javasolna Kalocsa Díszpolgára kitüntető címre, tanácstalan volna, mert nem ismeri eléggé a kalocsaiakat. De megkérdezte a fiatalokat, hogy vajon miért lehet ilyen elismerést kapni. Azt válaszolták, hogy olyasmiért, ha a munkádon túl teszel valamit a közösségért. Ehhez Lakatos újra csak azt fűzte hozzá, hogy akiknek ez alapján már most is gondolkodás nélkül megadná a címet, azok a kék madár stábja.