In memoriam Szallár Károly (1951-2021) – Elhunyt Kalocsa idegenforgalmának egyik jeles alakja

Kedves Rokonok, Ismerősök, Barátok, Partnerek!

Legtöbben csak Kareszként, Kajtaként, Karcsiként, vagy Főnökként ismertétek, szólítottátok. 1951. március 2-án született Hartán, ahol a szülői ház is volt, a Dózsa György utcában. Egyedüli testvérével, bátyjával Szallár Barnabással mozgalmas éveket, évtizedeket éltek meg együtt.

Tiniként a barátok vidám srácként ismerték meg, aki mindig komoly, nagy terveket szövögetett. Ezek nagy részét sikerrel meg is valósította élete során. Az állatok, legfőképpen a lovak szeretete végig kísérte életét. Az általános iskola után, az I. Szent István Gimnázium és Szakközépiskolában szerezte meg az érettségit, majd harckocsi oktatóként dolgozott a Honvédség kötelékében. A hivatásos jogosítvány megszerzését követően Budapesten taxisként, majd Kecskeméten a Volánnál sofőrként dolgozott.

Ezután egyéni vállalkozóként huszonévesen önálló kötödét nyitott, több munkatársával, testvérével terítette a termékeit az ország egész területén, ami abban az időben párját ritkító dolognak számított. A kötöde után megnyitotta Kalocsa város első divatáru üzletét, sokak nagy örömére. Többen nem tudják, de a húszas éveiben járó fiatal vállalkozása mellett, további komoly felelősséget vállalt magára, az unokatestvéreinek, Ildikónak és nővérének a gyámságával.
Ők csupán 8, illetve 11 évvel voltak fiatalabbak nála.

Házasságot kötött Csóti Mártával, majd rövid ideig tartó kapcsolatuk után rendkívüli intenzitással kezdte meg építeni a térség beutazó idegenforgalmának alapjait.
Az egyik ilyen ékköve, a nemzetközileg is ismert vendéglátóipari létesítménye a Juca néni csárdája volt. A Pajtában tartott legendás disco-k emléke több generáció számára meghatározó élménnyel szolgált.

A Kalocsa város személyszállító hajó kikötőjének létrejöttében szintén komoly érdemei voltak. Másik meghatározó életműveként - a Solt-Révbérpusztai éveket követően -, Bakodpuszta megteremtését, a Csárda felépítését, és természetesen az egész világon ismertté vált tradicionális bakodi csikós bemutatókat, mint kiemelt turisztikai attrakciót említhetjük.

A térség, legfőképpen Dunapataj és Kalocsa város rendezvényeit, megemlékezéseit hosszú éveken keresztül kiemelten támogatta. 2015. augusztusában el is nyerte a Kalocsa Kultúra Mecénása arany díj fokozatát.

A magyar, illetve térségre jellemző hagyományok autentikus bemutatását életfeladatának tekintette. Rendkívüli módon szerette a hagyományos, falusi ízvilággal fűszerezett gasztronómiát, akárcsak a Dunát – melyet mindig csak „nagy, kék vízi országútként aposztrofált.

Ezidőtájt élettársi viszonyban élt Márkus Katalinnal, akivel eredményesen működtek együtt az idegenforgalom területén. Miután külön utakon folytatták életüket, új céget alapított, melyet komoly sikerek és kihívások egyaránt kísértek az elmúlt évtizedekben.

Az ezredfordulót követően komoly nehézséget és mélységeket megélve, sikerült újra megerősödni és talpra állni.

Az ÉLET és egészségügyi problémái 2015-től új helyzet elé állították őt és munkatársait is, hiszen rövid időn belül elvesztette látását. Ennek ellenére talán még nagyobb lendülettel folytatta munkáját és igyekezett az önmagának állított idealisztikus célokat elérni. Üzleti partnerei, munkatársai karizmatikus, határozott személyként ismerték meg, aki nem rejtette soha véka alá a véleményét. Ez sokszor eredményezett konfliktusokat, vitákat, nézeteltéréseket. De ez esetben az ókori kínai filozófus Lao-Ce szavai juthatnak eszünkbe: „Csak döglött hal úszik az árral.”

A Puszta; az őshonos állatok; a lovak és a cégvezetés töltötte ki minden idejét, amelyek egyben a hobbijai is voltak, és egyben a legnagyobb boldogságforrásnak számított az életében.
Hirtelen bekövetkezett halála mindenkit váratlanul ért, talán ő sem gondolta volna, hogy ilyen fiatalon, 69 éves korában kell elköszönnie tőlünk.

Kedves Károly, Karesz, Karcsi, Kajta, Főnök! Szellemi örökséged továbbvitelének garanciája egykori céged, a Kalocsa Korona Tours Dunapart Kft. kell legyen.

Kívánjuk, hogy a képzeletbeli zsákodat töltse meg sok szép, színes emlék, melyet földi léted során gyűjtöttél.

Búcsúznak tőled:
testvéred Szallár Barnabás és annak gyermekei Mónika és Barnabás valamint családjaik unokatestvéred,Fröhlich Ildikó és gyermeke ,Németh Gergely és családja, Csánki Ottóné és Romsics Csaba, akik közel 30 éven keresztül dolgoztak melletted,továbbá minden hozzád közel álló: rokonok, barátok, munkatársak, ismerősök, üzleti partnerek.

A búcsúbeszédet író Bíró Csaba kérését az alábbiakban közöljük:
„Kegyeleti okok miatt kérünk minden olyan véleménynyilvánítás mellőzését, melyek nem méltóak egy ilyen helyzetben!”