Mit vallanak a csontok? – Ősmagyar, vagy őskeresztény temető a Nagytemplom körül?

A vallomást tevő halott csontjai helyzetével árulkodott: puszta ránézésre látszott, hogy amikor a jelenlegit megelőző, XIII. százai templom épült, nem igazodtak a sírokhoz: a kérdéses személy sírját nem akarták sem kikerülni, áthelyezni, talán már nem is emlékeztek rá, hogy ott van, mert az alaptest építésével épp a térdénél vágták el a csontvázat.
Ebből nyilvánvaló, hogy a temetőrészlet már itt volt a XIII. században, és lehetséges, hogy arra már egyáltalán nem emlékeztek az ekkor élők, vagy ha igen, nem tartották fontosnak a benne nyugvók emlékének ápolását.

A lábfej csontjai, a boka- és sarokcsontok, síp- és lábszárcsontok, valamint a térdkalácsok eltűntek, azokat félredobták az alaptest készítésekor. A csontok valószínűleg szétszóródtak és „beleevődtek” a talajba, vagy később feltöltésre használt talajba keveredtek. A sír többi részét ugyanakkor érintetlenül hagyták az építők, méltó módon áthelyezni, újratemetni és fölkészíteni a feltámadásra egyáltalán nem akarták.

Találgassunk!

Reméljük, a régészeti kutatások és az azokra épülő vizsgálatok eredményei hamarosan közkinccsé válnak, köztük fény derül arra is, kik, mikor, miért éppen a mai – és a XIII. századi – templommal azonos irányba tájolták a sírokat.

Addig azonban, ha már nem győzzük türelemmel kivárni az eredményeket, nincs más lehetőségünk, mint a rendelkezésre álló adattöredékekből próbálni kitalálni, hogyan is történhetett. A kérdést eldönteni persze ezzel nem lehet, de megannyi érdekes forgatókönyvet fölvázolni igen.

Íme:

Asztrik temetője?

Az eddigiek alapján a temető tartozhatott a legelső, Szent István korabeli, föltételezett fatemplomhoz is. Annak a templomnak a léte is csak feltételezés, a helyét, alaprajzát szintén nem ismerjük. Ez esetben az a talányos, hogy hogyan lehetséges, hogy halál pontosan ugyanúgy, a K-Ny-tól pár fokkal eltérő irányban tájolták az új templomot, mint a legelsőt, holott annak valószínűleg már nyoma sem volt, hiszen hozzá képest szögben elfordítva épült meg az első kőtemplom – ha a temető valóban az első templomhoz tartozott –, és a környezetet is valószínűleg az utóbbihoz igazították.

Lehetséges, hogy tudatosan tértek vissza az eredeti tájoláshoz, kérdés viszont, hogy akkor miért nem tartották tiszteletben keresztény elődjük – esetleg közösségük korábbi elöljárójának – örök nyugalmát. Amint az is kérdés, hogy a második templom építésénél miért tértek el az akkoriban még általánosan bevett, és itt a jelek szerint hagyományokkal bíró, napéjegyenlőségi keleteléstől.

Csak a tájolás kérdésköre egyébként külön tanulmányt megérne, nemcsak a templomra, hanem a belváros településszerkezetére, telekstruktúrájára vonatkozóan is, amire egyszer talán még visszatérünk.

Honfoglalás-kori magyar temető?

Más okból ugyan, de az őskeresztényekhez hasonlóképpen orientálták a honfoglalás-kori magyarok, illetve egyes más sztyeppei nagyállattartó népek sírjait is. Ez a fajta temetkezési szokás a Nap-hittel volt összefüggésben, míg a keresztények ugyanonnan Krisztus második eljövetelét várták sírjaikban.
De biztos-e, hogy ez annyira különbözik egymástól?

Korához képest nincs elég mélyen

A szintezés is hozhat érdekes eredményeket, mert – bár hozzáférésünk nem lévén, ugyan csak becsülni tudjuk – a templombelső járószintje alatt föltárt egykori téglapadlózathoz viszonyítva meglehetősen kis mélységben, becslésünk szerint azzal szinte azonos szinten helyezkedtek el a sírok. Persze, viszonyítás kérdése: úgy is mondhatjuk, hogy a föltárt padlózat van túl mélyen a sírokhoz képest. Így kiderülhet, hogy

• Szt. István Idején és az XI-XII. század során, illetve a honfoglalás korában, vagy még korábban itt élt népek a levegőbe temetkeztek, majd csak aztán hordta rájuk (valamint alájuk és köréjük) a földet a szél (kevéssé valószínű),
• a föltárt padlószint mégsem a Szent István korabeli templomhoz tartozik, hanem egy korábbi építmény része volt,
• a templomban föltárt padlószinten a Szent István korabeli főszékesegyháznak nem a terepszinti felépítményéjhez, hanem az altemplomához tartozó járólapokat találták meg a feltárások során, vagy
• a sírokat nem az általában megszokott, koronként változó, de jellemzően egy méternél nagyobb mélységben alakították ki, hanem sekélyebb sírgödröt ástak a halottaknak.

Más magyarázat egyelőre nem jutott eszünkbe.
A legutóbbi esetben olyan korban keletkezhettek a sírok, amikor viszonylag kicsi volt a szokásos sírmélység. Ez a számításba vehető időszakok közül a késő római korban volt így, amikor már 15-60 cm mélységben is találhatunk sírokat.

Ehhez azonban tudnunk kellene azt is, hogy a sírok keletkezéskori mélysége milyen volt, az akkori talajfelszín szintjére pedig lehet is következtetni, mégpedig a talaj rétegszerkezet-vizsgálata alapján. Ez egyébként a sírok korára is útmutatást adhat, függetlenül a szénizotópos kormeghatározástól, esetleg meg is előzve azt.

Ókeresztények?

Ha esetleg valóban későromai koriak a sírok, akkor kiderülhet, hogy ez egy őskeresztény temető, amivel a sírok tájolása is összhangban lenne.

HA ÉLT ITT KÉSŐ RÓMAI, ŐSKERESZTÉNY NÉPESSÉG, AZ RENDKÍVÜL NAGY SZENZÁCIÓ VOLNA, ÚJRA KELLENE MIATTA ÍRNI KALOCSA TÖRTÉNETÉT, DE PANNÓNIÁÉT IS ÚJ FEJEZETTEL KELLENE KIEGÉSZÍTENI.

Hiszen ez a tény a várost legalább egy időszakra egyből Pannónia Keleti Kapujának rangjára emelné, és az egyik legősibb, egyszersmind talán a mai Kalocsánkkal kontinuitást is mutató Kárpát-medencei keresztény várossá tenné.

A RÓMAI JELENLÉTNEK EGYÉBKÉNT VANNAK NYOMAI A TÁRGYI KULTÚRÁNKBAN IS, ÉS NYELVI EMLÉKET IS LEHET EMLÍTENI, A TELEPÜLÉS SZÖVETE PEDIG SZINTÉN A RÓMAIAKRA UTALÓ, KARAKTERES MORFOLÓGIAI JEGYEKET ŐRIZ.

Ezekre majd egy alkalommal még visszatérünk.

Rómaiak Kalocsán?

A fönti hipotézist azonban más római, illetve ókeresztény emlékeknek is meg kellene erősíteniük.
Ha elő is kerülnek ilyenek, nagyobb számban várhatóan nem ezen a helyen kell várnunk megjelenésüket. Ha ugyanis volt itt római jelenlét, amit a városi legendárium mellett számos közvetett bizonyíték is valószínűsít [ezekről majd más alkalommal írunk – A szerk.], akkor a Forumnak teljesen máshol kellett lennie.

Egészen pontosan valahol a cardo és decumanus, azaz a négyzet alaprajzú, erődített várost négy negyedre szelő, nagyjából É-D-i, illetve K-Ny-i futású utak kereszteződésénél állhatott. Talán annak a környékén, ahol a korai pogány, később esetleg krisztianizált templomnak is kötelező jelleggel állnia kellett, ott bukkanhatnak föl majd újabb leletek, amire a város tervei alapján szintén éveken belül sor kerülhet.

[Ezekre is visszatérünk még, addig a város térképét nézegetve találgassák, hol lehetett volna ez! Jó móka!]

Összefoglalva:

LEGALÁBB 900-1000 ÉVES SÍROKAT TÁRTAK FÖL A NAGYTEMPLOM MELLETT, AMELYEK KELETELÉSE ŐSI MAGYAR, VAGY KERESZTÉNY HAGYOMÁNYOKAT MUTATHAT. A KORUKAT EGYELŐRE NEM TUDJUK, DE AHHOZ KÉPEST, HOGY LEGALÁBB MILYEN RÉGRŐL KELL SZÁRMAZNIUK, ELÉG KIS MÉLYSÉGBŐL KERÜLTEK ELŐ.

A csontokat még az ősszel összecsomagolták és elszállították. Remélhetőleg elemzések céljából, és az elvégzett vizsgálatok alapján a tudósok megnyugtatóan tisztázzák majd a temető eredetét, korát, és a csontokat az eredeti helyükre visszatemetve, egykori kultúrájuknak megfelelő szertartás szerint helyezik majd őket örök nyugalomba.

A TEMETŐBEN TALÁLT SÍROK AZ EDDIG MEGISMERTEK ALAPJÁN LEHETNEK KÉSŐ RÓMAI KORI KERESZTÉNY TEMETKEZÉSI HELYEK IS.

Ezek kora 1400-1800 év körül kellene, hogy legyen. Esetleg – ha ne adj’ Isten Heribert Illig kitalált középkorról szóló elmélete igazolást nyerne – ez mintegy 300 évvel csökkenthet, így 1100-1500 éves kellene, hogy legyen. A leletek kora szénizotópos vizsgálatokkal megállapítható.

Mi még nem, de a régészek, illetve a leleteket a társtudományok módszereivel vizsgáló szakemberek már tudhatják a válaszokat, hiszen valószínűleg már sok mindent megállapítottak az előkerült leletekről, így e csontokról is.

„Hogy nagyobbat szóljon”

Egyelőre azonban az eredményekről nem közöltek adatokat. Azokat kellő földolgozottság mellett, a társtudományok vizsgálati eredményeivel kiegészítve, megfelelő kontextusba helyezve, az összefüggéseket is megmutatva tárják majd a nyilvánosság elé a kutatásban résztvevő szakemberek elmondása szerint,

Hogy nagyobbat szóljon! Ez a tájékoztatást korábban az év elejére, első felére ígérték.
Reméljük, most már hamarosan sor kerülhet rá, mert a fejleményeket, a föltárások ellenőrzött tényeit már nagyon izgatottan várjuk!

Sajnos azt a bizonyos, „térdelő” csontvázat nem sikerült lefényképeznünk, mert amikor fotóztunk a helyszínen, még nem tárták föl a sírját, aztán sokáig állt fedetlenül, de mire újra kiszálltunk fotózni, sajnos már elszállították. Föltételezzük, hogy a régészek lefényképezték a leletek helyzetét, így később még láthatunk róla fotót.

Addig is, ha Olvasóinknak van fényképük a cikkben leírt, csonkított sírról, akkor nagy örömmel vennénk, ha elküldenék nekünk!