Városunkban, mint egykori Kalocsai FC focista vált közismertté és vívott ki magának közmegbecsülést, majd középiskolás évei után a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzés és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karán szerzett diplomát.
Mivel korábban már a szintén Kalocsáról elkerült Igaz András, a Magyar Labdarúgó Szövetségben fontos pozíciókat töltött be, így talán az sem véletlen, hogy Vilmost „sportos előélete” miatt is mentorálta és bevezette a sportdiplomácia – és logisztika rejtelmeibe. Vilmost aztán 2015-ben kinevezték az MLSZ eseményszervezési osztály vezetőjének, mely funkcióban a franciaországi EB alatt is nagy odaadással tevékenykedik.
Telefonon utolérve, a dolgos hétköznapok közepette is rövid interjúra kértük, amire szívesen vállalkozott.
– Mióta vagy az eseményszervezési osztály vezetője, ez milyen feladatokkal jár?
– 2013-ban kezdtem el az MLSZ-ben dolgozni és 2015 június közepe óta vagyok az Eseményszervezési Osztály vezetője. Sokaknak felcsillan a szeme, amikor ezt a pozíciót kimondom, hogy vajon ez mit is takar. Az összes válogatott – U15, U16, U17, U18, U19, U21 és a felnőtt „A” válogatott, valamint a Futsal „A” és a Női U15, U17, U19 és Női „A” válogatott – hazai eseményeiknek a lebonyolítása tartozik az osztályhoz. Mindezek mellett a Magyar kupa, Amatőr kupa, Női magyar kupa, illetve Futsal magyar kupamérkőzések szervezése, illetve UEFA utánpótlás Európa-bajnoki selejtező tornák megrendezése is az osztályhoz kötődik. Tizenegy fős csapatot irányítok, ebből hatan csapatmenedzserek és öten eseményszervezők.
– Az EB alatt ott a helyszínen milyen érzés mostanság magyarnak lenni?
– Leírhatatlan és elmondhatatlan. Ez a kérdés az, amiről órákat tudnék mesélni. Itt amerre nézünk, csak piros-fehér-zöldet látunk, a szurkolók egyszerűen frenetikusak, nincsenek szavak. Büszke magyarok vagyunk és vagyok. Örök élmény és emlék marad számomra, ahogy a magyar szurkolósereg egymásba kapaszkodva végighömpölygött Marseille vagy Lyon utcáin a stadionig.
– Mit vársz a folytatásban?
– Az, hogy a válogatottunk Európa legjobb 16 csapata közé bejutott maga a szenzáció. Teszem hozzá, nem érdemtelenül. Ezek után minden gól, minden győzelem óriási dolog, és a csapat jó formában van, a fiúk óriási munkát végeznek itt kint, és érzik, hogy van itt keresnivalónk. Úgyhogy jussunk minél tovább és szerezzenek a fiúk nagyon sok örömet a szurkolóknak.
– Van-e kedvenc játékosod csapaton belül és van-e tipped a végső befutót illetően?
– Nekem a magyar csapat a kedvencem, kívánom, hogy jussunk el minél tovább a kontinenstalálkozón.
– Milyen érzésekkel gondolsz a franciaországi napokra?
– Nagyon büszke vagyok arra, hogy Kalocsáról indulva – ahol ennek a sportnak a szeretettét magamba szívtam, a Labdarúgó Európa-bajnokságon a magyar válogatott stábtagja lehetek. Büszke kalocsai vagyok – ezért csakazértis Ria-Ria-Hungária!
Engedtessék meg, hogy a „tollforgató”, Vili megkérdezése nélkül, de a személyes érintettség jogán még egy mindannyiuk számára felejthetetlen emléket is megosszon a portál olvasóival.
Még 2004-ben történt, hogy a Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskola Kalocsa fiú futsal csapata beverekedte magát a középiskolás teremfoci-bajnokság országos döntőjébe, amelyet Zalaegerszegen rendeztek. Nekem, mint testnevelő tanáruknak adatott meg az a csodálatos érzés, hogy a fiúkat a döntőbe vezethettem és ott dirigálhattam. Nos, Szabó Vili itt a csoportkör során azzal a Dzsudzsák Balázzsal nézhetett a küzdőtéren farkasszemet, aki egy neves debreceni gimnázium színeiben lépett pályára, és aki ugye Portugália ellen szerda este kétszer is „beköszönt” az egész ország, de bizonyára Szabó Vili eufórikus örömére is…