Kalocsaiak a nemzetközi építéstechnológiai olimpián – Interjú Zalavári Márkkal a környezettudatos építészet seregszemléjéről

Zalavári Márk már akkor is a fenntartható, azaz jó energiahatékonyságú, kicsi, jobb esetben nulla szennyezőanyag-kibocsátású épületeket létrehozó és környezetbarát anyagokat felhasználó építészet témakörében tartott előadást, amelyről részletesen beszámoltunk.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)

A mostani interjúnk témáját adó nemzetközi építészeti versenyt, a Solar Decathlont július 12. és 28. között rendezték meg Szentendrén, az ÉMI Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. Dózsa György út 26. szám alatti Tudományos és Technológiai Ipari Parkjában, ahol a résztvevők többek között biobetonnal, a vályog korszerű, alternatív felhasználásával, szolárcseréppel, mozgatható szobaegységekkel és szuperszigeteléssel álmodták meg a holnap fenntartható, környezetbarát és energiahatékony lakóházait. Zalavári Márkkal a verseny élményéről és tapasztalatairól beszélgettünk.

– Miről szól ez a verseny, mi a célja?

– A Solar Decathlon egy amerikai kezdeményezésű, nemzetközi építéstechnológiai verseny, amelyet 2002. óta rendeznek meg a világ különböző országaiban. Fő témája az otthonépítés fenntarthatósága. Idén hazánk adott otthont ennek az egyetemek közötti megmérettetésnek, mely főleg építészekből, illetve hozzájuk kapcsolódó szakemberekből álló csapatok részvételével zajlott.

A cél olyan családi házak megépítése, melyek a lehető legjobban megfelelnek tíz, az amerikai zsűri által műszerekkel is mért feltételnek: építészet, mérnöki tervezés és kivitelezés, energiahatékonyság, társadalmi figyelemfelhívás, lakókörnyezetbe illesztés és hatás, innováció, fenntarthatóság, komfortfeltételek, lakóház-funkcionalitás és végül energiamérleg. Ezért a Decathlon, vagyis tízpróba elnevezés, a díjakat is e versenyszámok szerint osztották ki.

Ez tulajdonképpen azoknak a hatásoknak a köre, amelyeket egy lakóépület jelent a bentlakók és a környezet számára. Idén tíz csapat képviseltette magát, érkeztek Thaiföldről, Hollandiából, Spanyolországból, Belgiumból, Franciaországból, Romániából, és hazánkból két csapat is indult a versenyen. Az egyetemistáknak két évük van a felkészülésre, tervezésre, az építés helyszínén pedig tizennégy nap áll rendelkezésre a kivitelezéshez.

14 nap? 14 nap alatt felépítenek egy családi házat?

Igen! Az a csapat, amelyik túllépi az időkorlátot, büntetőpontokat kap. Az idő rövidsége miatt némileg korlátozottak a lehetőségek, de épp ezek a nehézségek azok, melyek kihívást jelentenek, ezáltal inspirálják az egyetemistákat az újításokra, a harmonikus és lendületes együttműködésre, a szakágak közötti kommunikációra, innovációra. Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy a nehéz körülmények eredményezik a valódi versenyhelyzetet.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)

Analógiaként gondoljunk, mondjuk a Holdra szállásra: adottak voltak a nehézségek, ezekre technológiai választ kellett adni rövid időn belül. Ma nagyon sok kihívással áll szemben az építőipar: többek közt meg kell találni az egyensúlyt a lakókörülményeinkkel kapcsolatos igényeink és a környezeti hatások között, nemcsak egyéni, hanem közösségi szinteken is. Éppen ez a célja ennek a versenynek is.

Még mindig nehéz elhinni, hogy két hét alatt építették föl a házakat.

Előzőleg számomra is hihetetlen volt! Ráadásul, ha a nehézségekről beszélünk, csapatunk jelentősen bővelkedett bennük. Minket a Pécsi Tudományegyetem, a Miskolci Egyetem és egy algír egyetem tagjaiból álló, „Some Shine” nevű csapat hívott meg, az általuk tervezett házat „Hungarian Nest+” névre keresztelték. Említettem, hogy normál esetben két év áll rendelkezésre a tervezésre, felkészülésre. Egy sajátos helyzet miatt úgy alakult, hogy ennek a három egyetemnek mindössze három hónapja volt, hogy megtervezzen egy, a tíz szempontnak minél jobban megfelelő bemutatóházat, azt innovációkkal megtöltse, szakmai partnereket, cégeket keressenek fel, csapatokat állítanak össze, és előteremtsék a nem csekély mértékű anyagi erőforrást.

– Milyen eredménnyel sikerült mindezt megtenniük?

– A ház áll, a tervek megvalósultak, mégpedig több elismerést is kapott: az építészet kategóriában második, energiahatékonyság kategóriában harmadik helyezést ért el, továbbá bezsebelt két különdíjat is, és talán nem dicsekvés, ha azt mondom, hogy a visszajelzések alapján elsősorban mindenki erre a házra kíváncsi. Aki esetleg ennek a cikknek a nyomán kapna kedvet megtekinteni, szeptember 29-ig megteheti, addig a tíz csapat által épített tíz ház látogatható, kipróbálható a verseny helyszínen, az ÉMI iparterületén.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)

– Ez tényleg elképesztő! Tehát háromhavi szervezés, tervezés és kéthetes helyszíni kivitelezés után ott áll egy innovatív ház! De egyáltalán hogy csöppentél ebbe a dologba?

– Engem mindig is érdekeltek az építészeti innovációk, olyannyira, hogy az utóbbi években munkáltatóm, a Kibbau Kft. felkérésére egy hangszigetelő lemez fejlesztésében vettem részt, most pedig egy szekszárdi, készházakat gyártó céggel, az Interhaus Kft-vel működünk együtt, akik természetes építőanyagokat is használnak a modulokból akár egy nap alatt összeállítható házaikhoz…

– Várjunk csak… Egy nap?!

– No, azért ez csak a szerkezetkész állapotot jelenti! Az üzemben elkészítjük a modulokat, amelyek lehetnek készre épített falak, födémek, vagy akár tetők is. Ezeket teherautóval az építkezés helyszínére szállítjuk, az előkészített alapra a helyükre daruzzuk, összecsavarozzuk, szinte mintha legóznánk. A szomszéd reggel elmegy dolgozni, mire délután hazaér, ott áll egy épületszerkezet. Persze, azért marad bőven munka az épületen, de a ház már tető alatt van, a belsejét már nem éri esővíz.

– Remek! De most térjük vissza a történetedhez, hogy miként csöppentél bele a csapatba.

– A Pécsi Tudományegyetem dékánhelyettesével, dr. Kondor Tamással az áprilisi Construma kiállításon találkoztam, ahol felvázolta a koncepciót, megmutatta az akkor még tervezés alatt álló épület makettjét, amely nekem nagyon megtetszett. Alapvetően ugyanis a „kádárkockának” nevezett lakóházak XXI. századi igényekre való átalakítása volt a cél.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)

Ezekből az épületekből mintegy 800.000 van hazánkban. Egyszerű, hatékony, gazdaságos épületek, kevés hűlő felülettel, de mai szemmel nézve már elavult formában, gazdaságtalanul működtetve. Az egyetemisták természetes, a kürtőhatás elvét használó szellőzést, tologatható árnyékoló rendszert, teraszkertet és ami a szívügyem, természetes építőanyagokat álmodtak az ilyen épületek megújítására. Sőt, eredetileg szalmabálával akartak építkezni...

– Itt álljunk meg egy szóra! Segítenél az olvasóknak föloldani a szalmabálákból való építkezés és a XXI. századi modernitás igényessége közti ellentmondást?

– Nincs ellentmondás! Számomra, és szerencsére egyre többen vagyunk így, a legmodernebb építőanyagok a természetes, adott esetben könnyen a természetbe visszaforgatható, mondjuk úgy, talajképző anyagok. Kész. Ezért nagyon örültem, amikor megláttam, hogy mind a tíz csapat valamilyen formában képviselte a környezettudatosságot, a legtöbben a felhasznált építőanyagok kiválasztásában is. De ez még valóban egy kicsit ismeretlen terület a nagyközönség előtt, bár az út már kitaposott, a módszereket és alapanyagokat szabványok is szavatolják.

– Értem. De akkor a szalmabálákat miért csak használták volna?

– Csak azért nem építhettük szalmabálával a házat, mert a versenyszabályok kizárólag minősített építőanyagokat engedtek felhasználni. Bár itthon is és külföldön is rengeteg házat építettek már ebből az anyagból, sőt, szabványa, tűzvédelmi vizsgálata is van, viszont teljesítményigazolása, egységesített gyártástechnológiája itthon még nincs, ellentétben például Ausztriával és Olaszországgal. Ezért nem lehetett alkalmazni ezt az építőanyagot.

– Igen, hallottalak ezekről beszélni az előadásodon néhány éve. Ezek szerint kezd beérni a tevékenységed? Mi volt a feladatod ebben a projektben?

– Szerencsére nem csak rólam van szó. Nagyon sokan dolgozunk azon, hogy ezek az építési megoldások hazánkban is érvényesüljenek, elterjedjenek. Egészen egyszerűen nem tehetjük meg, hogy felelőtlenül, aránytalan mértékben használjunk korlátozott erőforrásokat. Az építőiparnak és maguknak az építészeknek is most nagyon nagy a felelősségük.

Ezért örültem meg a dékánhelyettes bemutatójának. Természetes építőanyagokat, fa tartószerkezetet, lágyfarostot, cellulózt, vályogot álmodtak a házba, egyéb, gépészet nélküli megoldásokat alkalmazva, a lehető legnagyobb mértékben kihasználva a napfény erejét, úgy, hogy közben esztétikus megjelenése is legyen az épületnek. Elkezdtük tehát a tárgyalásokat, egyeztetéseket, majd május közepén nekiláttunk a munkálatoknak a szekszárdi üzemben.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)

Nagyon feszes volt a tempó. Már zajlott a helyszínen a kivitelezés, miközben még a gyártmányterveket készítettük! Mivel új megoldásokat kellett kipróbálni és alkalmazni, folyamatosan kellett egyeztetni a szakágakkal. Az Interhaus Kft. adta a szerkezetépítést, az épületmodulokat, munkáltatóm, a kalocsai Kibbau 77 Kft. a bádogosokat, ácsokat, PVC burkolókat, gipszkartonozókat, továbbá a helyszíni építésvezetésből a Magyar Készház Szövetség burkolókat, asztalosokat, festőket hívott, de még sokáig sorolhatnám, mert a szakmai támogatói kör mintegy ötven cégből állt…

Én az előkészítés során a gyártmánytervezésben, tanácsadásban, a helyszíni építkezésben pedig a Környezettudatos Építők Szervezetének tagjaként Biró Árpád mester mellett a vályogrost lapok felszerelésében, vályogvakolásban, valamint a csodálatos, simított, kék vályog-glett felhordásában vettem részt. Ez utóbbit a fürdőszobában készítettük el, a zuhanyzó mögött is ez a simított nemesvályog felület csillog.

– Eddig úgy tudtam, hogy a vályognak a víz az ellensége. Köztudott, hogy nyáron nagyon jók a vályogházak, mert hűsek, csak víz ne érje a falakat! De feltételezem, hogy tudtátok, hogy mit csináltok.

– Amikor javasoltam az egyetemistáknak, hogy vályogfelület legyen a fürdőszobában a zuhany mögött is, egyenesen kinevettek! Ugyanis, hiába a jó hozzáállásuk, nem tudták, hogy Németországban, ahol vályogvakolás oktatói képzésen vettem részt, egy héten át minden este olyan fürdőszobát, zuhanyzót használtam, ahol nem csempézett burkolat, hanem viasszal kezelt vályogfelület volt.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)

Az egyetemisták nem ismerték például a tadelakt technikát és hasonló anyagokat, eljárásokat. Nagyon sokszor találkozom az egyszerű ismerethiánnyal ezen a területen, holott például vannak már közel százéves szalmabálaházak is a világban. A németajkú területek fa szerkezetes, vályogtégla-kitöltéses, úgynevezett „fachwerk” házai között pedig vannak 5-600 évesek is. Itthon is mindenki nosztalgiával emlékezik vissza a nagyszülők vályog- vagy döngölt, vert falú házára, amelyek gondjai jobbára a cementalapú anyagok helytelen alkalmazásából, vagy egyszerűen a tetőszerkezet hibáiból adódnak.

– Ez egy másik cikket is megérne, de térjünk vissza a Solar Decathlonhoz. Tehát milyen anyagokat használtatok végül is?

– Felsorolhatom, de inkább a rendszert próbálom összefoglalni, a hozzáállást. Ma már az építészek inkább a nyárra tervezik energetikai szempontból a házakat. Ha nyáron hűvös marad a belső tér, akkor az télen is jól megtartja a meleget. Ebben a házban lassan, de folyamatosan áramlik a talaj felől a hűvös levegő, amely felmelegedve egy kis belső udvaron keresztül a tetőn lévő nyíláson át távozik. A tologatható árnyékoló rendszer szintén csökkenti a Nap perzselő hatását.

A homlokzati fa rétegelt lemez mögött is folyamatos a légáramlás, a természetes szellőzés. A lágyfarost táblákból készült hőszigetelés és a húsz centiméter vastag faszerkezet közé töltött, újrafelhasznált papír – cellulóz – adja a remek hőszigetelést, a belső oldalra felrakott vályogrostlemez és a ráhúzott vályog nemesvakolat pedig az épület belső páraháztartását kondicionálja, szabályozza. Télen a nagy, háromrétegű ablakokon át meghívott vendég, a napfény jelentősen hozzájárul a fűtéshez. De a lapos felületre elhelyezett zöldtető, a szürkevíztisztító és a gépészeti rendszer is szerves részei a háznak, igaz, utóbbi működésére eddig nem volt nagy szükség.

– Hogyan értékelnéd az eredményt? Nem a helyezésre gondolok most elsősorban, hanem inkább a visszajelzésekre. Miket mozgatott meg az emberekben ez a verseny?

– Természetesen nagyon sok „véletlenszerű” pozitív hozománya volt. Rögtön kezdem azzal, hogy az építészek ráébredtek egy csomó mindenre. Nemcsak az anyagokról, újfajta megközelítésekről van szó, hanem a szervezés, a felelősség terén meglévő hozzáállásról is. Nem tagadom, büszke vagyok, hogy például a vályogvakolattal kapcsolatban sikerült szemléletfordítást elérnünk.

Az összes építész, aki meglátta a vályogvakolatokat elképedt. Sikerült megérteniük annak jótékony hatásait, és látták, tapasztalták, hogy alkalmazni sem ördögi mesterség. Ráadásul működik.

De persze, nem csak erről van szó. Az építészhallgatók rengeteget tanultak a szakipari munkákból! Használták a kalapácsot, igaz, eleinte a fejénél fogták, de a szakemberek segítettek nekik, így több szerszám használatát is megtanulták. Két hét alatt rengeteg helyesen, szakszerűen gondolkozó építész született! Nagyon fontos járulékos nyereség!

Rengeteg ember egy csapásra értette meg, hogy

NEM CSAK DRÁGA GÉPÉSZETTEL LEHET, MONDJUK, HŰTENI A HÁZAT, VAGY AZT, HOGY A TERMÉSZETES ÉPÍTŐANYAGOK HASZNÁLATA NEM JELENT FELTÉTLENÜL „ORGANIKUSAN BÁJOS”, DE A MAI IGÉNYEKET NÉLKÜLÖZŐ OTTHONT.

Az pedig, hogy a szakágak ilyen szorosan együttműködtek, bizony, példaértékű. Volt nap, amikor több mint hatvan ember dolgozott a hetven négyzetméteres házban! Természetesen voltak is ebből feszültségek, de az óriási együttműködés és a versenyszellem szinte mindenkiben fölülemelkedett. A tizennégy napban reggel héttől este tizenegyig zajlott az intenzív munka. Összefogás, állhatatosság, kitartás jellemeztek minden percet. Egy csoda részesei lehettünk, fantasztikus érzés volt!

Nem csak ez a ház, hanem a többi kilenc is rendkívül innovatív megoldásokat sorakoztat föl, technológiákat, ötleteket, melyek beindítják az ember fantáziáját. Tudni kell azonban, hogy ez egy kiállítás is, ahol előfordulhat például, hogy a szennyvíztisztítás menetét látható módon mutatják be egy lakóházban, de itt mégis van helye, mert a lényeg az ötletbörze.

– Rengeteg új dologról meséltél nekünk. De mit gondolsz, mennyire fognak ezek az anyagok, technológiák elterjedni?

– Ennek a szemléletnek el kell terjednie! Az építőipar és közvetett kiszolgálói nagyon nagy szeletet képeznek abban a bizonyos szén-dioxid felelősségben. Azt mondják, hogy a cementet használják a víz után a leggyakrabban, annak az előállításához pedig rengeteg energia kell. A polisztirolt, magyarán hungarocellt és egyéb hőszigetelő anyagokat bár még használják például Németországban, de óva inteném azt, aki hulladékként akarja leadni, ugyanis nagyon drága ezeknek az anyagoknak a kezelése. Ez most még nem olyan nagy probléma, évtizedek múlva viszont az lesz.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)

Egy kérdés: azok számára, akik a természetes építőanyagokat kritizálják, például az időtállóság tekintetében, a műanyag és egyéb kommersz építőanyagokkal szemben ugyanez a kérdés miért nem merül fel, holott azok néhány évtizedes múlttal rendelkeznek csupán?

– Talán mert szinte mindenki azokat használja?

– És? Az följogosítja a használókat a mértéktelenségre és az ésszerűtlenségre?!
A Solar Decathlonnak épp az a lényege, amint említettem is már, hogy minden egyes házban igyekeztek a diákok figyelembe venni az arányosságot és a helyi adottságokat, ami egy komoly, figyelemre méltó hozzáállás. Ők a jövőjüket igyekeznek építeni, és ezt próbálták üzenni a környezetüknek is.

– Tehát érdemes ellátogatni Szentendrére, hogy megtekintsük ezeket a házakat?

–Megtisztelne, ha aki arra jár, megnézné, nemcsak a Hungarian Nest+ nevű épületet, hanem a többi pályaművet is! Az elkészült pályaműveket szeptember 29-áig lehet megtekinteni.

Az épületről készült képek forrása: Horváth András / Youtube