Diplomáciai siker ez a javából, amely a klub elnökének, Hartman Jánosnak az odaadó munkáját dicséri, hiszen úgy hallottuk félhivatalos helyről, hogy NBII-es férfi kézilabdázóink az utolsó helyezésük ellenére is bennmaradtak a magasabb osztályban, mivel nem volt érdemi jelentkező a kieső helyekre. Ezzel nem szakadt meg három évtizedes másodosztályú tagságuk, mivel továbbra is maradnak csoportjukban, az NB II-ben.
Pedig terjedt a rémhír, mint a járvány, hogy kiestünk a vármegyei I. osztályba, ám ha a rémhírek nem igazak, akkor továbbra is maradunk NB II-esek. A csapat menedzsmentjének óriási sikere ez, amely a vezetőség hozzáértését és profizmusát dicséri, a klub szövetségi csapatrendszere pedig példaértékű. Ezzel befejeződött a méltatlan bajnoki vesszőfutás és kezdetét veheti egy még nehezebb időszak, a csapatépítés, amikor a rendrakás következik majd a klub háza táján. Szerencsére a nyertes mindent vitt, azaz a KKC nagy családja megnyerte ezt az ütközetét is.
A bajok akkor kezdődtek igazán, amikor már annyira „rövid volt a kispadunk”, hogy mindez kezdett a minőségi játék rovására menni – az ifi nem tudott már megfelelő létszámban kiállni-, igaz, ma sem tudna (csupán négyen-öten vannak), ezért újabb pontlevonások várhatók, ha csak új edzőjüknek, Markó Tibinek nem sikerül majd őket „gatyába rázni”. Igaz, a felnőttek is sajnos kevesen vannak, amellyel egy új bajnokságnak nem szabad nekimenni. Ha a hírek igazak, akkor au új Duna-hidunknak köszönhetően, még akár igazolni is tudunk a Duna túloldaláról. Ha szerencsénk lesz, akkor visszakerülhetünk a Dél-Nyugat csoportba és talán a rutinos öregek között könnyebb dolgunk lesz, mint a Közép csoport fiataljai körében.
De nézzük, kik azok a kalocsai kötődésű játékosok, akikre továbbra is számíthatunk!
Fiatal kapustehetségünk, Jagicza Marcell vagy esetleg az egykori remek kapusunk, Princzes Attilának a fia, Princzes Dávid, vagy az előző szezonban végleg beérő Vidók Patrikunk, aki ismét hozta a jó átlagát? Ott van Schaffer Ricsink, aki a védőjátékunk egyik alapembere, vagy Bock Milán, de a balszélsőnk, Rumi Ádám is. Az újdonsült ifi edzőnkről, Markó Tibiről már nem is beszélve. Nem utolsó sorban ott van még Schmidt Raul is, valamint, ha vállalja a további játékot, akkor Balla Gábor is. Igaz, hogy a létszám két kapussal is igen szegényes – mindössze kilenc fő, de ki tudja, hogy lesz-e egy Katona Bencénk, vagy lesznek pécsi játékosaink, netán lesz-e még Vlasicsunk? Az új Duna-híd miatt várhatók új játékosok Tolnából, de Baranyából is, csak az a fránya ifi ne lenne. Természetesen, ha nem érkeznek új igazolások, akár még baj is lehet, hiszen egyáltalán nem ideális a létszám, sőt, a létszámhiányos ifi miatt ismét jöhetnek a pontlevonások.
Nem túl sok hiányzott ahhoz, hogy a fennállásának legmélyebb válságát élő KKC kipottyanjon több évtizedes NB II-es tagsága után, pedig a bajnokság nagy részében egyenrangú ellenfelei voltunk a zömében fiatalokból álló mezőnynek. Ezúttal fogott rajtunk a régi átok, mert ugyan kipottyantunk a csoportból, ám a csapatvezetés és a KKC nagy családja együttesen elég volt ahhoz, hogy továbbra is az NBII-ben szerepeljünk!