Font Sándor: Hat éve sikerül megőrizni, növelni a nyugdíjak vásárlóértékét

Font Sándor a helyzetértékelést azzal folytatta: ebben a kritikus időszakban Orbán Viktor miniszterelnök azt a bejelentést tette: azon dolgoznak, hogy a gazdaság olyan állapotba kerüljön, hogy ezt az ígéretet tartani tudják. A képviselő szerint az azóta eltelt időszakra visszatekintve kimondható: az elmúlt hat évben a nyugdíjak 21,6 százalékkal emelkedtek, de eközben az infláció csak 13,1 százalék volt. Mindebből következik, hogy valójában 8,5 százalékos reál nyugdíjemelés történt az elmúlt hat év alatt.

Mint elhangzott: az ország gazdasági stabilitása megengedi, hogy a már elfogadott 2018. évi költségvetés 3 százalékos nyugdíjemelést tartalmazzon. Ugyanakkor egy olyan pénzügyi alapot is elkülönítettek, ami eddig nem volt. Ezt nevezik nyugdíjprémiumnak.

A képviselő arra a sokak által feltett kérdésre is válaszolt: jó, hogy a gazdaság teljesítőképessége növekszik, de ezt mikor érzékelik majd a „hétköznapi” emberek, a nyugdíjasok?

Font Sándor elöljáróban kitért arra, hogy a gyermeket, több gyermeket vállalók rendkívül nagy állami támogatásban részesülnek. Ennek következtében fellendült az építőipar. Ezt egyértelműen a gazdaság teljesítőképességének növekedése tette lehetővé.

A nyugdíjprémium jövő évi kifizetésének két feltétele van: a 3,5 százalék feletti gazdasági növekedés és a tervezett költségvetési hiány megtartása. Ez utóbbit eddig minden évben, bőven a 3 százalékos küszöb alatt sikerült tartani.
A nyugdíjprémiumról szólva a képviselő még hozzá tette: a nyugdíjemelésnek ez az a területe, amit eddig még egyetlen kormány sem próbált ki.

Font Sándor arra is felhívta a figyelmet: a rezsicsökkentés, a közüzemi díjak minimum 25 százalékos csökkentése, az alapvető élelmiszerek, húskészítmények áfájának 5 százalékos körbe sorolása, a gyógyszerek árának csökkentésére tett kormányzati intézkedés, hogy a legjobb hatóanyagú gyógyszer a legalacsonyabb áron jusson a lakossághoz mind olyan intézkedés, amely elsősorban a nyugdíjasokat szolgálja. Ide tartozik még az Erzsébet Program nyugdíjasokat érintő része és a házi beteggondozáshoz nyújtott nagyobb támogatás, a házi beteggondozásban való nagyobb állami szerepvállalás is.

A képviselő szerint 2010 előtt a nyugdíj az akkori fizetéshez képest az utolsó kereset 54 százalékát tette ki. Ez napjainkra 67 százalékra emelkedett. Ezek mind olyan lépések, amelyekre nem lehet azt mondani, hogy a kormány a nyugdíjasokat a társadalom valamiféle perifériás rétegeként kezelné. A nyugdíjas foglalkoztatási szövetkezetek lehetősége azokat a nyugdíjasokat szolgálja, akik még energiát éreznek magukban arra, hogy a nyugdíj mellett tovább dolgozzanak, így tegyenek szert többletbevételre. Ezeknek a nyugdíjasoknak így biztosítják, hogy rajtuk ne a tétlenség legyen úrrá, hanem hasznosnak érezzék magukat.

Font Sándor az általa addig elmondottakat azzal állította szembe, miszerint „a jövő évi választáshoz közeledve az ellenzéki pártok nagyokat mondanak nyugdíj ügyben csak azért, hogy rájuk irányuljon a közvélemény figyelme”.

Ezt az állítását a képviselő konkrétumhoz is kötötte, amikor azt mondta: Vona Gábor, a Jobbik elnöke egyik blogbejegyzésében a nyugdíjasokról azt írta: „…húzták a kis bevásárló kosarukat, szájukból a szennyvíz folyt…”

A képviselő szerint teljesen mindegy, hogy a Jobbik elnöke ezeket a szavakat milyen szövegkörnyezetben mondta, hogyan vezette fel, mi motiválta a nyugdíjasok és a szennyvíz közötti párhuzam megvonásában. Ez a stílus a nyugdíjasokkal kapcsolatban egy parlamenti és egy parlamentbe készülő párt elnökétől elfogadhatatlan.

Font Sándor ezt a gondolatmenetet folytatva azt is kifejtette: két párt, a Jobbik és az LMP 2010-es megjelenésével a parlamentben olyan megnyilvánulási formák terjedtek el, ami a politikai küzdőtérnek számító Országgyűlésben addig – bármilyen éles volt a küzdelem az egyes pártok között – nem volt. A Jobbik a kocsmai politizálást odáig vitte, hogy például a házelnöki széket erőszakkal elfoglalta. A két említett párt olyan színházba illő performanszt hozott be az Országházba, mint sok között a hangosbemondó, kézi sziréna, szórólapok, konfettik szórása a kormánypárti képviselők fejére. Minderről addig csak ázsiai viszonyok között működő parlamentek tudósításaiból hallottak.

A képviselő az aktualitások sorát a Jobbik elnökének azzal a nemrégiben elhangzott kijelentésével folytatta, hogy Vona Gábor szerint „a Jobbik nem cigány és zsidó gyűlölő párt.” Font Sándor szerint az emberek a rétegpártból néppárttá szélesedni akaró Jobbiknak nem felejtik el, hogy gárdaegyenruhában cigánytelepeken vonultak, zsidóztak, cinikusan jó hanukát kívántak, amit aztán az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija visszautasított.

Font Sándor annak a véleményének adott hangot: azt a néhány évtizedes múltat, amit a Jobbik a magyar politikában betöltött, nem lehet elfelejteni. A képviselő a sajtótájékoztatóját azzal a gondolattal zárta: reméli, mindenki érzi azt a különbséget, hogy a Fidesz-KDNP és az ellenzéki pártok miként viszonyulnak a nyugdíjasokhoz.