Jól ismert jelenség, hogy az utak részleges futófelület-javítása, azaz „kátyúzása” után az első fagy lebontja a betömködött aszfaltfoltot. A közlekedők aztán bosszankodva várhatják a következő felújítást, addig meg kerülgethetik a kiújult kátyút. Ennek a kellemetlenségnek is elejét veszi az a városunkban évekkel ezelőtt alkalmazott eljárás, amellyel a Híd utca – Búzapiac-tér – Mátyás király út kereszteződésénél keletkezett folytonossági hiányt szüntette meg egy leleményes, ismeretlen mester.
A bátor újító a kipattogzott aszfalt helyére megfelelő alakúra törött téglákat válogatott össze, vagy ilyen alakúra faragta a bontott téglát, mindenesetre a kátyút mozaikszerűen, hézagmentesen kitöltötte a hulladék anyaggal. Amikor jó pár évvel ezelőtt elkészült az innovatív prototípus, sokan csóválhatták a fejüket, hiszen a javítófolt centiméterekkel kiemelkedett az út síkjából. Ők most csodálkozhatnak, hiszen a téglafolt a használat során – részben az alsó rétegek konszolidációja, azaz tömörödése, részben lekopás révén – időközben szinte tökéletesen beleilleszkedtek az út síkjába.
A pontos eljárást nem ismerjük, de elképzelhetőnek tartjuk, hogy a kiemelkedő élettartamú útjavító foltot kötőanyag hozzáadása nélkül (!) hozta létre a szemfüles feltaláló, aki jelenleg bizonyára eljárása szabadalmaztatásán dolgozik. Az olcsó, de tartós és minőégi megoldással kecsegtető eljárás potenciális nemzetgazdasági jelentőségét szükségtelen ecsetelni.
Senki se gondolja, hogy ez amolyan szarkasztikus írás! Nehogy siessenek „kijavítani” a sajátos útfoltot!
Sőt, javasolható, hogy kerüljön ipari műemléki, vagy legalább helyi örökségi védelem hatálya alá, nehogy a következő teljes felületet érintő, hagyományos – azaz barbár, pénzpazarló és környezetszennyező – technológiával végrehajtandó útfelújításnak áldozatává váljon a helyi nép leleményességét is bizonyító, forradalmi újítással, a méltatlanul mellőzött, „kalocsai kiselemes” útjavító technológiával elsőként elkészült ipartörténeti kisemlék.