Istvánosok kalandjai a Szigetközben

A Kalocsai Szent István Gimnázium az idén is megszervezte a már évtizedes hagyományoknak örvendő nyári kenutábort. Harminc bátor jelentkező vállalta, hogy meghódítja országunk egyik gyönyörű szegletét.

A tábor idei helyszíne a Szigetköz volt, ám nem a megszokott keretek között zajlott a szervezés. Csatlakoztunk a Magyar Kajak-Kenu Szövetség által meghirdetett Vízivándor névre hallgató országos programhoz, s így jártuk be a Szigetköz ágrendszereit. Ennek különlegessége az volt, hogy nem egy szálláshelyen töltöttük az egész hetet, hanem vándoroltunk.

Június 27-én megérkeztünk Dunaszigetre, onnan tovább mentünk Kisbodakra, majd Ásványráróra, ahonnan szomorú, de élményekkel teli szívvel hazaindultunk július 3-án. Az első szálláshelyünkön ránézésre megijedtünk a nagy katonai sátraktól, melyeken könnyen átfújt a szél és itt-ott beáztak. Az ágyak sem voltak túl kényelmesek, de ezeket az apró kellemetlenségeket kárpótolták a túrák és a nagyszerű társaság.

A Szigetköz azért tökéletes egy ilyen táborra, mert látványos az élővilága. A fák között láthattunk néhol vízimadarakat, a vízben úszkáló halakat, sőt még hódokat is. De az evezés sem volt mindig egyszerű feladat. Meg kellett birkóznunk a sodrással, a különböző zúgókon és hallépcsőkön való átkelésekkel.

A hat napon át tartó evezés kissé kimerítő volt, de egyáltalán nem teljesíthetetlen. Minden nap kikötöttünk, tartottunk egy ebédszünetet, utána pedig volt idő egy kis pihenésre vagy akár fürdőzésre is, mielőtt tovább indultunk volna. A túrákról mindig legkésőbb négy órára hazaértünk, hogy le ne maradjuk az aktuális focimeccsről, mert a VB a Szigetközben is VB.

Akiket a foci nem annyira érdekelt, azoknak volt lehetőségük strandröplabdázni, kártyázni, társasozni. Minden este viszonylag korán lefeküdtünk, kivéve, ha büntetőpárbajig húzódott a meccs, mert el is voltunk fáradva, és erőt is kellett gyűjtenünk a másnapi túrához.

Utolsó este megtartottuk a táborzárást, egy tökéletesen megrakott tábortűz mellett az újoncok avatása is megtörtént. Ezek után pedig következett az éjszakába nyúló biliárdozás és karaoke party. Másnap reggel pedig összepakoltunk, fényesre mostuk a sátrakat, könnyes búcsút vettünk a Szigetköztől, és hazaindultunk.

Mindannyiunknak egy életre szóló élmény volt ez a hét. Mindezért köszönetet szeretnék mondani az egész csapat nevében tanárainknak, Szűcs Zoltánnak és Thuránszky Rudolfnak, akik évek óta idejüket és energiájukat áldozzák diákjaikra a nyári szünetben is.

Köszönjük a Kalocsai Szent István Gimnázium Tanulóifjúságáért Alapítványnak is, hogy átvállalta az utazásunk költségeit. Reméljük, jövőre is lesz lehetőségünk egy újabb kalandos barangolásra.

Tapolcsányi János