Baltával sújtott le háromszor férje fejére a szakmári asszony – Három hónap távolságtartás után fogadta vissza a férfit

Szakmáron, a szép házakkal beépített Széchenyi utcában lakók nem kerteltek, amikor az utca másik végén lakó családról kérdeztük őket.

„Ez az utca a nyugalom szigete volt, amíg ezek ide nem költöztek, úgy két-három éve. Hogy valójában kik lakják a házat, azt innen nehéz lenne megmondani, mert annyian megfordultak már itt. Hogy finoman mondjam, nem a legcsendesebb utcabeliek közé tartoznak, de eddig olyan nagy probléma nem volt. A gyerekre és magukra is adnak, a férfi ugyan italozik, de rendszeresen dolgozik” – mondta az egyik házba igyekvő férfi.

A házhoz érve éles a kontraszt a többi portához képest, a kapun lévő lakat arról árulkodik, mintha a házat nem laknák, nincs itthon senki.

Ezt a feltevést oszlatja el a közeli tó irányába tartó fiatalember, aki szerint az asszony a gyerekekkel az anyjához, a faluhoz tartozó Kisüllésre költözött.

Miután K. Zoltán az eset után jó pár nappal, kötéssel a fején kijött a kórházból, itt lakik, de „különös ismertetőjele”, a gézturbán már lekerült a fejéről. Látszólag jól van. Tudja, az asszony jóravaló, nem kell azt bántani, szenvedett az a férje mellett eleget." – mondja a ráérősen bandukoló férfi, aki szerint a ház lakója nem tudni kinél, de biztosan dolgozik, ilyenkor még nincs a kocsmában.

Délután fél öt van, így várakozunk egy ideig, hátha felbukkan K. Zoltán, és beszélni tudunk vele, de nincs szerencsénk, így elindulunk Kisüllésre.

A Miske felé vezető út melletti ház udvarán gyerekek játszanak. Amint R. Ildikó meglátja a kocsit, máris kijön, karjában az eset szemtanújával, a két éves kislánnyal.

Az asszonnyal a ház előtt kezdünk beszélgetni, mint kiderül, éppen palacsintát sütött a gyerekeknek.

A törékeny asszony már férjezett, legidősebb lányának szól oda, hogy amíg kint van, ügyeljen a gyerekekre, majd vonakodás nélkül, látható átéléssel, spontán őszinteséggel kezd a történetbe.

„Férjemmel szemben talán decemberben kértem távoltartást a bíróságtól, mert gyakran bántalmazott. Minden ok nélkül felpofozott, a legkülönbözőbb módon vert. Volt, hogy bútorokat vágott hozzám, vagy ami éppen a kezébe akadt. A bíróság három hónapos távolságtartást rendelet el, addig a vele közösen vásárolt házban laktam az előző házasságomból született egy, és a vele közös két gyerekkel. Amúgy az előző férjemtől négy gyerek született, ebből három már nagy, az anyám itteni házában élnek ők is. A legkisebb, itt a kezemben, akit az eset napján is védtem, csak kétéves.

Ahogy letelt a három hónap, nem akartam visszafogadni, mert továbbra is féltem tőle, de a nagyobbik lányunk annyira apás, hogy az ő érdekében beadtam a derekam, mert különben is fele részben az ő háza is, nem tilthatom ki belőle.

Zolival hét éve vagyunk együtt, össze is házasodtunk. A nagyobbik lányunk hat éves, ő itt, a karomban kettő.
A 34 éves férjem alkalmi munkát végzett, abból élt a család. Én 38 éves vagyok, ez a második házasságom, de hiba volt Zolihoz férjhez mennem.
Ha nem iszik, nincs vele baj, de ha italhoz jut, agresszív, nem kell, hogy okot adjak, bármilyen indokkal belém köt és ver. A gyerekeket nem bántja. Amikor összeházasodtunk, egy ideig normális volt, de ahogy folytatta az ivást, egyre csak romlott a helyzet.

Itt végre biztonságban érzem magam, mert velünk él az öcsém is, nem kell félelemben élnem. Gondolom nem erre kíváncsi, de a részleteket is elmondom, nincs mit takargatni.”

Nem a balta nyelével, nem is az élével, hanem a balta fokával vágtam fejbe a férjem, de nem elég jól, mert lábadozik, jól van. Úgy hogy nem elég jól."„A rendőröknek is ezt mondom, mert amennyit én már kaptam tőle… Egy ütés itt oldalt, a halántéka körüli részt érte, a másik a feje tetejét, a harmadikat nem tudom, mert annyira méregbe jöttem. Nem nyöszörgött, elvesztette az eszméletét, de telefonon azonnal hívtam a mentőket és a rendőrséget.
Egész éjjel bent voltam a kapitányságon, kihallgatáson. Talán azt mondták, ez emberölés kísérlet is lehet, de a kirendelt ügyvéd szerint, amit tettem, jogos önvédelem.
A rendőrök ismerik a helyzetet, már két éve járunk a rendőrségre, mert folyamatosan vert, a távolságtartás is e miatt rendelték el.

Ez egész pontosan úgy volt, hogy én feküdtem az ágyban a két éves gyerekkel. Bejött a szobába, szerintem azt várta, hogy a kislány elaludjon. Mi hosszában feküdtünk az ágyban, ő meg keresztbe ránk feküdt. Veszekedett velem, majd amikor felült, vagy nagy pofonokat adott, vagy szorongatta a kezem, durván rugdosta a lábam, miközben a gyereket is védtem. A kislány egy idő után elaludt, így a következő ütésnél ahogy tudtam, felültem az ágyban, megfogtam a kezem ügyébe került baltát, és hogy tovább már ne üssön, háromszor a fejére sújtottam a balta fokával. Ebbe benne volt minden félelmem és keserűségem.

Bízom abban, hogy nem ítélnek el, de ha elítélnek, így jártam. Majd kibírom valahogy, de ennek a helyzetnek valakinek már véget kellett vetnie, annyit szenvedtem a gyerekekkel!”

A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságot megkerestük, hogy tájékoztatást kérjünk az eset körülményeiről, illetve arról, hogy R. Ildikót, esetleg K. Zoltánt milyen bűncselekmény elkövetése miatt hallgatták ki gyanúsítottként, de a sajtóosztálytól válasz eddig nem érkezett.