Önkormányzati tiltakozás a migránskvóta ellen – Nem teljes összhangban, de megszavazta a testület

Jól látható az a kormányzati – és kormánypárti – törekvés, amellyel a lehető legszélesebb társadalmi összefogást, a legnagyobb fölhatalmazást és politikai erőt próbálják összegyűjteni a migránsügy kezelésében a nemzeti szuverenitást megtartani igyekvő álláspont nemzetközi elfogadtatásához. Miközben országszerte jó ideje zajlik az erre vonatkozó aláírásgyűjtő akció is – amelynek keretében Kalocsán három és fél ezren nyilvánították ki egyetértésüket –, a most itt előterjesztetthez hasonló indítványok kerülnek az önkormányzati testületek asztalára is ebben az időszakokban. Még ha a kormánypárt által támogatott képviselők terjesztik is a testületek elé a kötelező migránskvóta elutasítására irányuló állásfoglalást, azt egyéni indítványokkal teszik, így igyekeznek erősíteni és pártok fölöttivé emelni az összefogást a kormányzat migránspolitikája mögött.

Ennek az országosan látható tendenciának volt itteni epizódja múlt csütörtökön, amikor a Simon Zoltán által előterjesztett, a föntihez hasonló tartalmú állásfoglalásról döntött a kalocsai önkormányzat.

Szóbeli kiegészítésében Simon rámutatott: a téma aktualitását fokozza, hogy az aznap reggeli híradások is a magyar határt közelítő újabb migránshullámról szóltak. Az pedig, hogy több mint háromezer-ötszáz kalocsai aláírta a kötelező betelepítési kvótát ellenző petíciót, kötelezi a testületet, hogy ő is kiálljon ez ügy mellett.

Emlékeztetett: annak idején, amikor fölvetődött, hogy a laktanyába menekülttábort létesítenének, ez óriási fölháborodást váltott ki. A testület egyetértése jó hivatkozási alap lesz, ha ilyesmi később szóba kerül. A kalocsai önkormányzat már ekkor tiltakozott, hogy nem kíván ilyen tábort befogadni.

Simon kifejtette: a városban két laktanya is van, amelyek esetleg alkalmasak lennének ilyen célra, ezért is fontos, hogy az önkormányzat kifejezze tiltakozását. Az ellenzéki képviselő rámutatott: az Európai Unióban egyedül Magyarország tudta elhárítani eddig ezt a problémát, ez is kötelez a javasolt – elvi – döntésre.

A fideszes képviselő végül a jól ismert, tragikus és megdöbbentő erőszakos cselekmények, zaklatások és terrorcselekmények helyszíneit sorolva érzékeltette a veszély valósságát, és figyelmeztetett, hogy e történések után vetették föl újra a kötelező betelepítés lehetőségét.

Pártpolitika-e a migránskvóta ügye?

A következőkben Kati László olvasott föl egy többes szám első személyben megírt politikai nyilatkozatot pártja és szövetségesei nevében, amelynek főbb pontjai a következők voltak:

• A testületi ülés nem Fidesz párttaggyűlés!
• A kockázattal egyetértenek, annak elhárításában azonban a kormányzat felelősségét hangsúlyozzák.
• Szükség van a tényleges menekültek és a bűnözők, terroristák megkülönböztetésére, de ez nem az önkormányzatok, hanem a kormány kötelessége.
• Elutasítják azt a törekvést, hogy pártpolitikai célokra használják a testületet, amelynek nem politikai nyilatkozattétel a feladata, hanem a város ügyeinek intézése. Ha pártjuk politikájáról akarnak a képviselők véleményt nyilvánítani, tegyék pártfórumokon, és ne testületi ülésen!

Ezért minden MSZP-s és a demokratikus összefogás által támogatott képviselőnek és minden józanul gondolkozó képviselőtársamnak azt javaslom, hogy ne asszisztáljanak ahhoz, hogy a Fideszes pártpolitikai eszközzé silányítsák az önkormányzati testületet! – zárta hozzászólását Kati László.

„Kimeríti a hazaárulás fogalmát”

Szabó Balázs egyetértett, hogy az önkormányzat nem pártpolitikai hadszíntér, de szerinte ezt az ügyet fontossága miatt mindenképp tárgyalniuk kell. A Jobbik színeiben bejutott képviselő furcsállotta az egyetértést az MSZP és DK pártok részéről, főleg az után, hogy

amit az elmúlt egy évben ezek a pártok produkáltak, az szerintem kimeríti a hazaárulás fogalmát is. – mondta Szabó Balázs, mire Bálint József arra intette, hogy

Képviselő úr, önkormányzati testületi ülésen vagyunk, nem a parlamentben!

Szabó Balázs erre kicsit bővebben is kifejtette, amire gondol:

Értem én, hogy nem ott ülök, attól függetlenül ez így van. Amit ezek a pártok produkáltak, az szégyenteljes. Majdhogynem „wellcome” és „gyertek, befogadunk” föliratokkal el akarták özönleszteni az egész magyar társadalmat. Én ezt teljes mértékben elutasítom. – mondta, majd pártja úttörő szerepére mutatott rá a migránsügyre való reagálás tekintetében:

Örülök, hogy a fideszes képviselők behozták ezt a kérdést, de miért most? Hozzá kell tennünk az igazsághoz, hogy 2014 novemberében mondta először a Jobbik, hogy kerítés kell, mindenki röhögött rajtunk. 2015 márciusától májusig itt, a piacon is és országszerte is gyűjtöttük az aláírásokat, mindkét párt a problémáról még csak hallani sem akart.

Azt is fölidézte, hogy amikor fölmerült annak a gyanúja, hogy a kormány 20-30 laktanya közt a kalocsai betelepítésével kívánja megoldani ezt a kérdést, ő fölszólalt, és írt egy közleményt is, de „le lett hurrogva”, és sem a kormányzati, sem a baloldali képviselők hangját nem igazán hallotta a migránskérdést illetően.

Az első, amit tett a kormány, hogy leváltotta Hende Csabát szeptemberben. Ez szerintem jó lépés volt, és onnantól kezdve, hogy megvalósítja a Jobbik politikáját, ez becsülendő A képviselő elmondta: a Parlamentben és itt is konstruktívan, pártpolitikát félre téve támogatták a migránskérdés megoldásához szükséges lépéseket, így most is konstruktív szeretne lenni, ugyanezt kérve képviselőtársaitól is.

Mint mondta, jó a javaslat, de nem elég csak a kvóta ellen fölszólalni, hanem a hozzánk visszatoloncolás ellen is szót kell emelni, ezért módosító javaslattal élt – ezt írásos formában is kiosztotta a testület tagjainak. Simon Zoltán az előterjesztő jogán a kiosztott módosító indítványnak az eredetihez képest többletet tartalmazó pontját később befogadta az előterjesztésbe.

Török Ferenc szerint ez nem pártpolitikai kérdés, hanem országos közügy, mivel a kormánynak és a diplomatáinknak gyártanak vele muníciót.
Felszólalása fölütéseként tréfásan megjegyezte, hogy mindkét előtte fölszólaló kiemelte, hogy ez nem pártpolitikai színtér, mégis nagyon szép politikai állásfoglalást mondtak el, ugyanakkor nem érintették Simon beadványának a lényegét, és hogy mi köze ennek az önkormányzathoz.

Erőt kell mutatni

Török figyelmeztetett, hogy az EU törvényei ránk nézve kötelezőek, és születhetnek hazánkra hátrányos rendelkezések. Ezért a magyar kormánynak a kötelező kvóta elleni tiltakozásban fontos érvet ad a kezébe minden háttér-fölhatalmazás, akár az önkormányzatoktól is, hogy nem értenek egyet a kikényszerített betelepítéssel. De a nyilatkozat elfogadása a városnak is érv lehet a kezében később, mert ha végül mégis sor kerül új táborok létesítésére, Kalocsa mondhatja majd, hogy mi ez ellen már most tiltakoztunk, ha pedig lesz olyan település, amelyik nem teszi meg, akkor oda lehet vinni a tábort.

Tihanyi Tiborné arra hívta föl a figyelmet, hogy az indítványban szó sincs a Fideszről. Ez Simon Zoltán egyéni indítványa volt, amely a kalocsai polgárok aggodalmát közvetíti, hiszen három és félezer kalocsai aláírta a kapcsolódó petíciót, és ennek az indítványnak az elfogadása az ő megnyugtatásukra is alkalmas lehet.

Simon Zoltán ehhez azt tette hozzá, hogy épp Kati László volt az, aki előre gondosan megírt politikai nyilatkozatot olvasott föl szó szerint.

Ezek szerint a képviselő úr támogatja a betelepítést, és a mellett van, hogy például a Miskei úti laktanyába 1000 migránst kerüljön. Ha az elutasítás mellett dönt, ezt támogatja – mondta, majd név szerinti szavazást kért.

Kati László szerint ő nem mondta, hogy támogatják a betelepítést. Hozzászólásának tartalma szerint elismerik a kockázatokat és egyetértenek a kvóta veszélyeink elhárításával, csupán azzal nem, hogy ezt ezen a színtéren kelljen megvitatni. Ez ugyanis a kormány hatásköre, amihez megvannak a megfelelő eszközei és a törvényi fölhatalmazása.

Simon Zoltán név szerinti szavazást sürgető indítványa ellenére végül – egy banális hiba miatt – nem volt egyenkénti szavazás. A szükséges támogatást az ellenzéki képviselők könnyedén biztosíthatták volna, és metakommunikációjuk alapján úgy tűnt, ez szándékukban is áll. Ám elmulasztották megnyomni az ’ügyrend’ gombot. Így a szavazás előtt dr. Bálint József mindössze azt állapította meg, hogy csak egy képviselő kérte a név szerinti szavazást, ezért azt nem fogadta be.

Sebaj: a szavazatszámláló rendszer, illetve annak kijelzője ennek ellenére így is megmutatta nemcsak a szavazati arányokat, hanem azt is, hogy ki hogyan voksolt.
A jelenlévő tizenegy képviselő közül nyolcan (Az összes jelenlévő ellenzéki képviselő mellett dr. Bálint József, Katus Attila és Kinyóné Lakatos Melinda) szavazott igennel, és hárman (dr. Angeli Gabriella, Lakatos János, valamint Kati László) tartózkodtak.
Ellenszavazat nem volt.