Szemléletformáló program diákoknak a víz világnapján – A víztornyot és a szennyvíztelepet keresték föl a tanulók

A szemléletformáló programot Mátyus Zoltán, a Kiskunvíz Kft. ügyvezető igazgatója nyitotta meg, majd dr. Filvig Géza polgármester mondott köszöntőt.

Filvig Géza a Szent István Gimnázium egykori tanulójaként is örömmel köszöntötte a diákokat. Fölhívta a fiatalok figyelmét, hogy az, amiben mi felnőttünk, tudniillik, hogy megnyitjuk a csapot, és folyik a víz, lehúzzuk a WC-t, a tartalma pedig eltűnik, máshol egyáltalán nem természetes dolog.

A világon hány olyan rész van, és nem is olyan távol tőlünk, ahol ez nem természetes?!” – kérdezte, majd a vízzel való takarékosság fontosságára intette a fiatalokat, akiknek az előttük álló ismeretterjesztő programhoz hasznos, tartalmas időtöltést kívánt.

Képgaléria megtekintése (17 db kép)

Szigeti Attila a város vízellátásáról és szennyvízelvezetéséről szóló előadását sok adattal tűzdelte tele, később erre épült a diákok által kitöltött, a hallottakról számot adó teszt.

Bedő Hanga, a gimnázium 11. C osztályos tanulója így számolt be az eseményről:

„A vízmű diákszemmel – Szemléletformáló programon jártak a gimnazisták

A Kalocsai Szent István Gimnázium 10.C és 11.C osztályos tanulóiként osztályfőnökeink, Kohn Judit tanárnő és Thuránszky Rudolf tanár úr kíséretében vettünk részt a Kiskunsági Víziközmű-Szolgáltató Kft. által szervezett, a víz világnapjához kötődő programon.

A program az Érsekkertben található víztorony lábánál kezdődött, ahol dr. Filvig Géza polgármester rövid bevezető beszédét követően érdekes információkat hallhattunk Szigeti Attila műszaki igazgatótól, aki felhívta a figyelmünket arra is, hogy a kalocsai csapvíz az ásványvízzel megegyező tisztaságú, és a PET-palackban vásárolt víz nemcsak drága, de ártalmas is mind a környezetünk, mind pedig saját egészségünk számára.

Ezt követően egy tesztet töltöttünk ki az elhangzottak alapján, majd buszra szálltunk, és útnak indultunk a program következő állomására, a szennyvíztisztító telepre.
Városunk szennyvíztisztító telepén nem mindennapi látvány fogadott bennünket, és megismerhettük a telep működésének részleteit. Körbevezetésünk során láthattuk a szennyvíztározó medencéket, illetve tájékoztatást kaptunk a szennyvíztisztítás folyamatáról.
Végül új élményekkel és ismeretekkel gazdagodva szálltunk fel a buszra, amely visszaszállított minket az iskolához.

A vízügy iránt érdeklődő tanulók számára hasznos pályaorientációs ismereteket nyújtott a program, mivel a téma elméleti megközelítése helyett a gyakorlati oldaláról tapasztalhatták meg a víz körforgásának folyamatát.”

Ehhez mi csak néhány érdekes adatot és ismeretet tennénk hozzá Szigeti Attila előadásából, hiszen sohasem árthat, ha egy városlakó ismeri az őt körbevevő és kiszolgáló rendszereket és működésüket.

Képgaléria megtekintése (17 db kép)

Negyvenezer embert lát el a kalocsai víztorony

Kalocsán a vízellátás 1957-ben indult meg, akkor kezdték építeni a negyvenszállási vízbázist, a Kalocsa Járási Kórház ivóvízzel való ellátása céljából.
A Kossuth Lajos utcai gerincvezeték kiépítése után a keresztutcákban közkutakat telepítettek, és az egész környék ezekrő vételezte a vizet, kannában, vödörben.

Ez után, 1963 és 1967 között épült meg a víztorony.
ez magasabb az átlagosnál, mintegy 35 méter helyett 52 méter magas, mert építésekor már gondoltak arra, hogy a városiasodás nyomán lakótelep is épül majd, de nem dőlt még el, milyen magas épületekkel.

Képgaléria megtekintése (17 db kép)

A hálózat – és fogyasztás – bővülésével, az ütemes iparfejlesztésre is tekintettel, a negyveni vízbázis napi kétezer köbméteres kapacitása szűkösnek bizonyult. Ezért az akkori városi és megyei vezetés egy új vízbázis létesítése mellett döntött, amely a Duna mellett, Barákánál jött létre, napi ötezer köbméter vízhozammal, parti szűrésű kutakkal. Onnan egy 500 mm átmérőjű vezeték hozza be a vizet a víztoronyhoz.

Közben a szomszédos településeken végzett próbafúrásokból kiderült, hogy nincs a térségben megfelelő ivóvízadó réteg, ezért sorra kötötték rá a településeket a rendszerre. Jelenleg Dusnoktól Dunatetétlenig biztosítja a nyomást a hálózaton a kalocsai víztorony.

HA VALAMI MIATT EZ A VÍZTORONY „MEGDŐLNE” AKKOR E TELEPÜLÉSEKEN, ÖSSZESEN MINTEGY NEGYVENEZER EMBERNEK NEM LENNE IVÓVIZE.

Csatornahasználati illemtan

A szennyvíz gyűjtésének, kezelésének folyamatát is ismertette vázlatosan Szigeti Attila.

Kalocsán az egész városban van szennyvízcsatorna. A szennyvizet huszonöt szennyvízátemelő juttatja a központi szennyvíztisztító telepre. Ott biológiai úton, baktériumok segítségével tisztítják a szennyvizet, szűrik, ülepítik, majd a megtisztított vizet visszajuttatják a Dunába, míg a keletkező szennyvíziszapot komposztálják, végül szántóföldekre juttatják ki és dolgozzák a talajba trágyaként.

Nem keletkezik semmit hulladék, mert mindennek megvan a helye: visszajuttatjuk a természet körforgásába”A szakember a csatornarendszert rongáló szokásokra is figyelmeztetett:

A szájmaszk, papír törlőkendő szálasanyag-köteleket képez a hálózatban. Ezáltal először csak csökkenti szivattyú teljesítményt, később meg is állítja. Ezért ezek a kukába valók.
A sütőolajat sem szabad a csatornába engedni, mert dugulást okoz! Ezt külön kell gyűjteni, és leadni a megfelelő helyen.
Gyógyszer, vegyszer nem a csatornába való! Ezek tönkreteszik a szennyvíztisztító telep biológiáját. Akár egy nap alatt összeomolhat ez a finom biológiai rendszer, és ha egy szennyvíztelepnek kipusztul a biológiája, annak a helyreállítása több hétig tart.

A szakember a csapvízivás mellett számos érvet sorakoztatott föl, ezekről, benne a kalocsai hálózati ivóvíz minőségéről bővebben is írunk kapcsolódó napi gyors cikkünkben.