Kodály Zoltán Népzenei Találkozó és KÓTA Aranypáva Népzenei Minősítő – Kalocsa is bemutatta kincseit

Képgaléria megtekintése (10 db kép)

A nagyon jól megszervezett, olajozottan zajló találkozó a helyi Fényes csillag Citerazenekar műsorával kezdődött, majd Csóti András alpolgármester köszöntőjét követően Schill Tamás muzeológus, a Dunapataji Múzeum vezetője Dunapataj és Kodály című előadásában Kodály és a nagyközség kapcsolatának egyes epizódjait elevenítette fel. Egyebek mellett elhangzott: Kodály Zoltán 1940-ben járt először Dunapatajon, majd 1962-ben, amikor meglátogatta az 1956/57-es tanévben az országban elsőként alakult Ének-Zenei Általános Iskola végzős 8. osztályát. Ekkor kérték föl a színházépület alapkőletételére. Kodály harmadszor 1966-ban, az elkészült Művelődési ház avatására érkezett Dunapatajra. A jelenlegi színpadon akkor elmondott utolsó nyilvános beszéde zenetörténeti jelentőségű – hívta fel a figyelmet Schill Tamás, majd néhány sort a beszédből is idézett. 

Képgaléria megtekintése (10 db kép)

Mikor 4 évvel ezelőtt arra kértek, hogy tegyek le itt egy alapkövet, nem hittem, megérem, hogy erre az alapkőre épület emelkedik. Ez ugyan az egyetlen olyan ház, ahol anyagi, valódi kő letételét bízták rám, de ettől eltekintve már régóta egyebet se teszek, mint alapköveket rakok le szellemi téren. Ezzel úgy érzem magam mint a régi mondás – fákat ültet a földműves, amelynek gyümölcsét ő maga soha sem fogja élvezni. Mi biztatott engem erre, hogy ilyen fákat ültessek, minden remény nélkül, hogy valaha gyümölcsüket meglátom? Az, hogy életem első felében negyvenesztendei falujárás meggyőzött arról, hogy a magyar falusi nép tehetséges, csak tanítani kellene és módot adni, hogy tehetségét kifejtse… Azt gondolom, nem kell kívánni egyebet Dunapatajnak, mint hogy az épület tartalma, belseje méltó legyen külsejéhez. Akkor minden rendben lesz. Ezt kívánom, és várom, ha már én nem is fogom meg megérni”– mondta az akkor már nagyon beteg Kodály Zoltán Dunapatajon. A muzeológus előadásának egyik érdeme, hogy név szerint is felsorolta azokat a helyi pedagógusokat, zene - és ének tanárokat, közéleti személyiségeket, akik a zenei oktatás megalapozását és kiteljesítését korszakon átívelően végezték és végzik a nagyközségben.

A mintegy 300 fő részvételével zajló szombati esemény is bebizonyította, hogy Kodály várakozása beteljesült - de erre már Birinyi József, a zsűri elnöke mutatott rá, aki a minősítés folyamatát és fokozatait ismertető beszéde végén egy kis közös éneklése invitálta a hallgatóságot. „A pataji bírónak…” című dalt az ő előéneklése mellett először bátortalanul, majd mind erőteljesebben énekelte az amúgy a műfajban jártas közönség.
Az interaktív epizód egykettőre jó hangulatot teremtett, és némiképp oldotta a jóindulatát, építő szándékát hangoztató zsűri és a minősítésre várók közötti, ilyenkor óhatatlanul meglévő feszültséget. Annyi bizonyos, a felhőtlen, jó hangulatú közös éneklés a 17 óráig tartó esemény alaphangulatát megadta. 

Képgaléria megtekintése (10 db kép)

Ehhez nagyban hozzájárult, hogy az 1982-ben alakult kiváló helyi Dunapataji Népdalkör Kodály Zoltán Kállai kettős című művéből a Felülről fúj az őszi szél…, majd a közismert Nem vagyok én senkinek sem adósa című népdalokat Wolfárt ÁdámLászló és barátai zenekari kísérete mellett – nem minősítésre szánva - adta elő.

A folytatásban már a mintegy 30 fős énekkar minősítő műsora következett. Két blokkban a Kiöntött a Kisküköllő, majd a Ha bemögyök a Pataji csárdába című, Végváry Rezső gyűjtötte dalcsokor következett, a már említett zenekar kísérete mellett. A zsűri utólagosan ismertetett magas értékelése a közönség tetszésnyilvánító erős tapsából már akkor sejthető volt.

A következő fellépő, a Pantelei Kéknefejcs dalkör minősítő műsorát Szerelmes dalokból és Bordalokból állította össze.

A délelőtti programsor más együttesek mellett Bács-Kiskun vármegyéből, illetve a térségből érkezett együttesek műsorával folytatódott. Fellépett az Érsekhalmi Hagyományőrző Népdalkör, a kalocsai Mezei Virágok Népdalkör, az Öregcsertői Őszirózsa Asszonykórus, a Bajai Csillagvirág Énekegyüttes és az Iringó Népdalkör. Az egyes csoportok fellépései között minősítésre többnyire fiatal egyéni énekesek is a zsűri elé vitték tudásukat. A délelőtti minősítés a bajai Dunajda Énekegyüttes műsorszámával zárult.

Az ebéd utáni második részben a minősítés a szólisták mellett a Balatonkeneséről, Nyírádról érkezett együttesek, a Kiskőrösi Szlovák Nemzetiségi Népdalkör és Citerazenekar fellépésével folytatódott.

A találkozó ha úgy tetszik tét nélküli részében a Hartai Kulturális Egyesület tánccsoportja, a kunszentmiklósi Szappanos Lukács Népdalkör, a Drágszéli Asszonykórus, a Hajósi Hagyományőrző Sváb Énekkar és a kecskeméti Szabó Sándor tárogatós szórakoztatta a műértő könzönséget. A napra a koronát a záró számként bejelentett Kalocsai Hagyományőrző Egyesület Néptánc Együttes minősítő műsora tette fel, az új koreográfiájuk címe: Regrutálás. A zsűri a kihirdetett eredmények után az egyes csoportok vezetővel még szakmai eszmecserét folytatott, tanácsokat adott és kéréseket is megfogalmazott. 

Mielőtt a cikket zárnánk, nem feledkezhetünk meg Pandúr Istvánné Marcsa néni iparművészről sem, aki a művelődési ház előcsarnokában látható gyönyörű kalocsai népművészeti kiállítás egyes darabjait alkotta és a helyszínen pingálásával kápráztatta el a közönséget. Marcsi nénit a konferanszié szerepét is betöltő Petike Zsuzsanna, a találkozó háziasszonya az esemény végén virágcsokorral köszöntötte. Búcsúzásul, egy virágcsokor átvételére színpadra kérte Farkas Sándorné Terike népművészt is, aki a fellépőknek ajándékba adott egyedi poharakat kalocsai mintával gravírozta.