Ha hiszik, ha nem, a cím, hogy „nemzetek utcája” van Dunaszentbenedeken, még csak nem is túlzó, ugyanis akár azt is írhattuk volna, „földrészek utcája”, és még akkor sem toltuk túl. Dunaszentbenedek a védgáton túli ártéri erdejével, kivételesen szép, ligetes folyópartjával, egy-egy áradás után visszamaradó vizeivel kétség kívül az egyik legszebb Duna-parti község szerte az országban. Minden bizonnyal ezzel magyarázható, hogy a falu utolsó, Dunához legközelebbi utcájában, a Zrínyi és Gyöngyvirág utcában lévő házakra még az amerikai kontinensről, Kanadából is érkezett egykor benedeki vevő, hogy a hollandokról, németekről, minden egyéb nációról, köztük a Budapestről letelepülőkről ne is beszéljünk. Mindez természetesen a Zrínyi és a közelben lévő többi utca ingatlan áraiban is megmutatkozik.
Kísérőnek Vargyas Mihály polgármestert kértük fel, aki szívesen jött velünk, vezetett körbe bennünket a környéken és a Duna-parton.
Először a helyi üzletben hallottuk: a Dunához legközelebbi, a védgát falu felőli oldalán lévő Zrínyi és Gyöngyvirág utcában jócskán megszaporodott a külföldről érkezők száma, nőtt az érdeklődés a házak és a telkek iránt.
– Ezt a felújítás alatt álló házat egy Kanadában élő, egykori benedeki férfi vásárolta meg – mutatott a polgármester egy a többitől eltérő kinézetű házra.
Ha nem mondja, hogy kanadai a tulajdonos, a belső elválasztófalak fából való kialakítása is elárulkodott volna arról, hogy az építtető olyan helyről érkezett, ahol a tégla és a fa kombinációjú építkezésnél a fa van túlsúlyban.
Megérne egy félórát, hogy a kanadaitól személyesen halljuk, mi fogta meg annyira, hogy a világ egyik leggyönyörűbb országától közel 7 ezer kilométerre, Benedeken épít magának otthont, de a Duna felé nézve önkéntelenül nem vártunk magyarázatra. Már csak azért sem, mert ennek a kanadainak a gyökerei itt vannak.
Tovább haladva, a helyiek által lakott ingatlanok között hollandok, németek lakta, vagy tulajdonukban lévő házakat látunk. Igaz, ők leginkább május és szeptember között tartózkodnak a faluban. Még messze a nyári szezon, de a hétvégi ingázók már megjelentek, hogy a tavasz közeledtével kiszellőztessenek, kertészkedjenek egy kicsit, jól érezzék magukat – mondja a polgármester. Hozzáteszi: közülük is az egyik legkitartóbb az egyik híres budapesti étterem közismert séfje, aki rendszerint családjával, vagy nagy társasággal érkezik, és ha csak teheti, a nyaralóházban tölti szabadidejét.
A polgármestertől kicsit szándékosan lemaradva lépek oda az egyik kerítéshez, mert az udvarban hallhatóan nem benedeki akcentussal beszélő pár nézegeti az ibolyatöveket, a virágzó gyümölcsfát.
Rövid bemutatkozás után csak úgy zúdul rám a kérdésemre adott válasz.
– Tudja, nekünk nagyvárosi embereknek maga a nyugalom szigete Dunaszentbenedek, ez a ház. Korábban, amikor még fiatalabbak voltunk, a Duna-kanyarban volt hétvégi házunk, de nyírni kellett a füvet, fizetni a helyi adót. Télen illett párszor jól befűteni, ráadásul kétszer is feltörték a nyaralónkat. Eladtuk, de azért mindig vonzott bennünket a Duna közelsége, az a falusi emberekre jellemző egyenesség, őszinteség, segítőkészség, amelyre itt Dunaszentbenedeken találtunk.
Amikor néhány éve erre jártunk, annyira megfogott bennünket a benedeki Duna-part, hogy feleségemmel azonnal keresni kezdtünk egy házat. Ahogy látja, megtaláltuk, de nem csak magunknak. Ha csak tehetik, a gyerekeink is jönnek az unokákkal, akik természetesen hol másutt, mint Dunaszentbenedeken, az itteni Duna-parton nyaralnak. Mondanom sem kell, a szülőknek nehéz rávenni őket, hogy hazamenjenek, amikor kezdődik az óvoda, iskola.
A Zrínyi, Gyöngyvirág és a többi szomszédos utcán végighaladva a polgármester egyre több ingatlan történetébe szövi bele, hogy
ezt a házat is „kint” dolgozó benedeki fiatalok vették meg. Ők azok, akik a Németországban, Ausztriában, Angliában megkeresett pénz egy részét itt fektetik be,
majd a megvásárolt házat erejükhöz mérten elkezdik átalakítani, felújítani, csinosítani – magyarázza Vargyas Mihály, aki szerint azok a fiatalok, akik így gondolkodnak, előbb-utóbb biztosan hazajönnek majd.
Nem marad más hátra, mint hogy feltegyük a kérdést, ugyan mennyibe kerül egy dunaszentbenedeki, ártéri erdőhöz, Dunához közeli házasingatlan?
A polgármester nem sokat gondolkodik, szinte azonnal rávágja:
két-három év alatt éppen hogy megduplázódtak az árak, és mindegy, hogy egy leromlott állagú, régi parasztházról beszélünk, vagy egy sátortetős, úgy 40 éves „Kádár-kockáról”, esetleg fiatalabbról.
Az biztos, hogy jelenleg 6 millió körül kelnek el a régi, felújításra váró házak.
A Duna-híd híre és annak közelsége természetesen még inkább felkeltette az érdeklődést a falu iránt, de ezzel valószínűleg a szomszédos települések is így vannak – mondta a Zrínyi, Gyöngyvirág és a környező utcában tett látogatásunk végén Vargyas Mihály polgármester, aki szerint érdemes lesz akár egy év múlva visszatérni, mert három éve még maga sem gondolta, hogy Benedeken ilyen hamar felfelé ívelő korszaka lesz a Duna-közeli ingatlanoknak.