Kati László a lovaséletről, a lovaglás jótékony hatásairól

Kalocsától alig pár kilométerre található Kisfoktő. Itt, a Szállás 37. ad otthont a Kalocsai Lovas Egyesületszámára is. A sportcsapat vezetőjét, egyben edzőjét, Kati László lovas szakembert kérdeztem a lovaséletről, valamint a lovak, a lovaglás jótékony hatásairól.

Mi késztette arra, hogy lovardát nyisson?

Az neveltetésemből és az életstílusomból kifolyólag nem is tehettem mást! Mindig is szerettem volna egy lovardát, igaz ennél kisebbet, de hát ekkorára sikerült – meséli mosolyogva a tanítványai közt csak Laci bácsiként ismert edző.

Bárki elkezdheti a lovaglást? Van ennek bármi előfeltétele, vagy szükséges hozzá valamilyen tehetség?

Nem árt, ha a lovasnak van némi fizikuma, de ez könnyen fejleszthető. Ha kipróbálta a lovaglást és tetszett neki, az állóképességét már hozzá lehet emelni. Ezen kívül nincs más.

Mit fejleszt a lovaglás a gyerekek, illetve a felnőttek esetében?

Ugyanúgy fejleszti a fizikumot, a kitartást, az empátiát, mint a mozgáskoordinációt, és nem utolsó sorban az együttműködést. A lovaglás ugyanis „csapatsport”, ahol egy másik élőlénnyel kell együtt dolgozni, akinek önálló gondolatai vannak, és, nem mellesleg, több mázsát nyom. Fontos, hogy nem legyőzni akarjuk őt, hanem együtt akarunk működni vele! Ez csak is úgy megy, ha át tudjuk érezni a helyzetét, ismerjük az összes mozdulatát, értjük a testbeszédét, tudunk az „ő fejével gondolkozni”. A lovasok ezért többek közt nagyon jól tudják értelmezni a testbeszédet az embereknél is.

Érdemes gyerekeknek is elkezdeni a lovaglást, vagy inkább felnőttkorban sajátítható el?

Érdemes már gyerekkorban is, hiszen ekkor könnyebben rögzülnek azok a mozgások, melyek a lovagláshoz szükségesek, de felnőtt korban is ugyanúgy bele lehet fogni. Sőt, az egyik legidősebb tanítványom 50 évesen kezdett el lovagolni.

Az edző azt is elárulta, hogy szerinte nem az a fontos, mit sportol egy gyerek, csak, hogy ne a szobájában gubbasszon.

Akár káposztalepkét is kergethet a mezőn, – nevet Laci bácsi – a lényeg, hogy mozogjon, hiszen így tud fejlődni.

A lovaglásban nem feltétlen maga a sport a fontos, hanem az élmény és azok a képességeink, melyeket fejleszt. Ilyen a koncentrációképesség, az együttérzés és a mozgáskoordináció, de az egyensúlyérzék is, tudniillik, minden ember combjában található egy izom, amit egyes egyedül a lovasok használnak.

Hogyan épít fel egy edzést?

Minden lovaglás úgy kezdődik, hogy felvezetjük a lovat a karámból és lepucoljuk. Ez az első és nagyon fontos kapcsolat az állattal: végigsimítani, letisztítani és felszerelni.
Miután lóra ültünk, az első szakasz a „belépő rész”, ami arra szolgál, hogy a ló és a lovas is bemelegedjen. Ezután a tervezett feladatokat gyakoroljuk, változatosan, amíg jól nem megy. Ez tevékenység a ló és a lovas képzési szintjének megfelelő, nem mindenki ugyanazt csinálja. Az edzés utolsó szakasza a „lelépő rész”, amire azért van szükség, hogy a ló ugyanolyan légzés és pulzusszámmal menjen vissza a karámba vagy istállóba, mint amivel kihoztuk onnan.

Az edzésnek azonban nem akkor van vége, amikor leszállunk a lóról - ebben különbözik a lovaglás az összes többi sporttól. A ló ugyanis egy élőlény, amit „nem állíthatunk be a garázsba” a következő használatig. Leszállás után leszereljük a lovat, leápoljuk, megtisztítjuk a lábait, bevezetjük a karámba vagy istállóba és a lovagláshoz használt szerszámokat is lepucoljuk. Az edzésnek csak ekkor van vége.

A szakember a lovak körüli megfelelő viselkedést is elmagyarázta, ami döntő szerepet játszik abban, hogy együtt tudjunk működni az állattal.

A ló, mint tudjuk, prédaállat. Az egyetlen lehetősége a túlélésre az volt, hogy a veszély elől menekült. Ezért ha elkezdünk hangoskodni, ugrálni, ő azért fog elrohanni, mert ezeket a hirtelen mozdulatokat támadásként érzékeli és életben akar maradni, hiszen ezt diktálják az ösztönei. Ha pedig sarokba szorítják, használja a két hátsó lábát is.

Ezért a ló körül mindig nyugodtak és megfontoltak vagyunk, nem kiabálunk, hiszen a ló a halk szót is meghallja; nem kapkodunk, a mozdulataink határozottak.

Hogyan vezeti a munkát?

Minden feladathoz úgy kell hozzáállni, hogy „ott az egész nap” és „meg tudom csinálni”. Ha így fogunk hozzá, „húsz perc alatt” kész van. Viszont ha úgy kezdek neki, hogy „húsz perc alatt” be kell fejeznem, akkor kapkodunk és egy nap alatt sem leszünk kész.

A tanítványai milyen gyakorisággal járnak edzésre?

Véleményem szerint heti két alkalommal már lehet fejlődést elérni. Persze ez attól is függ, hogy a lovasnak milyen érzéke van hozzá, vagy milyen a fizikai állóképessége. A lovaglás azonban tipikusan az a sport, amit az ember élete végéig tanul. Nem olyan, mint megtanulni egy nyelvet, vagy egy képletet. „Minél beljebb haladunk az erdőben, annál sötétebb lesz”, azaz minél jobban beleássuk magunkat a lovak és a lovaglás művészetébe, annál több minden kérdőjeleződik meg.

Úgy tudom, nyári táborokat is szerveznek.

Igen, és azt hallom, hogy a gyerekek élvezik is. A nálunk lévő lovastáboroknak az a sajátossága, hogy nincsenek más programok, mint például gyöngyfűzés. Lovaglás pedig délelőtt és délután is van, három órás edzések, amik során a gyerekek váltásban ülnek a lovakon. Az ebéd utáni szünetben pedig lovakkal kapcsolatos elméleti oktatás folyik.

Milyen képességek tesznek egy lovat arra alkalmassá, hogy gyerekkel dolgozhasson?

Az ilyen lovat iskolalónak nevezzük. Erre a munkára olyan lovak a legjobbak, amiknek kiegyensúlyozott az idegrendszere, nem kifejezetten ijedősek és tolerálják, ha egy kezdő lovas billeg a hátukon vagy belekapaszkodik a szájukba. Olyan ló kell, ami stabil idegrendszerrel, jó lábakkal és viszonylag nem túl magas marral rendelkezik. De nem feltétlen póniló – teszi hozzá mosolyogva.

Hogy lehet egy lovat ilyenné képezni?

Minden lovat nagyon szisztematikus, komoly és folyamatos munkával, hozzáértő belovaglókkal kell előkészíteni, hogy a lovas minden mozdulatára higgadtan reagáljanak. Feltétel, hogy nyugodtan menjen mind a három alap jármódban, azaz lépésben, ügetésben és vágtában, valamint futószáron, és ne álljon ellen a lovasnak. Ez hosszú-hosszú, rendszeres munkával és megfelelő szakértelemmel érhető el.  

Laci bácsi azt is elárulta, hogy mind lovakból, mint lovasokból megvan a megfelelő mennyiségű utánpótlás a csapat számára.

Több lovunk is van előkészítő fázisban, azaz remondák. Ez azt jelenti, hogy lehet rajtuk lovagolni, de még nem kezdőknek.

Ön szerint miért érdemes lovakkal foglalkozni?

Ahogy egyszer valahol olvastam: „A ló szeretete és a szabad föld szeretete tesz rabbá a jószág mellé.” Aki nem tiszta szívből csinálja, az ne is fogjon hozzá, hiszen innentől nincs ünnepnap, hétvége vagy üdülés, az állatnak enni kell adni! Viszont a lóval való kapcsolat, a gondoskodás olyan pluszt ad, ami mindenért kárpótol. Ez lehet akár egy mozdulat is, például, hogy odajönnek hozzám a karámban. Ez úgy feltölt, hogy nincs is szükségem, pl. üdülésre.

Az edzőtől azt is megtudjuk, hogy a lovak érzékelik a lovas érzelmeit. Észlelik, ha fél, vagy szorong, sőt, még a szívverésüket is.

A lónak sokkal több érzékszerve működik, mint amiről nekünk valaha is fogalmunk lehet.
Rengeteg jelből következtetnek a lovas idegállapotára, ilyen az izzadás, vagy a gyors légzés. Ők átveszik a lovas érzelmeit, így aztán ha a hátán ülő ember tart tőle, ő ezt megérzi, és bár nem érti, mitől kell félni, de ő is ideges lesz. Ha viszont a lovas nyugodt marad, a ló is elfogadja őt, bízni fog benne, és abban, hogy a lovas nem kér tőle olyat, amit nem tud teljesíteni. Ez nagyon fontos. Hiszen „a nagymama éléskamrájából sem veszünk ki baracklekvárt, ha a nagymama nem rakott el, nem igaz?” – nevet Laci bácsi.

Hogyan tudnak a vírushelyzetben megfelelő védelmet nyújtani a lovasok számára?

Ilyenkor csak a saját állandó lovasaink járnak, ezért kesztyű és lóra szállásig maszk használatával biztosítjuk a védelmet, valamint a közösségi helyiségekben, mint például nyergesben való tartózkodást is minimalizáljuk. A lovasok létszámát is lecsökkentettük, egyszerre maximum 5-6 fő lehet jelen, régebben előfordult, hogy akár 10-12 ember is lovon ült egyszerre.

A lovasiskola egyik törzsgyökeres tagját is megkérdeztem, mi a véleménye a lovardáról, miért szeret lovagolni járni. Vitéz Anna, aki több mint 14 éve a Kalocsa Lovas Egyesület tagja, elárulta, hogy ez idő alatt szinte kihagyás nélkül járt edzésekre heti rendszerességgel.

Miért szeretsz lovagolni?

Feltölt energiával, levezeti a napi stresszt. Ha egy hétig nem jutok ki a lovardába, akkor ingerlékeny és ideges leszek: egyszerűen elviselhetetlen! Kisfoktőre, mivel kiskorom óta ide járok, szinte itt nőttem fel, a második családomként tekintek. Edzőnkre pedig, mint a második apámként, hisz ő tanított engem, és mindent -mindent meg lehet vele beszélni. A lovak is nagyszerűek, és lehet, hogy összetörnék, ha abba kéne hagynom a velük való foglalkozást, így aztán nem valószínű, hogy sor erre valamikor is sor kerül …