Idén nyáron Párizsban rendezik a sportágak csúcskategóriájú versenyeit, az olimpiát, ám a mi történetünk még valahol az 1964-es Tokióban megrendezett nyári olimpiai játékok során íródott. Kalocsa városában ugyanis 1935-ben megszületett Lelkes András, a későbbi tornász olimpikon, aki középiskolai tanulmányait a helyi Szent István Gimnáziumban kezdte.
Nekünk magyaroknak, akik különleges szerepet töltünk be a világ sportjában, azért van mire büszkének lennünk az előző évtizedek sportsikerei okán. Amilyen aprócska nemzet vagyunk a Föld országai között, legalább olyan világraszóló eredményeket értünk el a nemzetek éremtáblázatán, vagy az összesített pontversenyében. Elég, ha csak az 1952-es Helsinki olimpiáig tekintünk vissza, amikor 16 aranyat, 10 ezüstöt és 16 bronzot szereztek olimpikonjaink a XV. nyári olimpiai játékokon, amellyel az éremtáblázaton és a nemzetek pontversenyében is az előkelő harmadik helyen végeztünk. Nos, azóta már sok víz lefolyt a Dunán, ám Kalocsa városa is büszkélkedhetett olimpikonnal, aki nem más, mint a városunkban 1935. december 22-én született Lelkes András volt. Az általános iskoláit Kalocsán végezte, amelyből két évet Németországban végzett. Középiskolai tanulmányait viszont már a kalocsai Szent István Gimnáziumban kezdte, majd átkerült a Kiskunfélegyházi Testnevelési Gimnáziumba, ahol a sportág megyei pápája, Tullit Péter lett a testnevelő tanára is - 1990-’54 között az edzője is.
A fiatal tehetség már mutogatta oroszlánkörmeit, a Félegyházán eltöltött évek pedig megalapozták a TF-felvételijét, amit 1958-ban be is fejezett. Közben már 1957-ben meghívást kapott az utánpótlás válogatottba, ahol a magyar-olasz viadalon be is mutatkozhatott. Nos, innentől datálható versenytornász pályafutása is, hiszen 1958-1964 között volt a magyar tornászválogatott tagja, ahol tizenhét alkalommal is szerepelhetett nemzeti színekben. Magyar Bajnokságot a Budapesti Honvéddel csapatban hatszor nyert, miközben a szerenkénti döntőben nyújtón, ugrásban és egyéniben is az élen végzett.
Mint már említettük, Lelkes, a Budapesti Honvéd csapatában versenyzett, ahonnan beverekedte magát a nemzeti csapatunkba is, hiszen eredményesen szerepelt ezekben az években. Gyűrűn például második, korláton pedig negyedikként zárt az OB-n, de talajon és ugrásban is bekerült a legjobbak elitjébe az 1959-es Országos Bajnokságon.
EZZEL MÁR A RÓMAI OLIMPIÁRA IS KIHARCOLTA A CSAPATBA KERÜLÉST,
ám ekkor egy sajnálatos sérülés még közbeszólt. Az 1962-es prágai világbajnokságon azonban már képviselhette a nemzeti színeket, ahogy két évre rá, az olimpiai csapatunk tagjaként is ott lehetett az ötkarikás játékokon.
Azokban az időkben férficsapatunk a nemzetek sorrendjében a kilencedik helyen végzett a sportág csúcsversenyén, az olimpián, ahol olyan csapattársai voltak mint Csányi Rajmund, Aranyos István, Varga Lajos, Cser Győző és Sós Péter.
A TF-en szerzett testnevelő tanári diplomájával többek között tanított a MÜM 18-as Intézetben, majd a Honvédnál tevékenykedett.
1964-1990-ig az Egyesített Tiszti Iskolában (Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola – Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán testnevelő tanárként dolgozott, majd kinevezték az intézmények tanszékvezetőjévé).
Az 1956/1966-os évadtól az akrobatikustorna szakágban is munkálkodott. Az ezredforduló után – amúgy levezetésképpen – a Korosztályos Veterán versenyeken teniszben nyert még hét (!) egyéni és két páros Magyar Bajnokságot. Sokoldalúságát jól jellemezte, hogy síoktatóként is tagja volt az országos elitnek.
Lelkes András a fenti páratlan sportpályafutásával örökre beírta magát Kalocsa város sportjának „Arany oldalaira”, amellyel szülővárosában is jeleseink között emlékeznek majd rá. Gazdag eredménysorával bizonyára örökre megmarad emlékezetünkben!