Az idei motoros találkozót is a hosszú évek alatt megszokott tömeg, koncerthegyek, vidám programok és jó hangulat jellemezte a Szelidi-tavi Árnyas Camping adta, jól bevált helyszínen, ahol a vidám programok és koncertek váltogatták egymást, miközben rég nem látott barátok találkoztak újra, és köttettek új barátságok az idén megint valahogy tágasabbra épített fesztiválhelyszínen.
A főbejáraton belépve korábban vásárutca fogadta a látogatót, most egész vásári városrész épült ki a „küzdőtér” felé vezető út bal oldalán. Ott a legkülönfélébb divatcikkeket, motoros kellékeket, motoros cikkeket árusító és népszerűsítő standok mellett tetováló szalon, mini varroda, útikönyv-bemutató megtalálható volt.
A propagált könyv a szerzőnek két keréken megtett, Európát, sőt Ázsia nyugati végeit is behálózó úti kalandjait mutatja be. A könyv íróját megkérdeztük, mi volt a legérdekesebb kalandja. Rengeteg volt – mondta –, amelyek közül nehezen tudna kiragadni egyet is, de amin legjobban meglepődött, az az volt, hogy milyen nagy szeretettel fogadták magyarként keleten, a különböző „-isztánokban”, amelynek népei rokonként, testvér népként tekintenek a magyarokra, országunkat pedig „Magyarisztán” néven emlegetik...
Az út másik oldalán, ahol eddig vásározók sátrai álltak, most egy hatalmas kocsmavárossá változott a hely.
A helyszínről péntek este készítettünk egy kis videót, amibe a nagy rendezvénysátor, a színpad, valamint a kettő közti, minden korábbinál tágasabbra alakított nézőtér be sem került. Arról a zenei finomságokkal foglalkozó cikkünkben láthatnak majd olvasóink képi anyagot.
A vendéglátó egységek, valamint a vásárosok területe mögött a sátrakból épült lakóövezet, ahol talán az eddigieknél is többen találtak szálláshelyet, miközben a környező üdülők udvarain is rengeteg sátrat láttunk, amelyek közül sokat bizonyára szintén a motoros találkozóra érkezők állítottak föl.
A foktői kalózcsapat bulija tehát most is fölpezsdítette a Szelidi-tó partvidékét, ahol a kemping környékén parkolóhelyet az egész rendezvény ideje alatt igen bajosan lehetett csak találni.
A találkozó hagyománya, hogy a határon túlról érkező magyarok kedvezményben részesülnek a beléptetésnél. Talán részben igen, de biztosan nem kizárólag emiatt nagyon sok délvidéki, erdélyi és felvidéki magyarral találkoztunk a rendezvényen, akik közül néhánnyal beszélgetésben is elegyedtünk.
Egy Dunaszerdahelyről érkezett motoros csodálkozva nézett rám, amikor kérdésére, hogy hallottam-e már az említett városról, tudom-e, hol van, azt válaszoltam, hogy persze, hogy tudom, benne volt a történelemkönyvünkben.
Hát, a szlovák történelemkönyvekben sajnos nincs benne. Semmi nincs bennük, ami a magyar múltra emlékeztetne. Hiába volt Pozsony magyar koronázó város hosszú időn keresztül… Szomorú, hogy így van, nem tudom, mikor, vagy hogyan változhat meg ez. Ráadásul azt tapasztalom, hogy sokan itt, Magyarországon sem tudnak eleget, vagy épp semmit sem tudnak a Felvidék magyar történelméről, pedig büszkének kellene lennünk rá, mindannyiunknak”, az anyaországiaknak itt, nekünk odaát. – mondta keserűen beszélgetőtársunk.
Természetesen rengetegen érkeztek motorokkal, úgy magánzók, mint a baráti motoros klubok tagjai, akik csapatostól lepték el a helyszín egy-egy részterületét a sátorvárosban és a kocsmavárosi részen is.
De sokan látogattak el a környékből és nagyobb távolságokról autóval is, amit a teljesen betelt parkolók bizonyítanak. Volt, akit a zene hozott ide, de sokan jártak csodájára a széles választékban látható motorcsodáknak is.
Nekünk legjobban ez a három, egymás mellett parkoló trike jött be. Nem biztos, hogy a legszebb, de valószínűleg a legkülönlegesebb az amerikai légierő lopakodójára emlékeztető, kekizöld járgány volt, amely nem csak a repülőgépre emlékeztető kialakítása, hanem műszaki megoldásai miatt, például V8-as motorja miatt is figyelmet érdemelt.
A galériában a szép két- és háromkerekűek mellett egy csomó kép látható a mulatozó, iszogató beszélgető fesztiválozókról is. Bár annyi ember közül mindenkit biztosan nem örökítettünk meg, de ha ott voltál, nosza, próbáld megkeresni magad rajtuk!
Ellenben a programhoz kapcsolódó számos vetélkedő és szépségverseny – a több kategóriában kiírt motorszépségverseny, pocak és popószépségverseny – közül ez utóbbit videóra vettük, a „Sörpörgő, avagy szalki fetrengős” című vidám versenyszámról pedig egy korábbi találkozó kapcsán készítettünk több videóval illusztrált riportot.
A férfiak pocakversenyén külön hirdettek győztest lapos és kerek kategóriában, de annak, hogy a lányok fenekét illetően a forma vagy a mozgás nyomott-e többet a latban, csak a zsűriként tevékenykedő és ovációval szavazó közönség volna a megmondhatója...