Két hét alatt lészen ágyú, lészen munitio, a mennyi kell! – Gábor Áronra és a kalocsai tüzérekre emlékeztek

Gábor Áron mellszobra mellett, az általa öntött, egyetlen fönnmaradt ágyú eredeti méretűre kinagyított képe adta díszlet előtt a megjelenteket a szervező, dr. Kovács György ny. ezredes köszöntötte, mások mellett név szerint is a rendezvényt Kalocsa Város képviseletében jelenlétével megtisztelő Kákonyi István önkormányzati képviselőt, majd röviden megemlékezett Gábor Áron ’48-49-es szabadságharc alatt végzett tevékenységét.

Elmondta: az 1814. november 27-én Bereckben született, és Uzon és Kökös között 1849. július 2-án elesett Lemhényi Gábor Áron, az 1848-49-es szabadságharc 209 éve született népszerű hőse, ágyúöntő tüzértisztje

Képgaléria megtekintése (35 db kép)

A VAGYONÁT PÉNZZÉ TETTE, HOGY A HONVÉDSEREG SZÁMÁRA ÁGYÚKAT TUDJON ÖNTENI

– emlékezett a hősi helytállásra a szónok, aki idézte Gábor Áron 1848 novemberében Sepsiszentgyörgyön, az egyik honvédelmi bizottmányi gyűlésen elmondott hozzászólását:

Uraim! Hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs munitio, nincs ágyú. Uraim, ha csak ez a baj, úgy én mondom, hogy két hét alatt lészen ágyú, lészen munitio, a mennyi kell!”AZ ÁGYÚÖNTÉS MELLETT RÉSZT VETT AZ ÁGYÚKEZELŐK KIKÉPZÉSÉBEN, ÉS ŐRNAGYKÉNT HALÁLÁIG A HONVÉDTÜZÉREKNÉL SZOLGÁLT.
MINDENÉT FELÁLDOZTA A SZABADSÁGÉRT, A HAZÁT VÉDVE A CSATAMEZŐN VESZTETTE ÉLETÉT.

Uzon és Kökös közötti ütközetben az orosz tüzérség ágyúgolyója találta el – emlékezett meg a ’48-as hős haláláról, majd két versből, Kányádi Sándor: A kökösi hídon, illetve Holló Ernő: A kökösi mezőn című költeményéből is citált az alkalomhoz illő idézeteket:

„Béhunytam a szemem, hátha úgy meglátnám
Gábor Áron mestert szürke paripáján.
Prázsmár felől szörnyű por és füst kavargott,
s dörögtek a hídfőn a székely harangok”

„s ő meghalt inkább, mintsem éljen,
ha győzni nem tudott."

Hős ágyúöntő tüzérre emlékezve végül meghallgatták a „Gábor Áron rézágyúja…” kezdetű népdal zenekari feldolgozását, majd megkoszorúzták a ma a Széchenyi lakótelepen található, korábban a róla nevezett, a Miskei úti laktanyában állott mellszobrot.

A program a Kalocsa Katonaváros emlékműnél folytatódott a Csilás parkban, ahol az egykor Kalocsán szolgált alakulatokat jelképező kőoszlopok mellett Kalocsa tüzéreire emlékeztek.

Képgaléria megtekintése (35 db kép)

Látod, de szépek édesanyám
Biztos az, hogy Gábor Áron lenéz az égből
És a büszke tüzérekre visszaszalutál”

– idézte végül a szónok a tüzérindulót, amelyet felvételről meg is hallgattak, majd az egykori, mostanára elhunyt bajtársakról is megemlékeztek, akik közül a legutóbbi épp az előző nap hagyta el földi őrhelyét.
Emlékükre a honvédségi Takarodó hangjai csenültek föl.

A megemlékezést mindkét helyszínen közös fotózkodás zárta, utána pedig a közeli pizzériában finom ebéd mellett, kötetlenebb formában folytatták az emlékezést a hős elődökre, az elhunyt bajtársakra és a daliás időkre.