A koronavírus járvány miatt idén nem a megszokott szelidi helyszínen, hanem a kalózok foktői klubházában és a környező területeken rendezték meg a Pirates Family MC rendes nyárvégi seregszemléjét. „Egy picit sárga, egy picit savanyú, de a mienk” – jellemezte munkatársunknak a kényszer szülte helyzetet a Tanú című filmből kölcsönzött szállóigével az örökös konferanszié szerepét most is vállaló Franky, azaz Szűcs Ferenc. De nem tudunk vele teljesen egyetérteni: igaz, hogy a „mienk”, igaz, hogy rövidebb volt, kisebb volt a megszokottnál, de se nem sárga, sem nem savanyú…Történeti adalékként: a legelső motoros találkozók helyszíne innen kőhajításnyira, a Fekete Horgony kocsmában volt, igaz, még Black Anchor MC néven, és itt tartják minden év októberében a klub jótékonysági estjét is, és amennyiben a járványhelyzet megengedi, ez idén is így lesz – a tervezett program a cikk végén!
Kivilágítatlan erdős részen vezetett keresztül az út a Duna-part felé vivő út mentén kialakított parkolótól és regisztrációs pulttó a klubházig, ami kifejezetten vadregényessé tette a helyszín megközelítését.
Annál nagyobb volt a kontraszt, amikor megérkeztünk a klubház tisztására!
Ugyanis, amint a felvételeken látható, kész kis város épült a Pirates Family MC foktői klubháza köré a múlt hétvégére. Az 500-as létszámkorlátot meg nem haladó, de igencsak megközelítő lélekszámú tömeg a több kisebb térrészen szétoszolva pont kellően mozgalmassá tette a bulit, miközben tumultuózus jelenetek sehol sem alakultak ki a két nap során.
Cserkésszük be együtt a helyszínt!
Az alábbi videón érzékelhető a helyszín ötletes berendezése, bár a klubház belsejébe még be se néztünk – legalábbis a videó forgatása közben. Aki kíváncsi rá, a képgaléria végiglapozásával pótolhatja!
A felvételen is érzékelhető, remek hangulat azt mutatja, hogy kiválóan megállta a helyét a kényszer szülte alternatív helyszín.
Amint ismert, a Szelidi-tó melletti Árnyas Kempingben sok éve rendszeresen megtartott, fesztiválszámba menő találkozónál az egészségügyi szabályok idén csak egy nagyságrenddel kisebb rendezvény szervezését tették lehetővé.
A szokásos programok közül a motoros felvonulás most elmaradt, így az annak csúcspontját jelentő street fighter showt sem tartották meg, három helyett csak két napig tartott, és kevesebb koncert tarkította a programot mint rendesen – cserébe ingyenesen –, de a találkozót minden évben földobó vetélkedőket megtartották.
A barátságos légkör, a jó hangulat ugyanolyan volt, mint amott, ellenben úgy a színpad, mint a hang- és fénytechnika csak árnyéka lehetett a Szeliden megszokottnak – az utóbbi sajnos a képanyagunkon is meglátszik.
De nem is ez a lényeg!
Azt, hogy mi „a lényeg”, azt önként ajánlkozó ismeretlen interjúalanyunktól tudtuk meg:
A motorosok közt nincsenek idegenek, csak olyan haverok, akiket még nem ismersz. Ez a lényeg. Az egész rendezvénynek ez a lényege…”
Enni-innivaló bőségesen rendelkezésre állt, mintha csak a szelidi kalózkikötőben lennénk, a több nagy sátor az esőtől is megvédte volna a résztvevőket, de eső nem volt, sőt kifejezetten forró napokkal búcsúzott a nyár.
A show-ra térve: a programajánlónkban ismertetett műsor csorbítatlanul megvalósult, sőt még bővíteni is sikerült azt a szervezőknek.
A koncertek egy részéről most is hoztunk egy kis ízelítőt.
Péntek
A műsort a Last Victim rock és metál klasszikusok dalainak feldolgozásaiból összeállított koncertje nyitotta meg.
Az eredeti, még a szelidi helyszínre tervezett műsorrend szerint ők kapta volna lehetőséget a bemutatkozásra a szombati nap sztárparádéját megelőzően, aznapi nyitószámként mint pályakezdő, fiatalokból álló rock csapat – a szelidi motoros találkozókon ugyanis minden évben meghívnak egy-egy bandát a feltörekvő generációból is, így járulva hozzá a rock-mozgalom folytonosságához.
Másodikként a Don Gatto nevű szekszárdi hardcore csapat zúzott, beindítva a keménymagot: a színpad előtti térségben komoly pogócsata alakult ki, hogy a felületes szemlélő talán nem is sejtené, hogy amellett, hogy így alaposan ki lehet engedni a gőzt, ez itt a barátság és összetartozás kifejeződése…
Az ugrabugrából a zenekar is kivette a részét: voltak pillanatok, amikor a négytagú formáció nyolc lába közül egyetlen egy sem érte a kamionplatóból kialakított színpad deszkáit, hacsak nem a dobosé, aki nehezebben ugrálhat…
Az első napi programot a kalocsai Country Road együttes zárta, akik szintén visszatérő vendégei a Pirates Family motoros találkozóinak.
A formációt a Kalocsa környéki közönségnek biztosan nem kell bemutatni, hiszen a térség nagyrendezvényeinek rendszeres fellépői, a többieknek ajánljuk figyelmébe ezt a két éve Szeliden, az akkori motoros találkozón rögzített nótájukat:
Szombat
A Hátsó Ajtó sem ismeretlen az itteni közönség előtt, hiszen a korábbi években is többször fölléptek már a kalózok bulijain. Idén a Pirates Family MC foktői kubházában tartott találkozón övék volt a második napi nyitókoncert.
Másodikként ezen a napon a No Fighters együttes lépett színpadra, amelynek énekes-gitáros frontembere Erdei Balázs, alias Balu, aki az átlagos években motoros kaszkadőrként is szokta szórakoztatni a közönséget, bár, már korábban is megismerhettük zenei vénáját a foktői kalózok szelidi találkozóján.
Foktőn így nyomták a rockot:
Az idei, rendhagyó találkozót a szintén feldolgozás számokat játszó Bob és Bobek együttes unplugged koncertje zárta.
Róluk azt kell tudni, hogy a csapat gerincét a géderlaki kötődésű Rockszegecs zenekar néhány tagja adja, és ebben a felállásban először léptek közönség elé.
Folytatás: hamarosan!
A Pirates Family MC tehát vette az akadályt, amelyet a koronavírus-járvány első hulláma állított eléjük. A foktői kalózok következő közönségcsalogató rendezvénye a klub jótékonysági estje lesz, amelynek bevételeivel szerencsétlenül járt, balesetet szenvedett motoros társaikat és azok családjait segítik.
A jótékonysági est október 3-án a most nagyobban is kipróbált helyszínen kerül megrendezésre, és annak már a programja is összeállt:
Tegyük hozzá: amennyiben az utóbbi napokban kemény hajrába kezdett koronavírus-járvány újra csak fölül nem írja a terveket…