Pénteken este fél kilenctől a sétálóutcában tartották a Kék Madár Fesztivál Kórus nyilvános főpróbáját, majd vasárnap délelőtt fél tizenegykor adott koncertet a tavaly alakult énekkar, Lakatos Istvánné Klári néni, az egykori Ének-Zenei Általános Iskola legendás énektanára és kórusvezetője vezényletével.
A covid járvány előtti utolsó „szabad” Kék Madár Fesztiválon egy, a Zárdatemplomban tartott közös énekléssel indult a fesztiválkórus pályafutása. Annak sikerén és népszerűségén felbuzdulva fogalmazódott meg, hogy a fesztivál keretében a közönség előtt is bemutathatná tudását a már lélekszáma miatt is figyelemreméltó alkalmi formáció. A közösségi médiában, elsősorban az egykori Ének-Zenei Általános Iskola volt növendékeiből alakult kórus nyitott bárki énekelni tudó és szerető zenekedvelő számára.
A szombati koncerten először egy népdalcsokrot adott elő a mintegy százfős kórus, majd néhány közismert kánon hangzott el, végül a kórusmozgalomban népszerű, 3-4 szólamú kórusművek szólaltak meg, az egyébként nem túlságosan népes közönség tetszésnyilvánításától kísérve, akik közül néhányan – különösen a népdaloknál be is kapcsolódtak az éneklésbe.
Megmosolyogtató pillanat volt, amikor épp két darab közti szünetben bekapcsolódott a színház harangjátéka is, és miután elütötte a négy negyedet, majd a tizenegyet, az egész kórussal és a közönség jó részével és a harangocskákkal együtt adták elő a „Kalocsai kertök alatt...” kezdetű népdalt.
Csak úgy harsogott a belváros:
Mindig fürdik a gólya, mégis sáros a tolla...”
A közönség is jól szórakozott, de legnagyobb élményt bizonyára most is az együtt éneklőknek nyújtotta a koncert, így részükről mindenképp komolyan vehető, ami búcsúzásképpen elhangzott:
„JÖVŐRE VELETEK UGYANITT!”