65 éves a homokmégyi Dózsa Vadásztársaság – Ünnepi taggyűlés trófeakiállítással

A taggyűlésen meghívottként részt vett Tapolcsányiné Varga Krisztina, Homokmégy polgármestere, Paluska Éva Örjeg Szőlőhegyi Natúrpark elnöke,
Dr. Szigeti Béla, a Bács Kiskun Megyei Vadászkamara alelnöke és a Bács Kiskun Megyei Vadászszövetség ügyvezetője, Kammermann Péter, a 303. tájegység fővadásza, Agócs Péter, a Dózsa Vadásztársaság vadászmestere, Szabadi Tamás a földtulajdonosi közösség elnöke, dr. Szőts József ügyvéd, akit az egyesület fennmaradásához szükséges földügyletek eredményes jogi képviselete miatt bevezetőjében méltatott az egyesület elnöke, valamint Rideg László, a Bács Kiskun megyei közgyűlés elnöke, aki Homokmégy szülötteként kapott meghívást az alkalomra.

A megjelenteket Pechtol János, a rendezvény fővédnöke köszöntötte, méltatva a vadásztársaságnál folyó szakmai munkát és röviden áttekintette a vadászat helyzetének aktuális kérdéseit, a vadásztársadalom előtt álló, az éghajlat és a földhasználat változásaival járó átalakulás okozta kihívásokat. A rendezvényen nem tudott jelen lenni, de üzenetben üdvözölte a tagságot az 1957-ben alakult Dózsa Vadásztársaság egyetlen élő alapító tagja, a Kalocsán élő Halász László is – neki és 22 társának szintén köszönetet mondott köszöntőjében Rigó Ferenc, amiért jóval nehezebb időkben is igaz lelkű vadász emberekként példát mutattak az utókor részére is, és öregbítették a Dózsa Vadásztársaság jó hírét.
Az elnök alkalmasnak vélte a 65. évfordulót a visszatekintésre, a vadásztársaság – ma egyesület – eddigi fejlődése, megtett útja, a fennmaradásért folytatott küzdelmei áttekintésére.

Képgaléria megtekintése (31 db kép)

Ezt a visszatekintést még mélyebben Miskei Ferenc, a Dózsa Vadásztársaság nyugalmazott vadászmestere tette meg, egészen a kezdetekig, sőt, az azt megelőző időszak nagy társadalmi átalakulásaira is visszatekintve – beszédét az alábbiakban kivonatosan közöljük.

Az 1945 évi VI törvény megszüntette a nagybirtokrendszert, megváltoztatva a tulajdonviszonyokat, az 4640/1945-ös miniszterelnöki rendelet értelmében pedig a vadászati jog a Magyar Államra szállt, a vadászatból befolyó haszon a magyar államot illette meg.

Megszüntették a korábbi haszonbérleti szerződéseket, a vadászattal kapcsolatos minden intézkedés megtételére a Földművelésügyi Minisztert hatalmazták fel, csak az általa jóváhagyott alapszabállyal rendelkező vadásztársaságok tagjai vadászhattak. Apróvadas területen, amilyen a kalocsai járási terület is volt, egy vadászra 300 kataszteri hold területnek kellett jutnia.

Az első ötéves terv ideje alatt szinte évről-évre átszervezték a vadászat irányítását, így 1955-től ezzel az Országos Erdészeti Főigazgatóságot bízták meg. A vadászat 1968-ban került önálló főosztályként a Földművelési Minisztériumhoz.
Az 1957. évi 43. sz. rendelet kimondta, hogy a vad az állam tulajdona. A rendelet a vadászat tervszerűségét, a vadászterületek rendezését, kialakítását, a vadásztársaságok újbóli megalakulását, tíz évre szóló haszonbérleteket írt elő, és elrendelte a tíz évre szóló üzemtervek, ezen belül éves vadgazdálkodási tervek készítését.
1945-ben a vadászok száma 30 ezres volt, ami az ötvenes évekre a felére csökkent, a 80-as években került újra 30 ezer fölé. Ma 68 ezer.

AZ 1968-AS ÚJ GAZDASÁGI MECHANIZMUS BEVEZETÉSE UTÁN A TÁRSASÁGOKNÁL EGYRE INKÁBB A PÉNZÜGYI SZEMPONTOK KERÜLTEK ELŐTÉRBE.

Törekedni kellett a bevételre, abból a területi bért, a hivatásos vadászokat, beruházásokat, a vadászházhoz jutást, annak fenntartását kellett finanszírozni. A vadásztársaságok ekkor már a „szocialista piacgazdaság” gazdasági egységeiként szerepeltek – ebben a környezetben alakult meg a társaság.

Az egyesület előzményének tekinthető a Kalocsa Járási Vadásztársaság, amelyhez tartozott Kalocsa, Miske, Hajós, Drágszél, Homokmégy és Öregcsertő. A vadászat úgynevezett vadászbrigádokban történt, településenként, amelyek csak a községük közigazgatási határán belül vadászhattak.

A HOMOKMÉGYI DÓZSA VADÁSZTÁRSASÁG 1957-BEN, A TERÜLETEK TÍZÉVES BÉRLETEI LEJÁRTÁT KÖVETŐ ÚJRARENDEZÉSEKOR VÁLT KI A JÁRÁSI VADÁSZTÁRSASÁGBÓL, ÉS ALAKULT MEG 28.000 HOLDON MISKE-HAJÓS VADÁSZTÁRSASÁG NÉVEN, MISKE KÖZPONTTAL.

Az alapító elnök Balogh József miskei szabómester volt.

Az alapító tagok (betűrendben):
Agócs István, Agócs János, Bényi István, Dézsi János, Falusi Lajos, Greksa Albert, Greksa István, Guttmann Jenő, Halász László, Kapitány Lajos, Nagy Károly, Nagy Mihály, Pandur András, Pechtinger Pál, Rideg László, Salacz Gergely, Sima András, Szabó Béla, Szombati Lajos, Tóth József, Varga Antal, Vincellér Imre.

1964-ben a Homokmégy, Miske, Hajós Vadásztársaság néven továbbműködő társaság irányítása Homokmégyre került, elnöke dr. Horváth Mihály körzeti orvos lett.

A vadásztársaságot ez időben a jól működő Hillyei Dózsa Termelőszövetkezet patronálja – ezért vették föl 1968-ban a Dózsa nevet, az elnök pedig a TSZ elnöke, Romsics Mátyás lett. Hosszú ideig nem történik számottevő tagfelvétel. A hetvenes években van egy jelentősebb létszámnövekedés, majd hosszú ideig létszámstop – jogszabályi okból tagot felvenni csak kieső helyett lehetett.

1985-ben rövid ideig Pécsi László, 1987-től Bukor János lett az elnök. Elnöksége első éveiben anyagilag jelentősen erősödtek. A bérvadásztatás már jól működik, ugyanakkor jelentősebb kiadások, vadkár még nincsenek.

1996-BAN AZ ÚJ VADÁSZATI TÖRVÉNY A VADÁSZATI JOGOT FÖLDTULAJDONHOZ KÖTÖTTE.

Ekkor nehéz időszak következett a társaságra. Összehívták a földtulajdonosi gyűlést, ott érvényes határozatokat hoztak, a vadászati jogot meg is kapták, ám azt megtámadták, a terület megosztására, a társaság ellehetetlenítésére törekedve, éveken keresztül húzódó pereket vonva maga után, kétszer megjárva a Legfelsőbb Bíróságot is.

A társaság érdekeit 2002-ig Bukor János képviselte, 2002-től az új elnök, Farkas Jenő vezetésével megnyerték a pert és stabilizálták a társaságot, 12.000 hektár területtel. 2007-ben pályázati pénzből és saját erőből felújították a vadászházukat.
2008-tól dr. Kákonyi Gábor, végül 2013-tól Rigó Ferenc lett az elnök.

Elnöksége alatt társaságunk gazdaságilag megerősödött, stabilizálódott. Reméljük, hogy ezt az állapotot a most drasztikusan megnövekedett költségek, különösen a vadkár várható ugrásszerű növekedése miatt is tartani tudja. Az utóbbi években sikeresen pályáztunk és vadászházunk már megfelel a mai követelményeknek, a vendégeink igényeinek is”– mondta Miskei Ferenc, méltatva a regnáló elnök időszakában elért eredményeket, majd a társaság tevékenységéről, vadgazdálkodásáról szólt.

A TÁRSASÁG ALAPÍTÁSTÓL KEZDVE A KÖZÖS VADÁSZATOKON TÚL NAGY SIKERŰ VADÁSZBÁLOKAT, JUNIÁLISOKAT IS SZERVEZ.

A megalakulási és az azt követő években a terület bővelkedett apróvadban. Mezei nyúl, fácán minden területrészükön nagy számban élt.
A fogoly a terület vizenyős, mocsaras részei kivételével közönséges vadnak számított, több kolóniában éltek üregi nyulak. A vadászati hasznosítás mellett 1987-ig élőnyúl befogások történtek.
Nagyvadként egyedül az őz élt a területen.

A fácán létszámának viszonylagos csökkenésekor a vadásztársaság fácántelepén fácánnevelés és kibocsátás történt egészen a privatizációs évekig, ám az új tulajdonos nem engedélyezte a telep működését, így azt le kellett bontani.

AZ 1980-AS ÉVEK EZRES TERÍTÉKE FOLYAMATOSAN CSÖKKENT, 2004-BEN ÉRTE EL MÉLYPONTJÁT, A NYÚLTERÍTÉKKEL EGYÜTT. AZÓTA A FOLYAMATOS RAGADOZÓGYÉRÍTÉS, ETETÉS HATÁSÁRA ELFOGADHATÓ A HASZNOSÍTÁS, KÜLÖNÖSEN MEZEI NYÚLBÓL.

Fogolyra, üregi nyúlra már régóta nem vadásznak, egyelőre reménykednek, a „Fogolyt Vissza az Őrjegbe” projekt sikerében, hogy színesítse a faunát.

A VÍZIVAD TERÍTÉK IS CSÖKKENT, A LIBAFÉLÉKNEK MEGVÁLTOZOTT A VONULÁSI ÚTVONALA, VALAMINT AZ ENYHÉBB TELEK MIATT AZ ÉSZAKRÓL ÉRKEZŐ RÉCEFÉLÉK SZÁMA IS LECSÖKKENT.

AHOGY AZ APRÓVAD FOGYOTT, ÚGY A NAGYVAD ANNÁL INKÁBB SZAPORODOTT.

Az őz jó élőhelyet talál nálunk, jó trófeaminőség mellett stabil állománya él a területen. A jövő még meghatározóbb vadja lehet, kevés károkozás mellett tisztességes eredményt ad.

A SZARVASNAK ÉS VADDISZNÓNAK A ’70-ÉVEKTŐL VAN JELENTŐSÉGE.

E két vadfaj terjeszkedésekor kiváló élőhelyet talált itt, a terület lakója lett, jól beállt törzsállománnyal.
Szerencsére a sertéspestis is elkerülte eddig a területet.

Különböző emberek vagyunk, más-mást jelent nekünk a vadászat. Vannak, akiknek egy hétvégi séta a barátokkal, és van, akinek szinte életforma. Egy valami azonban közös bennünk: a vad tisztelete, a közös vadászatok öröme, az emlékek gyakori felidézése, ami mindig jóleső érzéssel jár”– fordult vadásztársaihoz Miskei Ferenc, majd méltatva az elődök, az alapítók tevékenységét, elégedetten szólt az utóbbi időszak munkájáról is, mondván:

Megvédtük a területet, fejlesztettük, kiváló nagyvadállományt neveltünk. Nem véletlenül lettünk különleges rendeltetésű, gímszarvas génmegőrző terület. Kérem a ma irányítóit, úgy gazdálkodjanak, hogy fiaink, unokáink is örömüket leljék majd itt!”

Képgaléria megtekintése (31 db kép)

Végül köszönetet mondott név szerint is a vadásztársaság eredményességében játszott szerepéért Balogh József alapító elnöknek, Romsics Mátyás, Bukor János, Farkas Jenő, dr. Kákonyi Gábor és Rigó Ferenc elnököknek, a hivatásos vadászoknak, Szabó Béla vadőrnek, alapító tag Markella Tamás vadászmesternek, a korán elhunyt Kegler Istvánnak, a társaságot már 29 éve szolgáló Greksa Zsoltnak, nem hallgatva el saját szerepét sem, hiszen Miskei Ferenc maga is húsz éven át irányította a társaság vadgazdálkodását.

Képgaléria megtekintése (31 db kép)

A beszédek elhangzása után ünnepélyes ceremóniára került sor: vadászelismeréseket adott át Pechtol János és Rigó Ferenc, majd meglepetésére ő maga is elismerésben részesült, amellyel a tagság az egyesületért végzett fáradhatatlan munkáját mondott köszönetet.
Az elismerésben osztozott felesége is, aki munkáját folyamatosan segítette, és most ezért virágcsokorral köszöntötték.

Rigó Ferenc a meghatottságtól remegő hangon mondott köszönetet az elismerésért, könnyeivel küzdve, és amikor elnézést is kért elérzékenyüléséért - a hallgatóság kitörő tapssal válaszolt.

A program kiadós vadászlakomával, négyfogásos menüsorral folytatódott.

Menü:
Tárkonyos szarvasborjú raguleves
Gímszarvas pörkölt

Sültek:
oldalas barbecue mártással
sült csirkecomb

Desszert:
a vadásztársaság gasztronómiai különlegessége, a kézzel nyújtott házi sóstúrós rétes

A lakoma után a vadászok és vendégeik megtekintették az idei trófeakiállítást, ahol egy-egy vadászzsákmányhoz kapcsolódó élményeiket, emlékeiket éppúgy megoszthatták egymással, mint a vadászat aktuális kérdéseiről alkotott elképzeléseiket.

Képgaléria megtekintése (31 db kép)