Rögtön az elején leszögezhetjük: egy fantasztikusan játszó Kalocsa elsősorban kőkemény, harcias védekezésének és pazar kapusteljesítményének köszönhetően saját barlangjában tudta térdre kényszeríteni az „oroszlánt”, azaz az NB II. Dél-Nyugat csoportjának eddig még veretlen listavezetőjét.
Az éllovas „Mecsek” otthonában csak ritkán terem babér a mindenkori ellenfeleknek, különösen idén, amikor válogatott, és négy-öt volt első osztályú játékos erősíti sorait a komoly terveket szövögető egyesületnek. Nos, ilyen kaliberű gárda ellen végig egyenrangú ellenfél volt a Kolics-rohamosztag, amely a különbusszal érkezett törzsszurkolói hangorkánjától támogatva térdre kényszerítette a „Frei-fiúkat” is az idei őszi hadjárata eddigi legnagyobb ütközetében.
MESTERMÉRLEG:
Kolics János edző: – Ezen a meccsen igazi vesztenivalója csak a hazaiaknak lehetett, ezért mi bátran játszhattunk a „dupla vagy semmi” szellemében, ami végül is bevált. A csapat teljesítményét látva és megélve, lassan már tényleg nem tudom, hogy a teljesítőképességnek, az akaratnak, a harciasságnak hol lehetnek a végső határai, de csak tisztelegni tudok a játékosaim előtt, akik Szvétek vezényletével ismét felülmúlták korábbi önmagukat, amit mostanában már magam is alig hiszek el. A félidőtől aztán már végig három-négy góllal mentünk az ellenfél előtt, miközben az első osztályú bírópáros valóban mindkét fél megelégedésére remekül vezette a mérkőzést, vetélytársunkat pedig sikerült a végére felőrölnünk és megnyernünk a csatát.
Mecseknádasd – Kalocsai KC 25–27 (12–12)
150 néző, vezette: Felhő F., Öcsi T.
Kalocsa: Princzes – Romsics, Katona 2, Kanalas, Szvétek 14, Rumi, Tóth B. 1. Csere: Tamaskó 9, Balla 1, Rimai R., Balázs P. (k.), Baksa R.
Edző: Kolics János.
Hétméteresek: 3/1, illetve 6/5.
Kiállítások: 12, illetve 12 perc.