Mi következhet?! A továbbiakban Török Gusztáv Andor volt polgármester ízléséhez, jó híre védelmének vélt szempontjaihoz igazítsuk tematikánkat az olvasói igények és a tények helyett? Vagy szembe kell néznünk a volt vezető zaklatásával, gáncsoskodásával? Mit szólnak ehhez a sajtószabadságért mindig őszintén aggódó liberálisok? És Olvasóink? Hogyan kell értelmezni, és mennyire kell komolyan venni a címben idézett kijelentést? Egy sor kérdést vet fel a volt polgármester Facebook-üzenete, amelyet megbízási szerződésének felmondásáról írt cikkünk közzététele után küldött szerzőnknek.
Török Gusztáv Andor nagyformátumú városvezetői múltjához méltatlan lépés volt a megbízási szerződésének megszüntetése kapcsán írott cikkünk után küldött üzenet. Noha magánüzenetben érte el munkatársunkat, ám az elküldött szöveg tartalma egyértelműen szerzőnk portálunkon folytatott újságírói munkásságát érinti, ezért indokoltnak tartottuk, hogy a történteket a nyilvánosság elé tárjuk.
Szerkesztőségünk értetlenül áll az álláspontunk szerint a sajtószabadságot is sértő eset előtt, hiszen a cikk tárgyilagosságát megkérdőjelezhetetlennek tartjuk, azzal kapcsolatban helyreigazítási észrevétel nem is érkezett. Ezért, kérjük, olvassák el újra a témában publikált írásunkat, és a cikk alatti hozzászólásaikban írják meg, hogy véleményük szerint mivel vethettük el a sulykot!
Ugyanis a volt polgármester sem árulta el, pontosan mit kifogásol az újságírói véleményt nem, kizárólag tényeket tartalmazó, illetve politikusi véleményeket közvetítő cikkben. Az egyetlen konkrétum, amit említ, az a cikk mellé tett fotó.
Az, hogy valakinek tetszik egy fotó vagy sem, szubjektív. Nekünk csak archívumunkból álltak rendelkezésre fotóink, mivel Török Gusztáv Andor testület előtti meghallgatására az ellenzék indítványa ellenére nem került sor.
Visszatérve az üzenetre, nézzük, mit írt pontosan a volt polgármester:
Én még soha senkinek nem maradtam adósa. A "barátságos" cikkért neked sem fogok. A kiválasztott fotóért külön is tartozok. Majd hozzátette:
Nem miattam, hanem a családom, gyermekeim miatt.
Az üzenetben a legijesztőbb az, hogy nem tudjuk, milyen válaszlépésre gondol a korábban nagyhatalmú vezető. Ám üzenete alkalmas lehet arra, hogy félelmet keltsen munkatársunkban, amivel meglátásunk szerint már-már a BTK vonatkozó bekezdéseinek határait súrolja. Hogy melyik irányból, azt a jogászokra bíznánk.
Ugyanakkor az üzenetből az a sugalmazás is kihallható, hogy „vigyázz, mit írsz rólam, mert ha igaz is, személyes bosszút állok érte!” Ez pedig egyfajta öncenzúrára való felhívás volna, ami különösen visszatetsző egy liberális politikustól, aki a sajtó szabadságát és függetlenségét értelemszerűen az egyik legmagasabb demokratikus értéknek kell, hogy tartsa.
Mi nem tetszik?
CIKKÜNKBEN AZ ÖNKORMÁNYZATI TESTÜLETI ÜLÉSEN ELHANGZOTTAK, NYILVÁNOSAN NAPVILÁGOT LÁTOTT ADATOK ÖSSZEFOGLALÁSÁT ADTUK, AZ ÜLÉSEN ELHANGZOTTAK SZÓ SZERINTI IDÉZETIVEL, A CIKKÜNKBEN FOGLALT VÉLEMÉNYEK KIMONDOTTAN IS A VÁROS ELLENZÉKI POLITIKUSAITÓL SZÁRMAZTAK, ÉS SZINTÉN TESTÜLETI ÜLÉSEN HANGZOTTAK EL.
A volt polgármester helyreigazítási kérelemmel sem élt, pedig az ilyen kéréseket az egyenlő elbánás elve alapján, méltányosan kezeljük.
Bár úgy gondoljuk, ebben a konkrét esetben nem tévedtünk, de azt nem merjük örök időkre kijelenteni, hogy mindig hiba nélkül dolgozunk majd.
Ezért kérjük Olvasóinkat, esetleges tévedéseinkért ne személyes bosszúval válaszoljanak, hanem értelmes párbeszédre készen, szükség esetén törvényes helyreigazítási kérelemmel forduljanak szerkesztőségünkhöz!
A méltányolható kéréseket empatikusan kezelve, a törvényes kötelezettségeinken túlmenően is figyelembe vesszük.
AHOGYAN EDDIG ÉS MOST IS, A TOVÁBBIAKBAN IS A TÉNYEKRE ÖSSZPONTOSÍTVA, SZEMÉLYVÁLOGATÁS NÉLKÜL FOGJUK TÁJÉKOZTATNI OLVASÓINKAT A VÁROSUNKBAN TÖRTÉNŐ ESEMÉNYEKRŐL, KÜLÖNÖSEN, HA AZOK A VÁROSI KÖLTSÉGVETÉST ÉRINTIK.
Nem csak szerzőnk kapott kéretlen üzenetet a volt polgármestertől
A TÖRTÉNTEK SÚLYÁT NÖVELI, HOGY A KÖZÖSSÉGI OLDALON CIKKÜNKET MEGOSZTÓ OLVASÓINK KÖZÜL IS JELEZTÉK, HOGY A VOLT POLGÁRMESTER HASONLÓ TARTALMÚ ÜZENETET KÜLDÖTT NEKIK.
Úgy gondoljuk, hogy ez amellett, hogy legalábbis kifogásolható magatartás egy politikai pályáját éppen most lezáró, volt polgármestertől, még annyira méltóságán aluli is, hogy
AZT REMÉLJÜK, HOGY VALAKI FÖLTÖRTE A FACEBOOK-FIÓKJÁT, ÉS VISSZAÉLT TÖRÖK GUSZTÁV ANDOR NEVÉVEL.
Cikkírónkat, szerkesztőnket, Illés Györgyöt ekképpen érintette a váratlan üzenet:
Nem válaszoltam, elvégre mit lehet erre mondani? Én nem érzem úgy, hogy adósom volna a volt polgármester. Talán fölhívnám a figyelmét, hogy pont az ilyen megnyilvánulásai miatt szerették meg oly sokan ebben a városban olyanok is, akik előzőleg több cikluson át, bár csökkenő lelkesedéssel, de az ő neve mellé tették az ikszet a választásokon. A cikket a „barátságos” jelzővel illeti, én inkább tárgyilagosnak mondanám, legalábbis erre törekedtem. Hogy sikerült-e, döntse el az olvasó!
Mindenesetre e szavak, amelyeket én nem neveznék fenyegetésnek, nehogy küldőjük följelentsen rágalmazásért, azért elég ijesztően hangzanak annak fényében, hogy a volt polgármester e tekintetben szavatartó ember hírében állt a városban, sokan kifejezetten bosszúálló vezetőként emlegették, aki vélt vagy valós sérelmei miatt állítólag gyakran "utánanyúlt" az embereknek. Így volt-e, nem dolgom eldönteni, és remélem, e szóbeszéd valóságtartalmát nem így kell megtapasztalnom. Mindenesetre megnyugtató, hogy a volt polgármester régi hatalma már elenyészni látszik. Persze, nem tudhatom, mit rejteget a tarsolyában, ha már ilyen üzengetésre szánta magát– mondta munkatársunk, hozzátéve, hogy ilyen jellegű atrocitásban eddig nem volt része, majd így folytatta:
Az üzenet második felét, a családra vonatkozó kitételt végképp nem tudom értelmezni, mert a családját nem is ismerem, hacsak kalocsaiként innen-onnan, látásból nem, és én nem tartom számon a rokoni kapcsolataikat, nem azok szerint osztályozom az embereket. Van, akinek ez furcsának tűnhet. Mindenesetre azt azért remélem, hogy ez a hozzáfűzött megjegyzés nem azt jelenti, hogy a családomon akar bosszút állni, amiért tájékoztattam olvasóinkat a tényekről, amelyek ezúttal épp vele voltak kapcsolatosak!