Pályaív – Török Gusztáv Andor: út a csúcsig

A volt polgármester legutóbbi megbízatásáról és annak megszüntetéséről már írtunk frissiben, ott azt is kiszámolva, hogy ez a lépés tokkal-vonóval évi 4.149.600 forint előnyt jelent a városi büdzsében. Valójában azonban ennek az évnek az elejére még járt neki díjazás, így ezen a tételen 3 millió 74 ezer forint tényleges megtakarítást könyvelhetett el Molnár Gábor, a pénzügyi osztály vezetője a szerződés megszűnésével.

Török Gusztáv Andor távozása és nyugdíjba vonulása alkalmat ad arra, hogy vázlatosan áttekintsük a városunk életét két évtizeden át polgármesterként, majd később ellenzéki önkormányzati képviselőként, végül Bálint József megbízott, megyei lobbistájaként a legutóbbi időkig – igaz egyre kisebb eréllyel – befolyásoló politikus karrierjét.

A másszállási kisdiákból agilis mezőgazdasági vezető

Török Gusztáv Andor 1952. január 28-án született Szakmáron, de 1966-óta Kalocsán él. Az általános iskolát szülőfalujában végezte, középiskolai tanulmányait pedig Kalocsán, a Dózsa György Mezőgazdasági Technikumban folytatta, ahol 1973-ban végzett.

A 2002-es parlamenti választások előtt kampány során országgyűlési képviselőjelöltként közzétett önéletrajza szerint akkorra négy diplomája volt, így 1973-ban mezőgazdasági üzemmérnöki, 1980-ban üzemgazdász, 1981-ben üzemszervező agrármérnök, ugyanebben az évben mérlegképes könyvelő, 1991-ben külgazdasági szakmérnöki képesítést szerzett.

Így megszerzett elméleti tudását állami gazdaságban irodavezetőként, termelési rendszernél szaktanácsadóként, illetve mezőgazdasági szövetkezet elnökeként kamatoztatta. Ebben a pozícióban érte a rendszerváltás, amelynek az SZDSZ tagjaként bizonyos mértékig létrejötténél is bábáskodott, bár ekkor még nem volt jelentős befolyása.

Politikai karrier a csúcsig

Első fontos – pártja berkein túlmutató – politikai megbízatása Kalocsa város polgármesterjelölti címe volt, rögtön az első szabad választások idején. Ezt a választást 1990 őszén meg is nyerte, miután a Szabad Demokraták Szövetsége Kalocsa város polgármesterének jelölte, és a testület megválasztotta.

Nagy lendülettel látott hozzá a város vezetése új kereteinek és formáinak kialakításához. Ez egy izgalmas feladat volt, hiszen az állam működése egy csapásra megváltozott, a vezetés minden szintjén, így a városokban is a hatalommegosztás új formája jött létre, és az új jogi és erkölcsi normák új vezetési módszereket igényeltek a városvezetőktől.

A számos szakma ismereteivel, ugyanakkor – legalábbis helyi szinten – jó kapcsolatrendszerrel és vezetői tapasztalatokkal is rendelkező fiatal, akkor 35 éves polgármester általános elfogadottságnak örvendett a városban, amit közvetlen, barátságos modora, és jó vezetői adottságai mellett az is indokolt, hogy a demokratikus elvárásoknak megfelelően a legkorszerűbb módszerekkel kezdték meg vezetése alatt a város jövőjének stratégiai tervezését. Abban az időben több „brainstormingot” is tartottak, bár ezeket akkor még egyszerűen lakossági fórumnak nevezték.

Később Homokméggyel közösen elindították az Együtt Egészségesen programot, amelyhez kapcsolódó kérdőíves kutatás témája bőven túlmutatott az egészséges életmód és egészség-tudatosság kérdésein, ez mellett ugyanis a lakosságnak a város jövőjével kapcsolatos igényeiről és az akkori aktuális állapotok szerint meglévő problémákról, panaszokról, konfliktusokról is visszajelzést adott.

A VÁROS FEJLESZTÉSÉNEK ÉS MŰKÖDTETÉSÉNEK TERVEIT A LÉNYEGES PONTOKNÁL TETTEN ÉRHETŐEN AZ ÍGY ÖSSZESÍTETT LAKOSSÁGI IGÉNYEK ÉS AGGÁLYOK SZERINT ÁLLÍTOTTÁK ÖSSZE.

Hogy ez a befektetett energia nem volt hiábavaló, abból is tudható, hogy Török Gusztáv Andor– pártja parlamenti választások utáni pálfordulásának, és későbbi, látványos hanyatlása dacára – 1994-ben is, majd még további három választáson újra tudta választatni magát.

SZÁMOS, KALOCSA SZÁMÁRA FONTOS MODERNIZÁCIÓS PROGRAMOT ALAPOZTAK MEG EKKOR VÁROSUNKBAN.

Ezek egy része országos trendek és programok mentén szinte törvényszerűek voltak – telefon, gázprogram –, más területeken azonban valóban komoly és elismerésre méltó teljesítményt nyújtott az általa irányított városvezetés.

A teljesség igénye nélkül kiemelhetjük az útburkolatok cseréjének, illetve akkor még belvárosban is több helyütt előforduló földes utak szilárd burkolattal való ellátásának tervszerű, következetesen véghezvitt programját. Ezek elmaradása miatt számos kis és közepes városban akkor még sok helyen, de néhol a mai napig is fönnmaradtak földes utcák, sokszor a településközpontok közvetlen közelében is.

Ezzel szemben Kalocsának gyakorlatilag a teljes lakott területe legalább betonozott úton megközelíthető – egyébként emlékeink szerint ez, pontosabban az autók által fölvert por az egyik slágerválasza volt a „mi zavarja leginkább Kalocsán”, vagy valami hasonló témájú kérdésnek a már említett Együtt Egészségesen program keretében folytatott kérdőíves közvélemény-kutatásnak.

A modern városvezető

Ez nem irónia. Török Gusztáv Andor tudatosan készült föl a rá váró feladatokra, igyekezve a városvezetőként hasznosnak vélt ismeretek begyűjtésére, majd ezzel a vértezettel látott hozzá városunknak az országos átlagnál sokkal súlyosabb lemaradása leküzdésének összetett feladatához.

Ne feledjük el, hogy a rendszerváltás idején Kalocsán még a hagyományos „dugozgatós” telefonközpont üzemelt a postán, ahol a telefonos kisasszonyok banándugós csatlakózókkal kapcsolták össze a hívót a telefonba bemondva kért (háromjegyű!) számmal, az interurbán hívások esetében pedig várni kellett, hogy a kisasszony visszacsörögjön, amikor megjött a vonal.

Utólag kicsit mókás, hogy a telefontársaságok terjeszkedésének megengedését sikernek könyveltük el, hiszen körbenézve a mai világban ez aligha lett volna elkerülhető.

UGYANAKKOR AZ AKKORI HELYZETET FIGYELEMBE VÉVE MINDENKÉPP KÜLÖN FEJEZETET ÉRDEMELNEK A VÁROSUNK INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM IGÉNYEIHEZ VALÓ ALKALMAZKODÁSA ÉRDEKÉBEN TETT ERŐFESZÍTÉSEK.

A város modernizálásában e téren elért eredmények közt említhetjük a város első informatikai kábelhálózatának kiépítését, majd annak értékesítése után új hálózat létesítését és mellé a KalocsaKOM Kft. 2007-es megalapítását.

Nagy energiákat fektetett az akkori vezetés az elkerülőútnak a repteret az 51-es főúttal összekötő szakaszának megépítésébe, illetve a reptérnek a fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtésébe. Később ebből – az ipari park kiépülésének elmaradása miatt – Kalocsa nem sokat profitált, aminek részben külső, makrogazdasági okai voltak, ugyanakkor a Foktői útra is becsatlakozó elkerülő út a Duna-menti falvak elérhetőségén sokat javított. Ennek ellenére komoly eredmény, hogy elvégezték a talaj ipari park és a reptér használatbavételéhez nélkülözhetetlen kerozinmentesítését.

Ám a reptéri ipari park gyors fejlődéséhez fűzött várakozások hiú reménynek bizonyultak. Az ottani területek iránti kereslet csak a Paks II projektről és az új Duna-hídról szóló hírek kapcsán látszik élénkülni az utóbbi időben, de „zászlóshajónak” tekinthető, igazi nagybefektető egyelőre várat magára.

Szintén a modernitás irányában tett lépés volt az ezredforduló táján az a közvilágítás-korszerűsítő beruházás, amelyet egy keretszerződés révén a város áramszolgáltató partnere, a Démász Zrt. valósított meg. Ez a szintén erős lakossági igényt kielégítő projekt akkor a városvezetés egyik büszkesége volt.

ÁM A KÁBELHÁLÓZATOK KIÉPÍTÉSE ÉS ÉRTÉKESÍTÉSE, ILLETVE A KÖZVILÁGÍTÁS MEGÚJÍTÁSA IS KÉSŐBB CIKLUSOKON ÁTNYÚLÓ VITÁKAT GENERÁLT.

De ne szaladjunk ennyire előre, hanem kanyarodjunk vissza a volt polgármester pályájának fölívelő szakaszára, a most elengedett témákról pedig lesz még szó cikkünk készülő folytatásában, mellévéve másokat, például a kórházi rekonstrukció kérdéseit.

Az első törés – tünetmentes

Visszatérve tehát a ’90-es évek közepére:

Bár a föntebb vázolt lendület még javában tartott, sőt még ki sem bontakozott egészen, és Török Gusztáv Andor választók közti népszerűsége, legalábbis az iránta táplált bizalom sem csökkent érdemben, a mélyben, egyelőre még látható jelek nélkül megindult egy folyamat: pályájának első igazán nagy, bár egyelőre latens törése – egyben későbbi elszigetelődésének első lépése – az SZDSZ színeváltozása volt.

Ez alatt azt értem, amikor a pár évvel korábban legradikálisabb „antikommunista”, illetve utódpárt-ellenes szerepet fölvevő párt a 1994-es választások másnapján – minden korábbi cáfolatuk dacára – koalícióra lépett az abszolút többséget önmagában is elért MSZP-vel, és így, 2/3-os többségű kormányt alakítva össze is nőtt a két alakulat, egészen a mind kisebb jelentőségű liberális formáció nagyon is megérdemelt megszűnéséig.
Ez a lépés – mármint a szocialistákkal való összebútorozás – ’94-ben egyesek szemében esetleg még fokozta is a szimpátiát a madaras formáció iránt, és bizonyos okokból városunkban ez a réteg szélesebb lehetett az országos átlagnál, ám az eredeti szavazóbázisától végleg elszigetelte a pártot.

Ekkor még tudott úgy helyezkedni a politika erőterében a tapasztalt és ravasz róka hírében álló kalocsai városvezető, hogy ez az alapvetően nem személyével összefüggő hitelességi válság ne tépázza meg végzetesen a nimbuszát „idehaza”, miközben a párton belül sem szorult perifériára, bár a kemény magba sem tudott bejutni. Ez utóbbi sikerhez harmadik ciklusa végén állt a legközelebb.

A csúcson

Az MSZP-SZDSZ tandemnél ekkoriban még jól ment a szekér: ’94. és ’98. közt kormányon voltak, majd 2002-tól két cikluson át szintén „baráti” kormányzat mellett tevékenykedhetett a kalocsai polgármester, és ekkoriban a „többséghez húzás hullámán” még erősödni is tudott.

Az első Orbán-kormány idejére beérlelte gyümölcseit korábban városunkban elvégzett stratégiaalkotó munka és tudatos építkezés, ami a polgármester elismertségében és a választási adatokban is megmutatkozott. Egyszerű pillantással látható az akkori statisztikákból, hogy Török Gusztáv Andor még ekkor is képes volt arra, hogy a politikai értelemben szakadékkal kettéosztott országban és városban, ahol akkoriban barátságok és családi kapcsolatok mentek rá a politikai nézetkülönbségekre, polgármester-jelöltként szavazókat csábítson át magához a túloldalról.
Az is igaz, hogy ekkorra még nem sikerült az ellenzéke oldalán igazán ütőképes, a választási matematika szerint is hatékony alternatívát állítani.

TÖRÖK GUSZTÁV ANDOR EKKOR ÉRKEZETT PÁLYÁJA CSÚCSÁRA.

Így 2002-ben még azzal a gondolattal is kacérkodhatott, hogy országgyűlési képviselővé választatja magát: ő lett pártja hivatalos képviselőjelöltje választókörzetünkben. Az már történelem, hogy e téren nem járt sikerrel.
Igaz, a választókörzethez tartozó települések többségének erős jobboldali túlsúlya miatt – akik ráadásul soha nem tudták megbocsátani az SZDSZ-nek a szocialistákhoz való dörgölőzést – kisebb csoda lett volna.

„Most kéne abbahagyni!...”

Ötvenévesen, három ciklust letöltött polgármesterként nyugdíjjogosultsággal, méghozzá tisztességes járandóság mellett „szállhatott volna ki a ringből” Török Gusztáv Andor, ráadásul elegánsan, győztesként. A város sokat változott, fejlődött vezetése alatt, miközben támogatottsága egyelőre alig csökkent. Ha ekkor távozhatott volna, akkor a várost az átmeneti időszakban biztos kézzel, jó irányba kormányzó vezetőként maradhatott volna meg Kalocsa emlékezetében.
Ma már tudjuk, hogy nem így történt: folytatta a politikai csatározást – bár ekkorra már sok kritika érte a polgármester egyre rabiátusabb, ellentmondást nem tűrő vezetési stílusát.

Visszatekintve, nem igazán világos, hogy milyen motivációból döntött a folytatás mellett, hiszen egzisztenciálisan nem volt szüksége erre, biztonságot adó anyagi körülmények közt, ereje teljében élvezhette volna a jól megérdemelt nyugdíjas éveket, későbbi kormányzása során pedig már nem láttuk azt a határozott ívet, ami azt jelezhetné, hogy valamely nagyszabású vízió megvalósításáért dolgozik a volt polgármester.

A korábban jól tapintható módon a fölmért, valós igényekre adott válaszok helyett ekkorra mintha pusztán a hatalom megtartása maradt volna a stratégiai cél.
A város előtti jövőkép kitisztulásának elmaradását érzékelték a városlakók is, ez meg is látszott apránként fogyatkozó támogatottságában, de a fölmutatott alternatívával még nem voltak elégedettek a szavazók. Így Török Gusztáv Andornak még két ciklusra sikerült fölhatalmazást nyernie, 2002-ben vastagabb, 2006-ban vékonyabb többséggel, és csak 2010-ben állította meg menetelését a Török Ferenc polgármester vezette stáb.

Ez a helyi hatalomban töltött utolsó nyolc év azonban már menthetetlenül fölemésztette az üstökösként indult polgármester támogatottságát, amit csak tetézett az országos politikai erőtérben ingaként visszalendülő homokzsák: a Gyurcsány-féle ámokfutásról és az azt követő szerencsétlenkedésről 2010-ben hozott szigorú választói ítélet.

A népszerűsége hanyatlása időszakának, a hanyatlás okainak, valamint az ebben az időszakban történt legnagyobb horderejű, ám esetenként szintén ellentmondásos fejlesztéseknek, programoknak az áttekintését – hiszen sok korábbi terv ekkor lépett a teljesedés időszakába – cikkünk folytatásában közöljük!