Az 1919-es vörösterror áldozataira emlékeztek Kalocsán – A 20 kalocsai mártírt mai leszármazottai is gyászolják

Az ünnepség a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, a Szózat hangjaival zárult, irodalmi felütésként pedig Kállai Sándor Nagy László: Varjú-koszorú című versét szavalta el. 

Kákonyi István beszédében a 20 ártatlanul kivégzett mártír nevét, életkorát és foglalkozását egyenként említve elmondta:16 embert kötél, négyet golyó által végeztetett ki a tanácsköztársaság véreskezű hóhérja Szamuely Tibor, akit a Duna menti településeken kirobbant ellenforradalmi mozgolódások leverésére rendelt ki Kalocsára Kun Béla. A legfiatalabb áldozat 17.,a legidősebb az 50. életévét töltötte be, a legtöbben földművesek voltak.

A szónok felidézte:

Szamuely és a Lenin-fiúk különös figyelmet szenteltek Kalocsának, az érseki városnak. Szamuely Tibor népbiztos nevét a vörösterror tette hírhedté. Szamuely a terror szükségességét egy 1919. április 20-án tartott beszédében így indokolja: „Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába.” Június 18-án tört ki a Tanácsköztársaság ellen indult legnagyobb felkelés, a Duna-melléki ellenforradalom. A parasztforradalom győzelmének első állomása Dunapataj volt, itt a kezdeményező egy gazdaparaszt, Kalocsán pedig két tartalékos százados volt. 1919. június 24-én este 16 személyt akasztottak fel a jezsuita rendház melletti celtiszfákra, 2 embert fejbelőttek a törvényszék udvarán. Másnap újabb 2 emberrel végeztek, szintén fejbelőtték őket. Kegyetlenség, embertelenség jellemezte Szamuelyt, aki június 25-én este az érseki kastélyban vigyorogva kért vizet a vacsora előtt, mondván, hogy „meg akarom mosni a kezem, mert hullaszagú.”– hangzott el, majd Kákonyi István így folytatta:

A vörösterror kalocsai áldozatait június 25-én temették el. Egyházi szertartásban nem részesülhettek, de a családjuknak sem adták ki őket. Közös sírban, koporsó nélkül temették el őket a temető Bimbó utcai bejáratától balra. Kálmán (Kohn) Józsefet az izraelita temetőben hantolták el. Várady Lipót Árpád kalocsa-bácsi érsek – aki a forradalom alatt mindvégig székhelyén maradt, s akit Budapestre hurcoltak, s a megpróbáltatásokat alázattal és méltósággal viselte – nagyszámú papi segédlettel 1919. szeptember 8-án a város lakosságának jelenlétében beszentelte a tömegsírt. Társadalmi adakozás után 1920. május 11-én exhumálták a holttesteket és díszsírhelybe temették őket. 1922. június 25-én, a Jézus Szíve búcsú napján a jezsuita rendház falán emléktáblát avattak. A feliratot páter Mezei Gerő jézustársasági tanár írta."Hősök hősei ti, a hit s haza hős katonái,
Itt a bitófákon tört meg a rémuralom!
Innen ered a honszabadítás glória fénye.
Éltetek áldozatán krisztusi honszeretet!
Kalocsa hős ivadéka, merengj el mély kegyelettel.
Golgota orma e hely; jelzi, a hősre mi vár!

Képgaléria megtekintése (9 db kép)

Ez az emléktábla a szocialista hatalom alatt az enyészeté lett. 1993. június 24-én Kalocsa közössége újraállította az 1919-es mártírok emlékhelyét. Mi sem felejtünk. Azt sem felejtjük el, hogy 1919. bűneink fő forrása a gyűlölet politikai kampányeszközévé tétele. Magyarország érdeke, hogy sem politikai, sem szociális vagy más indulatok ne ébresszék fel a gyűlölet és a terror szunnyadó tüzét. Nyugodjanak békében!"– zárta megemlékező beszédét Kákonyi István önkormányzati képviselő. 

Képgaléria megtekintése (9 db kép)