Alig lézengett pár tucatnyi érdeklődő diák a több helyszínen megtartott megemlékezéseken és a Csillás parkban tartott haditechnikai bemutatón, amelyet így a tervezett időpont előtt másfél órával lefújtak. A címben szereplő kitételt nem mi mondjuk, hanem a főszervező dr. Kovács György ny. mk. ezredes, a több más katonai hagyományőrző szervezetettel együttműködve a honvédelmi napot szervező KLKHK (Kalocsai Légvédelmi Katonák Hagyományőrző Köre) elnöke, aki amiatt volt különösen csalódott, mert az iskolák visszajelzései alapján a korábbi években megszokott, több száz fős diákseregre számítottak.
A szervezők az összes kalocsai oktatási intézményt értesítették az e formájában először 2016-ban megtartott rendezvényről, meghívójukra pedig meg is érkeztek a válaszok, a várható létszámok megjelölésével. Így amikor délelőtt tízkor megkezdődött a ’48-asok terén a megemlékezés, még nem tudhatták, hogy a diákok szerény számban történő jelenléte az egész rendezvényt végigkíséri majd.
Végül, a Csillás parkba érve – ahol katonai tiszteletadás mellett, katonazenekari kísérettel megkoszorúzták a magyar honvédelem és a Kalocsán egykor szolgált honvédségi egységek emlékművét – minden kétséget kizáróan nyilvánvalóvá vált, hogy
A CÉLCSOPORT TÁVOL MARADT A RENDEZVÉNYTŐL.
Pedig ott légvédelmi rakétával, vegyvédelmi felderítő és híradó eszközzel, kézi fegyverekkel ismerkedhettek volna, videó lőtéren is gyakorolhattak volna a Győrből, Kecskemétről, Székesfehérvárról érkezett katonák közreműködésével a tavaly még igen népszerű honvédelmi bemutatón.
AZ ALACSONY ÉRDEKLŐDÉS LÁTTÁN A MINTEGY NEGYVEN FŐVEL JELENLÉVŐ HONVÉDELMI ERŐK FÉL EGY KÖRÜL TÁBORT BONTOTTAK, ÉS ELVONULTAK.
A hivatalos programot ettől függetlenül megtartották
A megemlékezések katonai tiszteletadással a Negyvennyolcasok terén, a 48-as emlékműnél kezdődtek, majd tisztelegtek a jelenleg az Astriceum udvarán található Magyar Hősök emlékművénél, végül a Csillás parkban, a Kalocsa Katonaváros emlékhelyen zárult a megemlékezés, ahol a haditechnikai bemutató mellett toborzó pont, díszelgő egység és az emlékezőket az összes helyszínre elkísérő katonazenekar is várta az érdeklődőket.
Sőt, egy a rendezvénytől függetlenül kialakított, kezdetleges lövészárkot is megcsodálhattak volna, a proletariátus mellette halomban álló „fegyvereivel” együtt.
A FIATALOK TÁVOLMARADÁSÁNAK OKAI ISMERETLENEK, DE VALÓSZÍNŰ, HOGY ABBAN A KELLEMETLEN, SZELES ÉS HŰVÖS IDŐJÁRÁS IS KÖZREJÁTSZOTT.
„Bezzeg az én időmben!”
Ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy annak idején, valamikor a ’80-as évek derekán az akkori középiskolásoknak nem fakultatív, hanem kötelező program volt a honvédelmi nap, és az időjárás sem jelentett kifogást.
Emlékszem, itt-ott szemergő esőben, ugyanilyen hideg, vagy még rosszabb időben jártuk végig a tizenegy-pár kilométeres gyalogtúrát Kalocsa-Meszes–Baráka–Kalocsa útvonalon, a kialakított állomáshelyek érintésével, a végén kispuskás éleslövészettel.
Az állomások egyike volt egyébként a barákai pontonhíd-bázis – a mai Glencore olajgyár területe –, aminek egyébként szigorúan őrzött katonai objektum lévén máskor a közelébe sem lehetett volna jutni.
Mi pedig még élveztük is, részben pont emiatt, hogy olyan dolgokba pillanthattunk be, ami egyébként tabu volt, de főleg azért, mivel addig sem kellett a suliban ülni…
Persze, akkor még mindennapos fenyegetést jelentett a „béketáborra” nézve az imperialista háborús készülődés, aminek a haladó, szocialista blokk tudott csak gátat szabni a „békeharc” folyamatos fokozásával – ennek volt része az ifjúságnak a végső küzdelemre való felkészítése – hiszen tudjuk: „Ez a harc lesz a végső”.
Más kor volt az, más idők jártak, semmi kétség!