Magyar Kultúra Napja a könyvtárban – Képzőművészeti kiállítás-megnyitó indította a színes programsorozatot

A Magyar Kultúra Napja programsorozatába az Astriceum Érseki Múzeum is bekapcsolódott, ahol pénteken Horváth Gábor történész Anonymusról írott monográfiájának könyvbemutatóját tartották.

A Kalocsai Tomori Pál Városi Könyvtár fennállása óta minden évben megemlékezik a kultúra napjáról, könyvbemutatókkal, irodalmi műsorokkal, versfelolvasó estekkel. Ezen kívül, immár hagyománnyá vált egy kortárs képzőművészeti kiállítás megrendezése is, amely kalocsai, Kalocsa környéki alkotók munkáit mutatja be. Ennek megnyitója a Magyar Kultúra Napjára szervezett programsorozat nyitánya is egyben, amelyre az ünnep előtti napon, múlt pénteken került sor a könyvtár folyosóján.

Az egykori nagyszeminárium épületében 2016 novembere óta foglal helyet a könyvtár, 2018 januárjában került megrendezésre az első kiállítás, amely azóta is mindig a Kalocsai Kortárs Művészeti Klubbal karöltve valósul meg. A klub december végén közzétesz egy felhívást, amelyben helyi alkotók jelentkezését várják, valamint a kiállításra szánt műveiket, amelyekből egy szakértő zsűri válogatja össze a kiállítás anyagát.

Évről évre nagy az érdeklődés az alkotók részéről, mert ez egy lehetőség a bemutatkozásra, hiszen a könyvtárba érkező valamennyi korosztály – ha nem is direkt módon, mint egy kiállítóteremben – de megismerkedhet a művekkel.

IDÉN 27 ALKOTÓ, 50 MUNKÁJA KERÜLT KI A FOLYOSÓRA. A PÉNTEKI RENDEZVÉNY MEGNYITÓJÁNAK ZENEI FELÜTÉSEKÉNT ELŐSZÖR SCHUBERT KERINGŐJE HANGZOTT EL SZAXOFONON, VAJDA-RIGÓ GERGŐ ELŐADÁSÁBAN, MAJD DÖRIENN MENÜETTJÉT ADTA ELŐ KLARINÉTON VIDA-SZTRICSEVITS ZSOMBOR ÉS TÓTH TIBOR ELŐADÁSÁBAN. EZ UTÁN AZ E NAPON KELTEZETT HIMNUSZT PÓLI RÓBERT SZAVALTA EL.

A zenés-irodalmi bevezető után Csikós Marianna könyvtárvezető köszöntötte az egybegyűlt közönséget, majd felkérte Pécsi Vivient, a város Kulturális és Szociális Bizottságának elnökét az alkalom megnyitására, aki ünnepi beszédében a következőket mondta:

Mindig is fontos volt, hogy az igényes kultúra otthonra leljen városunkban, és ehhez szerencsére a feltételek adottak. Az elmúlt évben is – a vírushelyzet dacára – számos rendezvénnyel mutattuk meg ország-világnak: bizony, értékteremtő munka folyik Kalocsán.”Ezt követte Kállai Sándornak, a könyvtár munkatársának a tolmácsolásában egy részlet Müller Péter Sziámi Tézisek a kultúráról című verséből, majd a kiállítást Asperján Istvánné, a Művelődési Központ korábbi vezetője nyitotta meg.
A kiállítás novemberig látható.

Az idei tárlat résztvevői:

Bányai Dunda András, Farkas-Huszka Rózsa, Farkas Tibor, Fazekas Margit, Gombaszöginé Vargacz Teca, Hubert Fecó, Hubert László, Kapitány Petra, Kiss Ernő, Kiss István, Kissné Szűcs Anita, Komjáti Anett, Kőrösi Tamás, Krisztián Nóra, Kunhegyesi Ferenc, Lakatos Ervin, Langné Baranyi Edina, Megyesné Bajor Magdolna, Pesztalics Márta, Tóth Árpád Imre, Török Ferenc, Umenhoffer Pál, dr. Vadász Mária, Vén Tímea, Viczay Lajos, Vlcskó János és Zsigmond Enikő.

Ezt követően, este hat órai kezdettel a Resti Kornél „eredetimegjelöléssel ellátott” Zenekar adott lemezbemutató koncertet az első emeleti Kamarateremben – erről önálló cikkben számolunk be. Elöljáróban idézünk a zenekar által új lemezük fülszövegeként az interneten közzétett ízelítőből:

A garabonciás irodalmi időutazó köpönyegéből kibújó restülőkkel és kor-laboránsaikkal a tesztelt közönség is beavatódhat az örökkévalóságba! A rádiószínház „retrospekulatív” műfajának feszegetett keretei között, Kornél korhelykedéseit – vagyis kortól és helytől, tértől és időtől független álmokfutását – kísérve most a Logodi utcából rugaszkodunk el, hogy rögvest a tabáni Mélypincébe ereszkedhessünk alá, majd szálljunk fel (bolyongó szépségek után kutatva) egy óbudai konflisra, hogy aztán egy kőszfinx hátáról zuhanjunk le, majd egy rózsadombi álomvidéken ocsúdhassunk, a későbbiekben robogó szekérrel hasítva bele az éjszakába, egy cirkuszi trupp égbolt-ponyváját húzva magunk után, mesebeli hétmérföldes csizmákkal lódulva meg újra, mennyi-mennyi sekélységen át, tű fokán egyensúlyozva, létben ténferegve, női fehérneműk tapintásából tájékozódva, Folklorisztán, Porlód, Moszkva, Petuski és Párizs felé tartva, egy berepülőpilóta transzportjával térve végül vissza a szent megunt életbe, az áldásos Átok-város rakodópartjának alsó kövén üldögélve, meglelvén elhagyott pipánkat és bicskánkat, egy elúszó dinnyehéjat nézve a Dunán, a lángokban álló partok fényénél olvasva (és így) tovább…”