Március 15-én 11 órai kezdettel tartották Kalocsa önkormányzatának hivatalos megemlékezését az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére. A város hagyományai szerint az ünnepélyt a Negyvennyolcasok terén, a Batthyány-kormány szoborcsoportja mellett tartották meg élénk érdeklődés mellett, majd megkoszorúzták a ’48-as forradalmi kormány emlékművét.
A nemzeti hagyományok szerint az ünnepély – a kalocsai Liszt Ferenc AMI Fúvószenekara kíséretével – a Himnusz közös eléneklésével indult, és a Szózat hangjaival ért véget. A kettő közt a nebulósok műsora idézte föl a 168-169 éve történteket, majd egy énekes produkció következett alkalomhoz illő dalokkal, Bálint József polgármester ünnepi köszöntője után pedig a szoborcsoport megkoszorúzásával zárult a Madainé Szilágyi Anita konferálásával zajlott rendezvény, amelynek ideje alatt a Magyar Honvédség kecskeméti Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis küldöttei adtak díszőrséget.
Az 1848. március 15-én történteket, illetve a forradalmat követő szabadságharcot a kalocsai Nebuló Általános Iskola, Speciális Szakiskola és EGYMI tanulóinak mintegy húszperces műsora idézte föl. A műsort az intézmény pedagógusai, Balogh Istvánné, Bartal József és Horváth Csaba állította össze és tanította be.
Bálint József a városért való összefogásra buzdított
A gyermekek műsora után dr. Bálint József, Kalocsa város polgármestere mondott ünnepi beszédet. A polgármester megidézte a forradalom és szabadságharc eseményeit, köztük kiemelt figyelmet fordítva a Kalocsán történtekre, illetve kalocsaiak részvételére a sorsfordító eseményekben, végül egy gondolat erejéig napi aktualitásokról is szólt.
A polgármester Petőfi-idézettel kezdte beszédét, majd elmondta:
március 15. a magyarságnak talán legrégebbi és legszebb ünnepe. Összekötődik a tavasszal a fiatalsággal, költészettel. Minden korban szerették, még a diktatúrák sem tudták elvágni azt az erős szálat, amely a magyarokhoz köti. Ez az az ünnep, amelyben közmegegyezés van, amelyet minden magyar ember megünnepel. – mondotta, majd a továbbiakban fölidézte „március 15. hőseinek, dicsőséges, de eltiport szabadságharcunknak az emlékét”. A jól ismert pesti események után kitért a városunkban akkoriban történtekre, a kalocsai népnek a forradalomban és szabadságharcban játszott szerepére is.
Kalocsaiak a szabadságharcban, 1848 Kalocsán
Áprilisban itt is megalakult a nemzetőrség, amelynek 300 katonája részt vett a Délvidéken a szenttamási, majd a pákozdi csatában is. Júniusban az első népképviseleti választáson Szeles Lajost választották meg képviselőnek, akit a bukás után halálra, majd kegyelemből 15 évi várfogságra ítéltek – emlékezett a polgármester.
A polgármester külön fejezet erejéig emlékezett meg a kalocsai papság akkori szerepéről:
A forradalmi kormány természetes szövetségesre lelt a Kalocsai Főegyházmegyében, személyesen Nádasdy Ferenc érsekben is a déli irányból fenyegető, fölbujtogatott szerb nemzetiségiek elleni védekezés megszervezésében.
A főkáptalan és az érsek pénzzel, élelemmel támogatta a nemzetőrséget és honvédséget, miközben rossz közlekedési viszonyokra, ingerültségre veszedelmes viszonyokra és más kibúvókat keresve megtagadta több császári körlevél kihirdetését. A papság egy része beszédekkel buzdított, tábori lelkésznek, nemzetőrnek, honvédnek állt.
’49 januárjára rövid időre császári megszállás alá került a város, de már februárban megszervezték a sárközi mozgó nemzetőrséget Ács Károly irányítása alatt. A lelkes önkéntesek Foktőnél három ágyú segítségével megfordították a bajára tartó császári hajót. A gimnáziumban katonai kórházat létesítettek, amelynek vezetője az intézmény piarista igazgatója lett. Sörös Imre érseki könyvtáros forradalmi prédikációt tartott, amiért a bukás után 10 év várbörtönre ítélték. A császári csapatok végül bevették Kalocsát és a városra 20.000 forint hadisarcot vetettek ki.A megtorlás nem törte meg a népet
Bálint József fölidézte Haynau rémuralmát, amikor több mint 100 halálos ítéletet szabtak ki és hajtottak végre megtorlásul a szabadságharc résztvevőire, és több százan kerültek hosszú börtönbüntetésre. A polgármester megemlékezett az „Aradi 13” október 6-ai mártíromságáról, valamint a Pesten kivégzett Batthyány Lajos grófról.
Minden büntetés és megaláztatás ellenére a magyarok titokban emlékeztek a forradalom és szabadságharc dicsőséges napjaira, óvták és vigyázták az elrejtett zászlókat egyenruhákat, Kossuth-bankókat A szónok idézte a jól ismert, akkoriban egymás közt, szűk körben gyakran fölcsendült nótát:
Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje! Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni, éljen a magyar szabadság, éljen a Haza! A SZABADSÁGHARC VÉGÜL ELBUKOTT, DE A FORRADALOM NEM: A TÖRTÉNELEM KEREKÉT NEM LEHETETT TELJESEN VISSZAFORGATNI. A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁST ELŐÍRÓ TÖRVÉNY ÉRVÉNYBEN MARADT ÉS SZŰK KÉT ÉVTIZED MÚLVA, A 1867. ÉVI KEGYEZÉSSEL MEGSZŰNT AZ ELNYOMÁS IS, MEGTEREMTVE A LEHETŐSÉGET, HOGY HAZÁNK IS ELINDULJON A FEJLŐDÉS ÚTJÁN.
Végül Bálint József az egybegyűlteknek ünnepi jókívánságait tolmácsolta, majd azt kérte politikustársaitól, hogy a közelgő választási kampány során a pártok és a jelöltek a város érdekeit képviseljék, a választói akaratnak megfelelően, hogy a közös kérdésekben összefogással tudjanak együtt dolgozni. Mint mondta:
Lehetnek köztünk ideológiai, vallási vagy más különbségek, de mindannyian magyarok vagyunk! Dolgozzunk hazánkért, városunkért, Kalocsáért és a családunkért! „A költő visszatér”
A továbbiakban ezzel a címmel hallhatott az ünneplő sokaság egy zenés összeállítást. Ennek keretében a Kalocsa Kulturális Központ és Könyvtár munkatársai, Szűcs Beáta, Fekete István és Miskoltzy György előadásában hangzottak el az alkalomhoz illő magyar slágerek, a hangszórókból felvételről fölcsendülő kíséretre.
Végül a megjelent az önkormányzat, valamint a városi szervek, intézmények, szervezetek, az itt tevékenykedő katonai hagyományőrző szervezetek, nemzetiségi önkormányzatok képviselete helyezte el a megemlékezés és kegyelet koszorúit az első felelős, magyar kormány szoborcsoportjának lábazatán.
Figyelemreméltó részlet, hogy több szervezet is magas szinten képviseltette magát városunkban, így a Fidesz delegációját Font Sándor országgyűlési képviselő, a Jobbik koszorúzó küldöttségét pedig Suhajda Krisztián, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés képviselője vezette.
Koszorúzás
A 1848-as emlékmű lábazatán koszorút helyezett el
Kalocsa Város Önkormányzata nevében dr. Bálint József polgármester, Kinyóné Lakatos Melinda alpolgármester, valamint dr. Kiss Csaba jegyző;
Kalocsa-Kecskeméti Fegyházmegye nevében Fülöp Ernő apát-kanonok, érseki irodaigazgató, valamint dr. Mészáros István c. prépost, templomigazgató és a Kalocsai Református Egyház képviselete, majd koszorúikkal a város más szervezeteinek delegációi járultak a szoborcsoporthoz, hogy leróják kegyeletüket. Így sorra megkoszorúzta az emlékművet
a Bács Kiskun Megyei Kormányhivatal Kalocsai Járási Hivatala nevében dr. Bedics Andrea járási hivatalvezető, valamint dr. Simon Zoltán járási hivatalvezető helyettes és a
a Bajai Tankerületi Központ küldöttsége;
a város oktatási és nevelési intézményeinek küldöttei, így a Dózsa György és a Kossuth Zsuzsanna Szakgimnázium és Szakközépiskola, a Nagyasszonyunk Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium, Kalocsa Város Óvodája és Bölcsődéje, a Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat, valamint a Tomori Pál Főiskola;
a fegyveres és rendvédelmi szervek, így a Kalocsai Fegyház és Börtön, Kalocsa Városi Rendőrkapitányság, valamint a Kalocsa Városi Tűzoltó-parancsnokság;
a helyi hagyományőrző szervezetek, így egyrészről a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége, a Kalocsai Honvéd Kulturális Egyesület, a Kalocsai Légvédelmi Katonák Hagyományőrző Köre, a Honvéd és Rendvédelmi Szervek Bajtársi Egyesülete és a 24. Harckocsiezred Baráti Kör Egyesület,
másrészről a Történelmi Vitézi Rend, az 1956 Magyar Nemzetőrség, a Hadirokkantak, Hadiözvegyek, Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, valamint a Magyar Vidék Országos ’56-os Szövetség;
a városunkban működő politikai pártok és szervezetek, így a Demokratikus Koalíció Párt, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség Kalocsai Szervezete, a Jobbik Kalocsai Ifjúsági Tagozata és Kalocsai Alapszervezete, a Kalocsa Jövőjéért Egyesület, a Kereszténydemokrata Néppárt Kalocsai Szervezete és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, valamint a Magyar Szocialista Párt Kalocsa Szervezete;
a kisebbségi önkormányzatok, így a Kalocsai Horvát Önkormányzat, a Kalocsai Német Nemzetiségi Önkormányzat, valamint a Roma Nemzetiségi Önkormányzat;
végül a Kalocsai Parkgondozó és Közszolgáltató Nonprofit Kft., a Kalocsai Szent Kereszt Kórház, a Kalocsai Kulturális Központ és Könyvtár, Kalocsa Város Önkormányzata Szociális Központ, Kalocsa Város Polgárőrség, a Magyar Vöröskereszt Kalocsa Városi Szervezete és a Viski Károly Múzeum képviselete.
„húsz akó bor a népnek kiereszteni elhatároztatott”
A koszorúzás után – tovább éltetve a város hagyományait – a ’48-as városvezetés kései utódainak meghívására a sétálóutcába vonult az ünnepi sokaság, hogy ott borral koccintson a forradalom dicsőségére és az áldozatok mártíromságára emlékezve, beteljesítve a kalocsai városi tanács 1848. április 22-én kelt rendeletét, amely szerint
(…) miután az Úrbéri Törvények megszüntetése ország gyűlésileg kihirdetetett volna, ennek emlékezetére, ünnepélyesen, nyilván az utczán, állásokról, négy helen, húsz akó [mintegy tíz hektoliter] bor a népnek kiereszteni elhatároztatott