A Magyar Jogászegylet Bács-Kiskun Megyei Szervezete Kalocsai Helyi Csoportja február 3-án, szombaton a kalocsai Katolikus Intézmény aulájában tartotta a város egyik legkiemelkedőbb társasági eseményét, a 2018. évi jogászbált. Az idén sorrendben tizedik alkalommal megtartott bálra Bajáról, Kiskunhalasról, Kiskőrösről is érkeztek a jogvégzett vendégek és partnereik, hogy a színvonalas rendezvényen együtt szórakozzanak, jó kedvűen búcsúztassák a telet.
A jogi hivatásrendek képviselőit és partnereiket, barátaikat dr. Schön Ferenc, a helyi csoport elnöke már a bejáratban köszöntötte, majd a gyönyörűen feldíszített teremben a bál ünnepélyes megnyitásakor 90 pezsgőspoharat koccintottak össze. Dr. Schön Ferenc emlékeztetett arra, hogy a báli műsorban tíz éve igyekeznek teret, fellépési lehetőséget adni a helyi tehetségeknek, így a program összeállításánál idén is ez a szempont vezérelte a szervezőket.
Elsőként a Dusnoki Aprók Gyermek Néptáncegyüttes adta elő azt a produkciót, amelyet a Felszállott a páva tévéműsornak köszönhetően az egész ország láthatott és a zsűri is magasra értékelt. Tóth-Mihó Erika koreográfus, tánctanár ezt az alkalmat sem szalasztotta el, hogy a kalocsaiak közönségszavazatait ezúttal is megköszönje.
Dr. Bábel Balázs érsek is fontosnak tartotta, hogy köszöntse a bálozókat, akik között helyet foglalva már ő is zenei élményként élhette meg a Hang vagy tavalyi kalocsai énekverseny különdíjasa, Benedek Viktória és a győztes Kiss Eszter előadásában, gépi zenei alapra felcsendülő számokat.
Az évek óta szinte kottára ugyanaz, jól bevált rendezés abban azért kicsit eltért, hogy ezúttal a Veracruz zenekar nyomta a tőle megszokott zenei stílusban, de azért néha magyarosabb műfajra is gyújtottak, még vonatozhatott is a táncparkettet kitartóan koptató közönség.
A bíróságokon gyakran ellenérdekű félként, vagy a döntést hozó bíróként találkozó jogászok ezúttal távol tartották magukat a saját hivatásrendjük adta szigorú keretektől, szívélyesen beszélgettek, mindenkinek volt egy jó szava, egy jó itala a másikhoz.
A kitűnő büféasztalos vacsora elfogyasztása alatt és után, a jogászbálok elmaradhatatlan részeként most is tartottak borkóstolót, mely tételeinek előállításában, az én saját borom „mítoszának” megteremtésében ezúttal is a szőlősgazdának sem utolsó jogászok jeleskedtek.
A város talán legnagyobb figyelemmel kísért, legrangosabb bálja egészen hajnali 4 óráig tartott és egy ideig úgy tűnt, a közeledő reggel sem tántorítja el a mulatozó 25 fős keménymagot attól, hogy egyszer hazatérjen. Hogy ez mikor történt meg, arról így utólag már megoszlanak, ráadásul egymásnak ellentmondanak a vélemények. Ám úgy döntöttünk, e kérdésben bizonyítási eljárást nem folytatunk le, ha már nem maradtunk kivilágos kivirradtig – talán majd jövőre!