A kalocsai báli szezon egyik meghatározó társasági eseményévé vált a Kalocsa Jövőjéért Egyesület bálja, amit a város talán legszebb közösségi terében, a Katolikus Intézmény aulájában rendeztek meg január 18-án, szombaton. A zene - és táncművészeti produkciókkal, humorral és jókedvvel átszőtt bálon az egy közösséghez tartozás elkötelezettsége és élménye jegyében 180-an foglaltak helyet. A báli közönséget és az eseményt jelenlétével dr. Bábel Balázs érsek is megtisztelte.
A dekorációnak, a szép, ízléses terítésnek is köszönhetően pazar környezetben minden adott volt, hogy a vidám, oldott hangulatban valamennyi vendég jól érezze magát.
Az előző két bállal ellentétben most nem tudott jelen lenni Font Sándor országgyűlési képviselő, aki levélben köszöntötte dr. Filvig Géza polgármestert, a bálozókat és a szervezőket.
A műsor nyitányaként az idén 20 éves évfordulóját ünneplő, széles repertoárral rendelkező, Betlenné Dajkó Ágnes vezette Kalocsai Fúvószenekar adott hangversenyt. A zenei produkcióban ezúttal a filmzenéé volt a főszerep. Más közismert filmzenék mellett a Bohém rapszódia című, életrajzi dráma filmzenéje a Kalocsai Fúvószenekar előadásában csendült fel.
Mint emlékezetes, a brit Queen rock együttes, benne Freddie Mercury életét feldolgozó, 4 Oscar-díjat kapott alkotás dalait Jay Bokook dolgozta át, a klasszikus és a rock zene ötvözésével. Biztosan zenei ízlés dolga, de a visszajelzéseket látva a közönség egy részének talán az Evita című musical „Ne sírj értem Argentína” című világslágere fúvószenekari feldolgozása tetszett leginkább.
Ugyan egy báli tudósításnak általában nem része a fellépő zenekar méltatása, de a tartalmas előadás megérdemli, hogy erről is szót ejtsünk.
A Kalocsai Fúvószenekar egyik nagy érdeme, hogy kiválóan alkalmazkodott a két emelet magas aula akusztikai adottságaihoz. A zenekar előadását a könnyűzenei műfaj ellenére a pontos kottahűség, a darabonként jól megválasztott, a filmek betétdalaival szinte teljesen azonos tempó és ritmus, az apró részletek jó kidolgozottsága, a tiszta hangzás jellemezte.
Ugyan szólisztikus teljesítményeket most nem lehet kiemelni, de a zenekar ezúttal is egy jól összeszokott csapathoz illően nem csak együtt játszott, de szinte „együtt is lélegzett.”
Köszönet érte!
Idén is fellépett Lui, a bűvész, akinek látványos és humoros elemekben bővelkedő előadása azért is lekötötte a figyelmet, mert azon túl, hogy bájos hölgy segítője vonzotta a férfiszemeket, arról sem feledkezett meg, hogy a produkcióba bevonja a polgármestert.
A vacsora előtt dr. Bábel Balázs érsek mondott asztali áldást.
A finom vacsora elfogyasztása után ismét a fellépők számára fenntartott térre irányult a közönség tekintete. A műsor folytatásában a Piros Rózsa Táncegyüttes tagjai talpig autentikus ünneplős kalocsai viseletbe öltözve, a „Hordósirató” című produkciót táncolták el, nagy átéléssel.
A koreográfia arra a régi, késő februári népszokásra épül, amikor az óbor már elfogyott, az újra pedig még várni kellett. Ezt a tény a férfiak szomorúan, míg az asszonyok a „nagy tragédiát” kárörvendve, a férfiakon gúnyolódva élték meg. Arról nincs szó a színrevitelben, - holott bravúros dramaturgiai csattanó lehetne - hogy a visszaemlékezések szerint azért az asszonyok egy része akkoriban sem vetette meg a jó bort, egyéb itókát. Ám e nélkül is felcsattant a taps, hogy aztán a táncosok, bálozók közös tánca túláradó vidámságba repítse a közönséget.
A báli forgatagot egy rövid időre a szervizkocsin betolt hatalmas, tűzijátéktól sziporkázó, gesztenye, oroszkrém és feketeerdő torta felszeletelése, majd elfogyasztása szakította meg.
A hajnalig tartó bál közönsége azzal búcsúzott: jövőre ugyanígy, ugyanitt, együtt, azzal nem lőhetünk mellé!