Karácsony közeleg - A város adventi koszorúján fellobbant a negyedik gyertya lángja

Advent negyedik vasárnapján nagyon sok ember gyűlt össze a sétálóutcában. A nagyszámú ismerős arc arról árulkodott, hogy sokan tartották fontosnak, hogy az első gyertyagyújtástól a negyedikig részesei legyenek a bensőséges hangulatú, szívet-lelket gyönyörködtető eseménynek. 

Mint a résztvevők közül többen elmondták: Advent minden egyes vasárnapja közös ünnep volt annak, aki úgy alakította a programját, hogy a gyertyagyújtáson ott legyen, ha esik, ha fúj. Nagyobb számba persze otthon, egyedül vagy a családjukkal gyújtották meg a gyertyát az adventi koszorún, ám mint a sétálóutcai közös gyertyagyújtás igazolta, nagyon sokan a nagyobb közösség, a város aktív lakosaként gondolták úgy, hogy ez főleg a kisgyermekeknek lesz az igazi, talán életre szóló élmény.  

Képgaléria megtekintése (7 db kép)

Advent negyedik vasárnapján Simon Zoltán alpolgármester mondta az ünnepi beszédet, melyben a régi idők karácsonyairól is megemlékezett. 

Az első Adventi koszorút körülbelül 200 évvel ezelőtt, az 1800-as évek közepén, az elbeszélések szerint egy német árvaházban felfüggesztették ki. Azért mondom ezt a szót, mert ez egy kocsikerék volt, amelyre sok-sok gyertya került, és minden napnak volt egy gyertyája."– mondta az alpolgármester. 

Képgaléria megtekintése (7 db kép)

Az egyházak képviseletében ezúttal Fülöp Ernő főszékesegyházi plébános 10 év után mondott beszédet az adventi gyertyagyújtáson. Az apát kanonok egy második világháború utáni időszakból származó, egy templom újjáépítéséről szóló történetet osztott meg a hallgatósággal. 

Találtak egy csodálatosan szép Krisztus fejet, ami egy feszülethez tartozott. A katonák eldöntötték, hogy a romok között megkeresik az összes többi darabot, Jézus Krisztus testét, a feszületet, és újra összerakják. Eltakarították a romokat, felújították, rendbe hozták a templomot, sőt, a feszületnek is minden darabja előkerült. Egy apró hiányosság azonban maradt, Jézus mindkét keze hiányzott. Ekkor egy katona fogott egy papírt, és csak ennyit írt rá: A te két kezedre van szükségem!"– mondta példabeszédében az atya, aki azzal folytatta:  

Kedves Kalocsaiak, Jézus ennyit üzen nektek - elnézést kérek a tegező hangnemért, de miután évtizedenként csak egyszer szólok hozzátok, ezért ezt engedjétek meg - mert ma a ti két kezetekre volt szükség!"A negyedik gyertya fellobbanása után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzene tanszakának hallgatói mások mellett moldvai karácsonyi énekkel varázsolták el a szívükben-lelkükben is ünneplőbe öltözött kalocsaiakat.

Képgaléria megtekintése (7 db kép)