Marad a vízimadárparki vagyon – Tízéves bérlet mellett döntött a testület

A testület egységesnek bizonyult, és – amint a dr. Bálint József által a napirend bevezetőjében elmondottakból kiderült – az előzetes egyeztetések során az illetékes bizottságok is egyetértettek abban, hogy a vagyont ne engedjék ki az önkormányzat kezéből. A polgármester arra is rámutatott, hogy a résztulajdon megszerzésére irányuló ajánlat nem mindenben felel meg a pályázati kiírásnak, ugyanakkor a résztulajdon átadásával megvalósuló közös üzemeltetést nem is tartották a város számára üdvös megoldásnak, és az értékesítéssel szemben a haszonbérbeadás élvez prioritást, így a döntés előkészítése, a pályázatok értékelése során ezzel az ajánlattal nem foglalkoztak érdemben.

Lesz helyük a közmunkásoknak

A tisztázandó kérdések közt dr. Angeli Gabriella azt kérdezte, hogy a park bérbeadása vagy értékesítése kapcsán keletkezik-e az önkormányzatnak pénz-visszafizetési kötelezettsége a park keretei közt folyó közmunkaprogram esetleges csorbulása miatt, illetve az ott dolgozó négy közmunkásnak mi lesz a sorsa.
Bálint József válaszából kiderült, hogy az ottani közmunkáskeretet átadják a Vagyonhasznosítási Kft.-nek, ahol más jellegű feladatot kapnak majd, így a munkások elhelyezése megoldott.

Simon Zoltán hozzászólását visszatekintéssel kezdte. Fölidézte, hogy korábban a park jól, sikeresen működött, majd az utóbbi években egyre rosszabbul mentek a dolgok. Úgy vélte, a Vagyonhasznosítási Kft. égisze alatt nem volt megfelelő a park működtetése. Ennek következtében fogyatkozásnak indult az állatállomány, amelynek jelenleg is folyik az értékesítése a képviselő tudomása szerint.

És ki kell, hogy mondjam, egy kitűnő szakember elüldözése is megtörtént, Rigó Gáborról van szó, akinek a személye és szaktudása bizonyos mértékig garancia volt, hogy ez a vízimadárpark sikeresen és eredményesen tudja a város érdeklődő közönségét szolgálni. A képviselő is a bérleti konstrukció mellett érvelt.

Mivel látom, hogy a város és a Vagyonhasznosító nem tud megbirkózni ezzel a feladattal, hogy megfelelően működtetni a vízimadárparkot, ezért én kizárólag a bérletbe adást tudom támogatni, a két rossz közül a kevésbé rosszat javaslom tisztelt képviselőtársaimnak. – mondta Simon, majd figyelmeztetve, hogy az élő állatokra nehéz bérleti szerződést kötni, Simon azt javasolta, hogy az állatállományra elővásárlási jogot kellene biztosítani a leendő bérlő számára, így elősegítve az eddigi funkció megmaradásának esélyét.

Sok a tíz év?

A bérleti időtartammal kapcsolatban Simon Zoltán végül azt javasolta, hogy ne kössenek egyből tíz évre szerződést, már csak azért is, mert szerinte a most megállapított bérleti díjat tíz évre előre meghatározni felelőtlenség. Ezért azt a módosítást javasolta, hogy kétszer öt évre szóló bérletre tegyenek javaslatot az ajánlattevőnek, oly módon, hogy öt év múlva kerüljön újra a kérdés a testület elé, a most megszavazott üzemeltető bérlőnek előbérleti jogot fönntartva.

Simon Zoltának az állatok értékesítéséről szóló értesüléseit az ülés keretében megszólaló Loibl László, a fenntartó táraság ügyvezetője cáfolta, mondván, csak a szaporulatot értékesítették, vagy adták át más, hasonló létesítménynek az alapállomány marad.

A bérleti díjra vonatkozó fölvetéshez Bálint József azzal csatlakozott, hogy a pályázót megkérdezte, hogy elfogadható-e számára, hogy a bérleti díjat a KSH inflációs indexének mértéke szerint évente fölülvizsgálják.

Filvig Géza kérte, hogy nyilatkoztassa a képviselőt a Simon Zoltán által fölvetett kétszer ötéves bérleti konstrukcióról is.

Katus Attila a pénzügyi bizottság álláspontját ismertette: az értékesítésre vonatkozó mindkét ajánlatot egyhangúlag elutasították, ugyanakkor egyhangúlag támogatták a bérbeadásra vonatkozó javaslat elfogadását.

Ki tenyészt jobban madarakat?

Szabó Balázs szerint

nem egy funkcióról kellene már sokadjára vitatkozni, egy funkciót politikai elemként és eszközként sokadjára fölhasználni, és itt azon vitatkozni, hogy ki és hogy tenyészt jobban madarakat A képviselő a vagyon értékét hangsúlyozta, mondván itt tíz és fél hektár területről, a hozzá tartozó épületekről, istállókról, egyebekről van szó, amint arra rámutatott a pályázat kiírását megelőző vitában is. Úgy vélte, azt semmiképp sem szabad eladni, mert nagyon értékes vagyontárgyról van szó, amely

sok lehetőséget rejt majd esetleg egy olyan városvezetés számára, akinek van is szándéka és ötlete, hogy hogyan működtethetné vagy hasznosíthatná. Ezért ő is sokallotta a tíz évet, azzal ugyanis megkötnék nemcsak ennek, hanem további két városvezetésnek a kezét. Erre a polgármester később így válaszolt:

A szerződéseket nem ciklusokra kötjük. Fölhívom a figyelmet, hogy a kormány 2028-ig készíti el a kormányprogramot, és ez az idő alatt lesznek választások. Az ingóságok testületi hatáskörben

Másrészt azt kérte Szabó Balázs, hogy a Vízimadárparkhoz tartozó gépek, jószágok, egyéb ingóságok fölötti rendelkezés jogát is vonja magához a testület, hogy erről ők hozhassanak döntést, ne a Vagyonhasznosítási Kft.

Erre reagálva a polgármester leszögezte, hogy az ingóságok értékesítéséről természetszerűleg a testület fog dönteni. Ekkor jegyzőkönyvön kívüli közbeszólások figyelmeztették Bálint Józsefet, hogy ez nem annyira természetes, mivel az értékhatárt el nem érő értékesítések – és itt zömében ilyenekről van szó – nem igényelnek önkormányzati testületi döntést. A közbevetésekre a polgármester kijelentette:

Félre fogom tenni az értékhatárt, és be fogom hozni. Kétszer öt nem egyenlő tízzel

A képviselők fölvetéseire reagálva nyilatkozott az ajánlattevő Greksa Zsolt is, elmondva, hogy ő mezőgazdász végzettséggel, gazdálkodóként úgy véli, hogy öt év túl kevés volna a tervezhetőséghez. Ugyanakkor nem kifogásolta, hogy az önkormányzat öt év elteltével újra elővegye a kérdést, közös megegyezéssel még jobb megoldást keresve.
Később ugyanakkor azt mondta, hogy amennyiben fejlesztéseket hajt végre, ahhoz pályázatokat szeretne igénybe venni, amelyekkel ötéves fönntartási kötelezettség jár, ezért e pályázatoktól az annál rövidebb jogviszony miatt elesne.

Szavait Filvig Géza úgy értelmezte, hogy nem zárkózik el a kétszer ötéves konstrukciótól, amelyet ő jobb megoldásnak tartana, mivel tíz év túl hosszú elköteleződés. Erre a jegyző kifejtette, hogy a kétszer öt év azt jelentené, hogy most öt évre kötnek vele szerződést, majd öt év múlva új pályázatot írnak ki. Ezen a mostani nyertesnek nem kellene részt vennie, de a beérkezett legjobb ajánlat kondícióival – előbérleti jogával élve – újabb öt évre övé lehetne a park.

A jogászok eszmecseréjét Bálint József azzal zárta, hogy

Minden szerződést bármikor föl lehet bontani és módosítani lehet, normál fölmondással, közös megegyezéssel, és lehetnek szankciók is, ez szerződés kérdése. Egyébként a kiírásban nem szerepelt az öt plusz öt év, nem is értem most a vitát rajta. Kiírásban minimum öt maximum tíz év szerepelt. Teljes egyetértés a végszavazásnál

Végül szavazásra bocsátotta előbb Simon Zoltán módosító indítványát, amely 6 igen mellett 5 nem szavazattal és 1 tartózkodással nem kapott kellő támogatást, majd a különböző konstrukciókról egyenként szavaztatott a polgármester.

Az 51%-os tulajdoni hányad megszerzésére vonatkozó, a Vízimadárpark jelenlegi dolgozója által tett, 19 millió forintos ajánlatot 12 szavazattal elutasították.
Az uszódi mezőgazdász által tett 40 milliós forintos ajánlatot szintén 12 szavazattal utasították el.

Végül a havi 170.100 Ft/hó bérleti díj mellett tíz évre vonatkozó haszonbérleti ajánlatot ugyancsak egyhangú döntéssel elfogadták.
A pályázatában az ajánlattevő az ingatlan hasznosításának céljaként, folytatni kívánt tevékenységként állatkert-üzemeltetést, falusi turizmust és vendéglátást jelölt meg, amint arról már előzetesünkben is írtunk.

A kötendő szerződés részletei még sok fontos kérdést tisztázhatnak, a parkhoz tartozó ingóságok sorsáról pedig az elhangzottak szerint önkormányzati döntés várható hamarosan.