Nem szavazta meg a testület a pedagógustüntetést támogató nyilatkozatot

Tisztázó kérdések

A vita SZMSZ szerinti rendjének értelmében először a javaslattal kapcsolatos tisztázandó kérdések következtek.
Elsőként Bolvári Ferdinánd azt kérdezte: az előterjesztés megírása előtt egyeztetett-e az iskolavezetőkkel és a város vezetőivel, így a pénzügyi osztállyal, hiszen a javaslat azt is több ponton érinti.

Az iskolavezetőkkel nem egyeztetett, mert nem is lehet, hiszen ők a KLIK fönntartása alá tartoznak, nem lett volna etikus őket kérdéssekkel zavarni, választ kicsikarni, úgy, hogy ehhez nincs joguk. A mai KLIK fenntartása alatt álló intézményekben dolgozó pedagógusoknak nincs joguk, hogy nyilvánosan nyilatkozzanak, ahhoz ugyanis a KLIK engedélye szükséges – mondta Angeli.

Az iskolák visszavételét úgy tartaná lehetségesnek a képviselő, hogy a fenntartói jogok visszakérése mellett kérnék a működtetésükhöz szükséges anyagi forrásokat is. Angeli Gabriella úgy vélte, hogy ha csak annyi támogatást kapnának, amennyit az egyházi vagy nemzetiségi önkormányzatok által fönntartott iskolák kapnak az államtól, akkor abból finanszírozni tudnák az iskolákat.

Ez után Simon Zoltán kért bővebb kifejtést az előterjesztőtől a javaslat néhány pontjával kapcsolatban, „hiszen nem lehet felelőtlenül ilyen megállapításokat leírni”!

Egész pontosan ezekre kérdezett rá Simon, kérve, képviselőtársa magyarázza meg, mondja el, konkrétan mire gondol, hogyan értelmezi a szavazásra bocsátandó dokumentum alábbi kitételeit:

• „Gyermekeket sújtó, gyermekeket és tanárokat megnyomorító kormányzati intézkedések” – Ezzel kapcsolatban konkrétumokat kért Simon.
• „Országos méretű” – itt azt kérte, magyarázza meg, mitől országos méretű valami.
• „Az oktatáspolitika miatt a tragédia felé halad Magyarország” –mit jelent ez Angeli olvasatában? – kérdezte.
• „Gyermekeink mindenben rosszabbul teljesítenek” – Erről is bővebb kifejtést kért.

Gyakorló pedagógusként bizonyára olvasta képviselőtársam azt a 25 pontot, amelyet akár interneten is el lehet érni – mondta dr. Angeli Gabriella, hozzátéve, abból választ kaphatott Simon a most neki föltett kérdésekre. Ezért ebből a 25 pontból csak néhányat olvasott föl a képviselő asszony:

• a tankötelezettség 16 évre csökkentése
• a tananyagcsökkentés
• a tanulói óraszám csökkentése
• a kötelező, 16 óráig tartó bent tartózkodás tanároknak és gyerekeknek egyaránt
• az adminisztratív terhek növekedése
• legfontosabbként az állami és az intézményi ellenőrzés szétválasztásának szükségességét említette.

Angeli Gabriella úgy vélte, az intézményvezetőknek vissza kellene kapniuk a munkáltatói és a gazdálkodási jogokat. Szerinte külön intézményi költségvetésre volna szükség.
Végül fölhozta még az állami tankönyv-monopólium kérdését, vagyis azt, hogy

• Nincs szabad tankönyvválasztás.

Szabó Balázs arra kérdezett rá, amire szerinte nem érkezett válasz, hogy mit kell érteni azon, hogy

Gyermekeink mindenben rosszabbul teljesítenek, mint európai társaik. Konkrétan mi mindenben? Hogy kell ezt érteni? – kérdezte egyrészt Szabó, másrészt a határozati javaslat 1. pontjában foglalt kitétel konkrét tartalmára kérdezett rá.

Egykor önkormányzati oktatási intézményekben kialakult, felháborító és megengedhetetlen állapotok – erről, ha részletesebben hallhatnánk, mit ért „felháborító és megengedhetetlen állapotok” alatt. A rosszabb teljesítményt azokra a mérésekre alapozta Angeli, „amelyeket föl lehet lelni, és amelyek kimutatják, hogy a mostani gyerekek rosszabbul teljesítenek, mint jó néhány évvel ezelőtt” – derült ki válaszából.

A megengedhetetlen állapotokkal kapcsolatban példaként azt emelte ki, hogy

a mostani elsős gyerekeknek nincsenek kemény fedeles bizonyítványai. A tavalyi évben a KLIK utasítására (…) nem vehettek az intézmények kemény fedeles bizonyítványokat, ami azt jelenti, hogy a mostani elsősőseinknek nem tudom, hogy mire fogják a bizonyítványt megírni, talán egy darab fecnire, vagy nem tudom mire gondoltak. – válaszolta Angeli Gabriella, hozzátéve, mondhatna több példát is, de szerinte ez már önmagában is elegendő.

ÉS MÉG CSAK EZ UTÁN KEZDŐDÖTT MAGA A VITA.

Lózungok?

Simon Zoltánnak az a meglátása alakult ki a korábbi bizottsági ülési tárgyalások és az eddig elhangzottak alapján, hogy

a vitára bocsátott dokumentum általánosságokat, politikai lózungokat tartalmazó, semmitmondó anyag, amely arra sem érdemleges, hogy egyáltalán vitatkozzunk róla. Országos véget, összeomlást vizionálni, hogy „itt a vég” és minden összeomlott, azt nevetséges megállapítani – mondta, majd hangsúlyozván, hogy véleményét gyakorló pedagógusként fejti ki, az alábbiakat tette hozzá:

– A fenntartói jogokat az állam magához vonta, abból a jól érthető okból, hagy évi 70-80 millió forint mínuszt termelt az iskolák működtetése. Ezért úgy látták biztosítottnak a működést, ha állami kézbe vonják, onnantól folyamatos az ellátás. Természetesen vannak hibák, meg lehet, hogy lesznek is – mondta Simon.

A miskolci Hermann Ottó Gimnáziumból indult el az a tiltakozás, majd a pedagógusok egy része fölemelte a hangját – idézte föl a történteket a képviselő. Ez az anyag országos tiltakozást emleget, ami több mint nevetséges, hiszen a több százezres pedagógusi karból néhány ezer ember csatlakozott maximum. Erre válaszul a kormány azonnal összehívta a köznevelési kerekasztalt, ahova a szakszervezetek nem mentek el. A pedagógusok 30%-a tartozik a pedagógus-szakszervezetek tagságába, de ők nem tartották fontosnak, hogy képviseljék tagságukat, hanem azt tartották fontosnak, hogy sztrájkot és tüntetést szervezzenek, ahová pár ezer ember el is ment.

És érdekes módon pont az az igazgató, aki elindította az egészet, a kerekasztal-tárgyalások után azt nyilatkozta, én magam hallottam, hogy nincsen tabu téma, mindenről lehetett beszélni, és a kormány fogadókésznek mutatkozott a fölvetésekkel kapcsolatban. – mondta Simon, majd a tárgyalások eddigi eredményeit is sorolta: lesz igazgatói kártya az intézmények azonnali kiadásaira, az ellenőrzések számát csökkenteni fogják, az adminisztrációcsökkentésre is történtek lépések, tehát úgy látja a képviselő, hogy jó irányba indultak el a dolgok.

Simon úgy vélte, az előterjesztés nem képviseli a pedagógusokat, akik döntő többségének más a véleménye. Ők megtartják óráikat, tanítanak, és a plusz munkaidőt is kihasználják, amit egyébként a többség korábban is bent töltött a munkahelyén.
A tankötelezettséggel kapcsolatos igényt okafogyottnak mondta, hiszen igaz, hogy a tankötelezettség 16 év, de a „Híd” program keretében 25 éves koráig bárki visszaléphet az oktatási rendszerbe. Pedagógus életpálya modell sem volt az elmúlt 25 évben, most pedig van, és az elmúlt három év óta idén szeptemberben lesz az ötödik fizetésemelés.

Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a pedagógusok ennyit soha nem kerestek, mint most.A 32 órás bent tartózkodásról elmondta, ez napi hat óránál alig több, és úgy vélte a pedagógusok szívesen töltik ki ezt a munkaidőt, ami ráadásul például olyan vívmányok visszatérését teszi lehetővé, mint az ingyenes szakkörök, felzárkóztató foglalkozások. Immár a kevésbé fizetőképes szülők is be tudják íratni gyermeküket például nyelvi szakkörökre, amelyekre immár nem kell fizetni.
Például a Belvárosi Általános Iskolában az alsósoknak 17, a fölső tagozatosoknak 15 féle szakkör áll rendelkezésükre, köztük az újságíró szakkörtől a színjátszó körig.

A gyerekek túlterheltségére térve az OECD kötelező iskolai időre vonatkozó fölmérésére hivatkozott Simon. Eszerint a magyar gyerekek óraszámánál már az olaszok is több időt töltenek az iskolában, Hollandiában még nagyobb a kötelező óraszám, a listavezető pedig Dánia.

A tananyagcsökkentés követelése jól hangzik, de ezt minden pedagógus a többiek szakterülete rovására tudná elképzelni, a sajátjára nem. Ugyanez vonatkozik az óraszámcsökkentés kérdésére, így e lépéseket maguk a pedagógusok sem néznék jó szemmel.

Végül emlékeztetett:

A Magyar Bálint féle liberális káosz megcsinálta azt, és most tessenek figyelni, hogy egy-egy tantárgyat 10-12 féle tankönyvből lehetett tanítani.Ugyanennyi szemlélet és ütemezés tartozott hozzájuk, így az iskolarendszer nem volt átjárható.

A gyerekek tudásszintjéről elmondta: a kompetenciamérések hosszú évek óta ugyanolyan eredményeket hoznak, sem jobbat, sem rosszabbat, a Pisa-fölmérések pedig nem a jelenlegi állapot mérésére szolgálnak, hanem a korábbi állapotokat mutatják.
Ugyanakkor az OECD-felmérés azt hangsúlyozza, hogy a tudásszintbeli különbségek jelentéktelenek, akár pozitív, akár negatív irányban.

KÉT ANGOL NEMZETKÖZI FÖLMÉRÉST IS VÉGEZTEK, AMELY ALAPJÁN A MAGYAR GYEREKEK TUDÁSSZINTJE KÖRÜLBELÜL EGYENÉRTÉKŰ A HOLLAND, CSEH, SVÉD ÉS OLASZ GYEREKEKÉVEL, ÉS JOBB, MINT AZ OSZTRÁK, LENGYEL, FRANCIA, NORVÉG EREDMÉNYEK.

Én azt kérdezem, hogy akkor mégis, mire alapozzuk ezeket az állításokat, amik ide le vannak írva? Simon úgy emlékezett, hogy Angeli Gabriella korábban, az oktatási bizottság legutóbbi ülésén úgy fogalmazott, hogy „támogassuk a pedagógusok lázadását” – amit ő helytelenített, de Angeli azt jelezte, hogy ő nem mondott ilyet. Az e kérdés fölött kibontakozni készülő vitának dr. Bálint József elejét vette, a tárgyra térítve, és a már túl is lépett időkeretére figyelmeztetve a beszélő képviselőt.

Simon erre zárásul azt mondta: a határozati javaslattal Niedermüller Péter néhány nem régi nyilatkozatára hihetetlenül rímel. Egy önkormányzati képviselő-testületnek pedig egy „lázadást”, egy politikai tartalmú röpiratot semmiképp nem szabad támogatni. Nekünk a tárgyalást, a megegyezést és az oktatási kerekasztalt kell támogatni – zárta fölszólalását Simon.

Angeli Gabriella mélységes csalódottságát fejezte ki, hogy egy pedagógus így nyilatkozzon. Szerinte Simon úgy beszélt, mintha nem iskolában dolgozna, nem szembesülne a tanárokat, tanítókat és gyerekeket érintő problémákkal. A pár ezer fős kitételt valótlannak tartotta, mondván:

Mintha nem látta volna azt a tömeget, amelyben legalább húszezer ember volt ott Budapesten! Beszél a Híd programról, amely már jó pár éve megbukott, egyszerűen nem működik. Olyan életpálya modellt tetszett nekünk mondani, amelyről, ha megkérdezné a saját pedagógus kollégáit, akkor elmondhatnák, hogy azok a kollégák, aki életkoruk miatt nem tudták beadni a papírjaikat, néhány évvel a nyugdíj előtt visszaminősítették őket, és a kiváló pedagógusokból PET2-es pedagógusok lettek, ez is hozzátartozik. Ezért én azt mondom, hogy ön az, aki lózungokat sorol nekünk!– mondta Angeli Gabriella, hozzátéve, hogy megnézné a kollégák arcát, amikor a kibővített iskolai benntartózkodással kapcsolatban a televízióban elmondják, hogy ők mennyire örülnek neki, hogy 16 óráig bent kell lenniük.

Végül a kifogásolt mondattal kapcsolatban kérte, hogy keressék elő a bizottsági ülés jegyzőkönyvét, mert a Simon által neki tulajdonított mondatot ő soha nem mondta.

Amikor a politika rátelepszik…

Bolvári Ferdinánd szerint az igazság valahol középütt van. Úgy vélte, a magyar oktatásban probléma van. Bizottsági elnökként is megerősíthette, hogy a KLIK működése nem zökkenőmentes. Ezért nagy örömmel vette a miskolci gimnázium kezdeményezését, és örömmel, szimpátiával tekintett először erre az indítványra is amelynek első oldalával – apró kivételekkel – egyetértett. Azonban a második oldal olvastán „elszomorodott”.

Egy jó kezdeményezésnek ez lehet a halála, amikor a politika rátelepszik – mondta, majd a kifogásolt mondatokat és szófordulatokat idézte, hangsúlyozva az őt irritáló szavakat. Ezek a követelőző, agresszív hangú kitételek voltak. Úgy vélte, a pedagógusok nem értenének azzal egyet, hogy ilyen politikai akciókra használják megmozdulásukat. Kockás ingével jelezte, hogy maga is szimpatizál a tanárok akciójával, de azt szeretné, ha tárgyalások útján tudnának érdemi eredményeket elérni. Szerinte a pedagógusok számára a demokratikus eszközök adottak, akár a tüntetésnek is van helye, ha nem tudnak a kormánnyal szót érteni, de nincs szükségük arra, hogy politikai szereplők kísérjék őket a tüntetéseken.

Végül kiosztott a képviselőknek egy módosító indítványt, mondván, ezzel együtt támogatni tudja a javaslatot, de jelenlegi formájában nem.

A módosító indítvány a követelőző szavak helyett udvarias kifejezésekkel kérte volna a kormányt, hogy értékeljék át KLIK működését, és „ne szégyelljék fölülírni azt, ami mára bebizonyította, hogy működhetne jobban”. Ugyanakkor, köszönetet mondott a gyermekeink jövőjéért dolgozó pedagógusoknak, és arra kérte őket, hogy

BÁTRAN ÁLLJANAK KI IGAZUKÉRT, DE KÖZBEN NE HASZNÁLJÁK GYERMEKEINKET ESZKÖZKÉNT HARCUKBAN!

A módosított nyilatkozat minden politikai párttól önmérsékletet kért az oktatás, nevelés kérdéseit illetően, és végül azt, hogy e dokumentumot eljuttatja-e a kormányzathoz, a polgármester hatáskörébe utalta volna, ami ellen Bálint József azonnal tiltakozott, az utolsó pont törlését kérve. Ezt Bolvári elfogadta.

Angeli Gabriella elismerte, hogy keményen fogalmazott, a módosító javaslat ugyanakkor ennek épp ellentéte.
Azt is elismerte, hogy a kerekasztalnak már most is vannak eredményei. Például Klinghammer István államtitkár kijelentette, hogy a KLIK működését át kell alakítani, és azt is kimondta, hogy az önkormányzatok visszavehetik az iskoláikat, amihez megadják nekik a szükséges támogatást.

Kinyóné Lakatos Melinda Bolvárival ellentétben nem örült, amikor a testületi anyagai közt látta ezt a kiáltványt. Úgy vélte, ez nem ide tartozik.

Ezt a csatát a tanároknak kell megvívniuk. Ők épp ez ellen küzdöttek, amikor a média fölkapta, hogy a baloldal felkarolja ezt a témát, ez ellen küzdöttek a tanárok. És mit csinálunk mi? Behozzuk ide az önkormányzathoz ezt a témát, ami ezt a kezdeményezést pont, hogy meg fogja ölni. Elismerte, hogy vannak gondok az oktatásügyben, amivel Simon Zoltán is egyetértett.

a mostani oktatási rendszer kiöli a gyerekekből a logikus gondolkodást – vélekedett, majd fölidézte, hogy egy éve hoztak döntést arról, hogy nem kérik vissza az iskolát. Az a döntés öt évre szólt. Sokat vitáztak akkor is, de nem volt átlátható, hogy miként alakulna a finanszírozás.

Bolvári módosító javaslatát sem tudta támogatni, mert szerinte ezt a döntést nem testületi ülésen kell meghozni.

Angeli szerint ez igenis önkormányzati ügy, hiszen decemberben a várostól kértek anyagi segítséget az iskolák. Elmondta: az iskolák olyan elemi dolgokért fordulnak az önkormányzathoz, mint a vécékefe vagy a vécépapír.
Emlékeztetett, hogy tavaly a 3000 lakosnál kisebb települések vehették vissza iskoláikat, Kalocsának esélye sem volt erre. Az viszont, hogy a pedagógusok nem tanítják meg a gyerekeket a logikus gondolkodásra, a pedagógustársadalom nevében kikérte magának.

A mi gyerekeink

Török Ferenc pedagógusként, volt városvezetőként és szülőként ezt mondta:

Értem képviselő asszonyt, de nem értem. A politikában, amikor szitu van, akkor kell valamit csinálni, csak végig kell gondolni, hogy biztosan ez-e az a hadszíntér, ahol harcolni kell. Szerintem nem – mondta, csatlakozva az alpolgármester mondandójához.

Ugyanakkor egy másik problémára is fölhívta a figyelmet Török, mondván: túl sokat lógnak a gyerekek az okostelefonokon, túl kevés idejük van rájuk a szüleiknek, ezért sok az iskolákban a neveletlen gyerek. Szerinte a szülőknek is magukba kell nézniük, hogy tettek-e eleget, megtettek-e mindent azért, hogy gyermekük tanuljon, fejlődjön, jól vegye az akadályokat.

Végül hozzátette: az iskolákban sokszor azért hiányzik vécépapír, mert amikor a takarítók beteszik a papírt a vécére, tíz perc múlva bele van tömve a vécébe, még kitakarítani is alig tudják. Ezért bevezették, hogy nem teszik ki, hanem amikor valakinek kell, akkor „a tanító néni ad”.

A mi gyerekeink teszik ezt, mint amikor szétverik a padokat hazafelé menet, szétverik a csatornákat. – mondta, annak érzékeltetésére, hogy ez nem csak pedagógiai probléma, hanem a szülő gyermek, szülő-iskola kapcsolatokban is jelentkező társadalmi probléma áll a háttérben.

A hibákat a kormány is elismeri, érezhető a jobbító szándék, és a pedagógusok többsége is nyugodt légkörű tárgyalásokat akar.

Nem lázadunk, nem utcára vonulunk, és ne használják a gyerekeinket! Amikor a gyerekeket megkéri a tanár, hogy legyen szíves megszervezni, hogy minél kevesebben jöjjenek iskolába, na, az nagyon-nagyon nem oda való. És ez Kalocsán történt – mondta, végül pedig újra a szülők felelősségét hangsúlyozta.

Négyzetrács

Filvig Géza szerint ez a vita országos szinten sem, és a napirend tárgyát illetően sem a gyerekekről, és nem is Kalocsa jövőjéről szól. A tüntetés és a sztrájk polgári jog, egy önkormányzat viszont ilyet nem tehet. Örömmel értesült Madarász Péter, a Hermann Ottó Gimnázium igazgatójának a tárgyalásokon vállalt szerepéről és ott szerzett, pozitív tapasztalatairól.

Kockás inget egy-két tanár visel és a baloldali politikusok. Meg kell nézni a testületi ülést Kalocsán, meg kell nézni a megyei közgyűlést, a parlamentet. Bolvári módosításával sok mindenben egyetért, de szerinte addigra már nem volt időszerű ez sem, hiszen a hét folyamán már előrehaladott egyeztetések folytak.

Mindehhez Bálint Józsefnek csupán egy megjegyzése volt:

Én tanultam mértant, és ez nem kockás ing, hanem négyzetrácsos, de ez csak pontosítás. Szabó Balázs szerint mára bebizonyosodott, hogy a KLIK jelen formájában nem tudja ellátni a szerepét.Ő is kifogásolta, hogy politika telepszik rá egy ilyen fontos közügyre.
A korábbi fölszólalókkal ellentétben azonban úgy vélte, az önkormányzatnak mindenhez köze van, ami a várost érinti. Előző ülésen is egy hasonlóan politikus állásfoglalásról döntött a testület, amikor a migránskvóta kérdését hozták be az ülésre.

Lényegében egyetértett a Bolvári féle módosítással, ellenben az eredeti indítvány harcos hangvételét ő is nehezményezte és kontraproduktívnak vélte a városra nézve. Az iskolák visszavételét ugyanakkor pénzügyi, költségvetési okok miatt irreálisnak tartotta.

Katus Attila szerint nagy bajok vannak az oktatásban, amit iskolai dolgozóként a pedagógusoktól hall. Ezek nem most kezdődtek, évek óta fönnállnak. A politikusoknak lett volna idejük e bajokat orvosolni. Most, amikor a pedagógusok elkezdtek valamit, ez most már az ő feladatuk, fejezzék is be ők.

Úgy gondolom, nem volna jó politikailag ebbe beleavatkozni. Végül Angeli Gabriella kifejtette, igaz, hogy a jelenlegi forrásokból nem tudnák üzemeltetni az iskolákat, de a célra remélt többletforrásokkal együtt már igen. Az állásfoglalás kiadását pedig azért tartotta szükségesnek, hogy így biztosítsák a pedagógusokat szolidaritásukról.

Végül Angeli arról nyilatkozott, hogy elfogadja a módosító indítványt, egy első, udvarias lépésnek ezt is alkalmasnak tartotta, azzal, hogy ha nem lesznek kedvező fejlemények, akkor később is lehet keményebben föllépni.

Ezt követően szavazás következett.
Az előterjesztést végül hat képviselő támogatta, négy fő nemmel szavazott, ketten tartózkodtak, így a javaslat még a finomított formájában sem kapta meg a kellő többséget.

Ettől függetlenül egy oktatási fórumot még tarthatunk, bár nem a mi feladatunk – zárta a napirendet dr. Bálint József polgármester.

Mi pedig megkérdeztünk több iskolát is, hogy ott hogyan zajlott a hétfői kockásinges, illetve „ne vidd suliba a gyereket” akció.
Erről egy másik cikkben hamarosan írunk, itt csak annyit mondunk el, hogy a képviselők közül Angeli Gabriella mellett Bolvári Ferdinánd, Kati László és Lakatos János tartotta fontosnak, hogy az előzetes felhívásnak megfelelően – zakó alatt – négyzethálós ingükkel fejezzék ki a pedagógusok iránti szimpátiájukat.