Nehéz kimondani, de akik a múlt század hatvanas, hetvenes, esetleg nyolcvanas éveiben váltak egy-egy, a Szelidi-tó partján épített üdülő boldog tulajdonosává, azokat már vagy kivitték a temetőbe, vagy olyan, a 70., 80. életévüket meghaladó időskorúak, akiknek legkisebb gondjuk is nagyobb annál, mintsem hogy az egészségük megőrzése helyett holmi üdülőfelújításba kezdjenek. Természetesen ott a család, amelynek tagjai is már úgy 50-60 évesek, de nem biztos, hogy nagyobb távolságra költözve nyaralási szempontból is értékként tekintenek a tó-parton utcákba rendezett, ilyen-olyan, de azért alapvetően még mindig a Kádár korszakot idéző – azért persze kivételek is vannak – üdülőingatlanra. Ezzel szemben a keresleti oldalon ott találjuk azokat a feltörekvő fiatalokat, akik itthon vagy az erősödő középosztályhoz tartoznak, vagy – ezekből van több – külföldön dolgoznak és az ott megkeresett pénzt fektetik be itthon, egyebek mellett vízparti ingatlanokba.
Ez az alap kiinduló helyzet találkozik azzal a szinte robbanásszerű fejlődéssel, amit a Dunapataj-Szelid üdülőfalu mind az infrastruktúra, mind a kereskedelmi, vendéglátóipari és a különböző szolgáltatások területén egyre látványosabban felmutat.
Ahogy az egyik dunapataji ismerősöm fogalmazott: brutális tulajdonosi generációváltás folyik Szeliden. Alig írják ki egy-egy üdülőre, hogy eladó, máris van rá érdeklődő, és azok rendszerint nem távolabbi vidékekről, hanem a környező, vagy legalábbis a megyében lévő településekről válnak újdonsült Szelidi üdülőtulajdonossá.
Az ingatlanforgalmi árakat és hirdetéseket böngészve azt tapasztaltam, hogy a legrosszabb állapotban lévő régi építésű nyaralókért is legalább 6-6,5 millió forintot kérnek, és persze kapnak, de legutóbb, talán a IV. utcában, a tó felöli oldalon, de az utca elején, tehát a víztől távolabb, 17 millió forintért kelt el egy kisebb családi háznak is beillő nyaraló. A 250 négyzetméteres, beépítetlen telket 2,3 millió forintér árulják a Bodzás utcában. Egy egyszerűbb, 35 négyzetméteres nyaralócskát 6,7 millióért a Bence utcában, míg egy komolyabb, 64 négyzetméterest 12 millióért szintén az egyik utcában.
A Kastély utca egyik meghatározó épületét, a Klára konyhájaként ismert 309 négyzetméteres üdülő ingatlant 45 millióért kínálják, de további nyaralók is vannak az ingatlan.com oldalon, ahol az üdülőfalu méreteit tekintve csupán 10 eladó nyaralót találtunk.
Az árak emelkedésében nyilvánvalóan az önkormányzatnak is része van,
Szelid és az anyaközség látványos fejlődése, a tó-parti infrastruktúra fejlesztése, a nyaralók jobb komfortérzete srófolja feljebb és feljebb az árakat.
No’ meg az, hogy újra sikk lett itthon nyaralni, mert egyfelől biztonságosabb, másfelől az üzemanyag árak emelkedése, a forint-euró árfolyam emelkedése mind-mind emellett szól.
Mint megtudtuk, a Szelidi ingatlanpiacon a legerősebb évkezdést az idei esztendő első öt hónapja mutatja. A forgalom 2016 óta növekszik, legjobban a kisebb, felújításra váró nyaralók iránt nőtt a kereslet.
Az áremelkedést erősíti, hogy folyamatosan nő a Szeliden eltöltött vendégéjszakák száma, több embernek van lehetősége, hogy a tavat és az üdülőfalut megszeresse. Az ingatlanforgalmi adatokat nézve az látszik, hogy
aki itt üdülőt vásárol, annak egyre mélyebbre kell nyúlni a zsebébe.
Az ingatlanok átlagárai ugyanis meghaladják a járás városaiban, nagyközségeiben kifizetett összegeket. Sőt, a felső kategóriás építmények esetén messze felülmúlják azokat.
Ennek ellenére új építésű ingatlanokra alig ékezik kérelem, és ilyen elképzelések egyelőre a tervezőasztalokon sincsenek.
A témára várhatóan ősszel visszatérünk, ugyanis a nyári szezon alatt megcsappan az eladásra kínált ingatlanok száma. Ezek ilyenkor inkább a kiadásra várók listáját gyarapítják, hogy aztán majd a holt szezonban találjanak új gazdára.