A főzőverseny megnyitójára – amely egyben a Paprikafesztivál ünnepélyes megnyitója is – ma (szombaton) 10 órakor került sor. A Búzapiac-tér Városház utca felőli végén fölállított színpadon – a konferanszié Fekete Antal bevezető szavai és a Himnusz hangjai után – dr. Bálint József polgármester mondott köszöntőt, majd dr. Aradszki András államtitkár a fesztivált, Németh József mesterszakács pedig a főzőversenyt nyitotta meg.
A polgármester után megnyitóbeszédre emelkedő dr. Aradszki András, a fesztivál fővédnöke nagy megtiszteltetésnek nevezte a polgármester fölkérését a fővédnöki szerepre, majd elmondta a hallgatóságnak, hogy – amint fogalmazott – második szülővárosa Kalocsa, hiszen felesége innen származik. A továbbiakban a tradíció gondolatával vette föl a fonalat, mintegy folytatván a polgármester által elkezdett eszmefuttatást.
Az államtitkár ezzel kapcsolatban Örkény István Az élet értelme című egypercesét citálta:
„Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú.
Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.
Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.
Hát akkor mi?
Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.”
Így van ez a tradícióval is. A paprika hagyománya 200 éves e térségben, és nemcsak Kalocsa öröksége, hanem a környező településeké is, mutatott rá, fölsorolva az egykori kalocsai szállásokként létrejött falvakat.
De a tradícióból nem lehet megélni. Megtartjuk ünnepeinket, ápoljuk hagyományainkat, de meg kell felelnünk a kor kihívásainak, a modernitás elvárásainak is.
Ebben nagy előrelépés lesz Kalocsa számára a közelgő Paks II beruházás, amely Kalocsának nem csak munkaerőigény szempontjából jut szerep, hanem általa a város bekerül az ország és a régió vérkeringésébe, nem csak az építés alatt.
A Kalocsa Paks Duna-híd megépülésével régi vágya teljesül a kalocsaiaknak – mondta, majd – ennek érzékeltetésére – egy saját tapasztalatát is megosztotta a hallgatósággal.
Városunkban katonáskodván volt egy gerjeni katonatársa, aki ha eltávozást kapott, akkor csak úgy tudott visszajönni a laktanyába, hogy az édesapja csónakkal áthozta a Dunán. Ebből ő már akkor tudta, hogy szükség van itt a hídra.
Végül jókívánságai után átadta a szót Németh József Venesz-díjas mesterszakácsnak, hogy nyissa meg a főzőversenyt.
Németh József, a főzőverseny ceremóniamestere köszöntötte a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség, a Szabadtűzi Lovagrend, valamint az Első Magyar Fehérasztal Lovagrrend rangos tagjaiból álló zsűrit, majd visszaemlékezett az első főzőversenyre. Elmondta, akkor még nem is gondolták, hogy hagyományteremtő próbálkozásunk később az egész belvárosra kiterjedő fesztivállá növi ki magát. Rámutatott: ez a verseny az ország gasztronómiai megmérettetései között rangot szerzett, miközben az akkoriban országszerte éledező sok más főzőverseny nem tudott meggyökeresedni, nem tudott valódi hagyománnyá válni.
A továbbiakban ismertette a verseny és a kóstolás menetét. Elmondta azt is, hogy a kóstolójegyek a Szürkemarha Pörköltfőző Versenyen készült ételekre is érvényesek.
Fölhívta a figyelmet a töltöttpaprika-rekordra is, amely rekordkísérletnek az ellenőre már a kezdetektől a helyszínen dokumentálta a munkálatokat, egyenként számolva meg a gombócokat. A végére 2015 db-nak kell lennie, és szintén meg lehet kóstolni – természetesen kóstolójegy igénybevételével.
A tradíció gondolatához kapcsolódva Németh József azt mondta: amelyik nép nem ápolja múltját, az nem érdemli jövőjét.
Ezzel hivatalosan is megnyitotta a főzőversenyt, amelynek indulói ekkor már javában serénykedtek, nem is mostanában kezdték, amit a térre beszűrődő mennyi illatok is jeleztek.
A megnyitó ünnepély – szintén a hagyományokat követve – ágyúlövéssel zárult. A díszlövést dr. Bálint József polgármester adta le.