„Az év embere másik arca” – Kővágó Zsolttal indult a Művelődési Központ sorozata

A tavalyelőtt nagy sikerrel megrendezett „A képviselő másik arca”, majd a tavalyi, „A főnök másik arca” című népszerű sorozat után idén a Korona Rádió országos mintát követve, helyi szinten megtartott, „Az év embere” című szavazása adta a Kalocsa Kulturális Központ és Könyvtár idei, hasonló című szériájának alanyait. A legtöbb voksot kapott személyek ugyanis lehetőséget kaptak a nagyobb publikum előtti bemutatkozásra, a keddenként a volt Tiszti klub emeleti termében, dr. Magóné Tóth Gyöngyi moderálásával megtartott alkalmak keretében.

Képgaléria megtekintése (9 db kép)

A hatrészes sorozat első állomásának vendége, a verseny első helyezettje, Kővágó Zsolt, néptáncpedagógus volt, aki több mint ötezer szavazatot kapott a rádióhallgatóktól. A rendezvény elején Márkus-Mike Szilvia és Gábor János ötletgazdák elmondták: mivel a városi díszpolgári címet kétévente ítélik oda, a 2017-es év „üresjárat” e tekintetben, elismeréssel illetni azonban bőven lenne kiket. Kezdeményezésük által sokan adhattak hangot véleményüknek, hiszen bárki javasolhatott jelöltet Az év embere címre, és az is mindegy volt, hogy a jelölt milyen szakmában tevékenykedik.

A verseny abszolút győztese, Kővágó Zsolt a Kalocsától bő 160 km-re, északra fekvő Isaszegről származik, ahol egészen 30 éves koráig élt. Kalocsára párja, a szintén néptáncpedagógus Mónika révén, három éve költözött. Két gyermek, a négy és fél éves Léna és a kétéves Kristóf büszke édesapja.

Képgaléria megtekintése (9 db kép)

A néptánccal 12 éves korában kezdett el megismerkedni, amikor kortársai és a nála négy évvel fiatalabb húga elcsalták egy táncpróbára, amit újabb és újabb órák követtek, míg végül, ahogy fogalmazott „ott ragadt”. Aztán a koreográfusok egyre többször állították előre, szólókat adtak neki. 16-17 éves korára már neves oktatók szakmai továbbképzésein is részt vett, az isaszegi néptáncegyüttes vezetője pedig nem csak felvételijében támogatta, hanem felkérte, hogy segítse oktatói munkáját is.

Zsolt a hatosztályos Gödöllői Református Líceum Gimnáziumban érettségizett, majd két helyre adta be jelentkezését, amelyek közül az egyik helyre – egy informatikai képzésre – végül el sem ment felvételizni. Felsőfokú tanulmányait a Táncművészeti Főiskolán kezdte meg, és párhuzamosan a Magyar Állami Népi Együttesbe is felvételt nyert. Az első pofonok utóbbiban érték, ahol elmondása alapján szembesülnie kellett táncos hiányosságaival.
Mint mondta, akkor döntötte el, hogy pedagógusként egy tanítványának sem hagyja elbíznia magát.

Képgaléria megtekintése (9 db kép)

2002 novemberében a Duna Művészegyüttesbe vették fel, ahol már tisztában volt korlátjaival, és gőzerővel dolgozott hiányosságai pótlásán. Rengeteg utazás emlékét, életre szóló élményeket és táncszínházi ismereteket is köszönhet az együttesben eltöltött éveknek. Öt év után búcsúzúzott tőlük, egyben a hivatásos tánctól is.

Ezután Isaszegen 7 évig dolgozott a helyi művelődési házban, mint szervező. A helyi rendezvények lebonyolítása mellett részt vett olyan országos szakmai program szervezésében és levezénylésében is mint például a Fülöp Ferenc szólótáncverseny. Ez idő alatt a Csata Táncegyüttes 3 csoportját oktatta. A táncegyüttessel egészen 2013-ig dolgozott, majd a Kalocsai Liszt Ferenc AMI-ban tanított 2015-ig.

2006-ban – kezdetben csak egy farsangi bulin való fellépés erejéig – egyszerű koreográfiára kezdte tanítani a táncos gyerekek szüleit is. A farsangi produkció sikerein felbuzdulva azonban a kibővített táncpróbákat később sem hagyták abba, sőt a lelkes amatőrökből nemsokára létrejött a Csatangoló Tánccsoport, akik mára már 8-10 tájegység táncát táncolják, utánpótlás csoportjuk is van, és két éve egyesületi formában működnek. 

Képgaléria megtekintése (9 db kép)

Ötödik éve tanította a Csatangoló Tánccsoport, amikor rátalált Kodály Zoltán örök érvényű szavaira, s mint mondta, azóta is ez a két mondat foglalja legjobban össze a néptánc-oktatáshoz való hozzáállását.

A kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi azt magának.Bár Zsolt láthatóan órákig tudott volna még tánccsoportjairól mesélni, dr. Magóné Tóth Gyöngyi idő szűkében arra kérte, másik arcáról is beszéljen, munkán kívüli elfoglaltságairól, magánéletéről is osszon meg minél több mindent a hallgatósággal. Így Zsolt, bár nem sikerült a jelenleg patronált 8 együttesének mind a 16 csoportját bemutatnia, többségükről legalább említést tenni igyekezett. Így szólt a Szalkszentmártoni Hagyományőrző Néptánc Egyesületről, a Pálfai Néptáncegyüttesről, az Uszódi Hagyományőrzőkről, a garai, a dunavecsei, a szakmári és a foktői csoportokról. Egyébként utóbbi csapat egyik tagja nevezte a versenyre. Büszkén említette meg Rideg Tibor nevű szólótáncos tanítványát is, akit az ország legfiatalabb aranysarkantyúsának választottak.

Már-már úgy állt a dolog, hogy Zsolt másik arca is a néptáncpedagógusé, ám ekkor – a hivatást kicsit félretéve – kiderült, hogy szeret bütykölni is, hobbija az autószerelés, emellett kisebb otthoni asztalos munkák elvégzésben is örömét leli. Autodidakta módon a bőrdíszművességet is megtanulta, hímzett irha kabátokat, mellényeket.

Képgaléria megtekintése (9 db kép)

Kedvesének, Mónikának jelenleg is adósa egy kalocsai motívumokkal díszített kabáttal, amelyhez a terveket még ismeretségük legelején készítette. Bemutatkozása végén ígéretet tett az alkotás befejezésére, és azt sem zárta ki, hogy engedve a nézői hozzászólásnak, egyszer még riselinezni is megtanul. Ezzel egyébként Bolvári Ferdinánd után ő lenne a második férfi a városban, aki ezt elmondhatná magáról, - és akaratlanul vissza is tértünk a népművészet tárgyköréhez.

A több mint egy órás beszélgetés végén talán még a botlábúak is kedvet kaptak a néptánchoz, és azt is nyugtázni lehetett, hogy nem véletlenül jött össze az az ötezer szavazat.

Folytatás jövő kedden, amikor is dr. Shawfar Adel, sebész, traumatológus lesz a sorozat vendége!