A „Futógráfus” – Török Töce Tibor fotós, tájfutó „másik arca”

A Tiszti Klub emeletén található előadóteremben tartott rendezvényen – akárcsak a korábbi alkalmakkor a rádiós szavazáson legnagyobb népszerűséget elkönyvelő többi jelölttel – dr. Magóné Tóth Gyöngyi beszélgetett Török Tiborral, alias Töcével.

Ezen a rendezvényen Török Töce Tibor beszélgetőtársa először fölidézte a sorozat korábbi állomásait is, mivel erre – lévén zárórendezvény – minden korábbi vendég meghívást kapott, amelyet el is fogadtak, így jelen volt az alkalmon – a bemutatkozások időrendjében – Kővágó Zsolt néptáncpedagógus, Posztobányi Zoltán futónagykövet, Szűcs Zsolt karatemester, Betlenné Dajkó Ágnes fuvolatanár, a Kalocsai Fúvószenekar karnagya is. Csupán a másodikként vendégül látott dr. Shawfar Adel sebész, traumatológus főorvos hiányzott, aki kórházi ügyelete miatt nem ért oda, de a rendezvény végén „az év emberei” tiszteletére rendezett fogadáson már ő és családja is megjelent.

Képgaléria megtekintése (12 db kép)

A visszatekintés után dr. Magóné Tóth Gyöngyi ismertette a bemutatkozások megszokott rendjét, amely szerint, miután a vendég köszöntötte a közönséget, megmutatja másik arcát

ha van neki – szúrta közbe Töce, majd elmondta rövid köszöntőjét:

Mindenkit köszöntök! Az ily módon nem épp túlcifrázott köszöntő tömörsége élénk derültséget váltott ki, máris oldva az egyébként sem „karót nyelt” hangulatot, így Török Töce Tibor közvetlen stílusban kezdett beszélni önmagáról.

Az alkotó képet varázsol az időben lehatárolt pillanatokból, amely a lélek egy darabja, a belső világ tükröződése, érzelmeket és hangulatokat közvetít a világ számára – fogalmazta meg ars poeticáját felütésképpen a fotós, miközben gyermekkori fotókat vetített a közönségnek, többek közt egy görögországi nyaralásról, amelynek kapcsán szólt a fotót készítő édesapjáról is, akit már nagyon korán, ’94 karácsonya előtt elveszített.

Tanulóévek

Tanulmányait is fölidézte, elmondva: miután kitanulta a pék szakmát, három év alatt leérettségizett, majd Pécsre jelentkezett fotósiskolába. A szakmunkás tanulmányainak lezárása évében, 2005-ben kezdte el a tájfutást. Kezdeti sikereit jellemzi, hogy első versenyén 52 perc alatt teljesítette az első helyezett által 12 perc alatt lefutott távot. A győztes ekkor 11 éves volt, Töce pedig 23. De ez nem szegte kedvét!

Kérdésre válaszolva elmondta: a kalandvágy indította el a tájfutás útján. E sport űzése során erdőben lehet futni, és ő ott szeret leginkább. Magáról a sportágról és a kalocsai szakosztály eredményeiről újságból értesült, ennek hatására kereste meg Dénes Zoltán edzőt, és jelentkezett tájfutónak, pedig az iskolásban a testnevelés órákon nem kedvelte a futást, sőt, még a testnevelés órát sem szerette, mert unalmasnak tartotta.

Később, 2010. körül „kijött az erdőből”, az utcai futás felé nyitott. Ekkortól a tájfutás kissé háttérbe szorult, a versenyek közül is az utcaiak felé billent el a mérleg. Az első komolyabb utcai versenye 2010-ben teljesített maratoni táv volt, míg korábban, 2005-06-07-ben mintegy évi ötven tájfutóversenyen is részt vett.

Képgaléria megtekintése (12 db kép)

2011-től részt vett már az első Szelidi-tó kerülő futóverseny szervezésében is.
2012-14-ben jótékonysági futásokon indult, előbb Gyulafehérvárról futott Székesfehérvárra, a down-szindrómás gyerekek megsegítésére, 2014-ben pedig Székesfehérvárról - a Balaton körbefutásval (!) Pécsre. Ezután hívták egy 12 órás versenyre, ahol 12 óra alatt 92 kilométert teljesített.
De nem egy csapásra:

[A 12 óra alatt] volt, amikor az árokparton feküdtem, mert kész voltam, hánytam, szédültem, minden bajom volt. És akkor mindenki böködött engem, hogy ha már eljöttem, és fizettem ezért, hogy itt legyek, akkor ne az árokparton üljek, hanem csináljak valami értelmeset. Lement a verseny, akkor mondtam, hogy soha többet nem akarok jönni, vigyenek haza engem, jó leszek én otthon is! Egy hét múlva aztán megkérdeztem, hogy mikor lesz a következő verseny. A fotózást is felnőttként kezdte

A fotózáshoz való vonzalma körülbelül egyidős a futáshoz való kötődéssel: szakmunkásvizsgájára kapott egy fényképezőgépet 2005-ben. Abban az évben épp Duna Menti Folklórfesztivál volt, és azt végigfotózva egyből több ezer képet készített.

A több ezer képből a végére kettő maradt, amire azt mondtam, hogy jó, amit, ha mai szemmel megnéznék, a kettőből egyre azt mondanám, hogy talán jó. Ezért elhatározta, hogy a következő folklórfesztiválig hátra lévő három év alatt megtanul fényképezni. Interneten és más módon is képezni kezdte magát, és akkor döntötte el, hogy iskolában is tanulni fogja ezt.

Képgaléria megtekintése (12 db kép)

Ez után beiratkozott a Duna-Táj Fotókörbe, ahol Benke Feri bácsi mindenben segítette, mentorálta, és korán elhunyt atyja helyett atyja volt, ennek megfelelő szigorral adta át neki a fotózás csínját-bínját. Emlékére bemutatta az egyetlen fotót, amelyet Benke Ferencről készített.

2009-ben sok fotópályázatra küldött be anyagokat, aminek folyományaként számos kiállításra bekerültek munkái. Ez nagyon jó motivációnak bizonyult a fotózás tekintetében, így arra az évre a futás abba is maradt. Később többször fordult a kocka: hol a futás szorította háttérbe a fotózást, hol a fotó a futást.

2008-tól ’10-ig Pécsen tanult tovább fotósiskolában, és a Mecsek Fotóklubba is belépett. Ugyanebben az évben kezdett fotózni a Tájfutás című újságnak, pedig ekkor kevesebbet futott. Ekkor kezdte fotózni Kalocsán a helyi sporteseményeket, ebben az évben egy ismeretsége révén a mazsorett EB-re és VB-re is ki tudott jutni fotózni, valamint a tájfutó szenior és felnőtt VB-n is részt vett egy csapat fotósaként.

A Kalocsai Sárköz kincsei

2016-ban fogott bele a Facebookon folyamatosan publikált, Sárköz Kincsei című fotósorozat elkészítésébe. Erről végül 90x130-as méretű fotómontázst is készített. Emellett készített egy naptárat is részben a sorozat képeivel, részben korábban Kalocsán készült fotókkal illusztrálva. És az idei évben a Folklórfesztiválra is készül egy újabb naptárral.

Török Töce Tibor pontosan tudja, hogy képei megítélése változó, sokan szemére vetik, hogy a választott tárgy, épület nem olyan a képen, mint a valóságban. Ennek egyik oka, hogy Töce „túlzásba viszi a színeket”, számítógépes utómunkák során úgy erősít rá a színhatásokra, hogy az által a saját lelkiállapotát is visszaadja. Ez egyben szinte védjegyévé vált: ha valahova beviszi fotóit megmutatni, könnyen fölismerik, hogy „ez az agyonszínezett fotó” kié lehet.

Képgaléria megtekintése (12 db kép)

Ausztrália, Szingapúr

Ausztráliát és Szingapúrt is megjárta már a tájfutás révén, az előbbiben huzamosabb ideig élt is, mégis alig látott valamit e helyekből futás közben, legalábbis versenyen

nincs idő arra, hogy én ott bámészkodjak. Ausztráliába a kilenc éve ott élő bátyja révén jutott ki. Tanulni ment ki 2013-ban, egy évre. Tanult és dolgozott is, és utcai futással fölfedezte a várost, Sidney-t, hátán a fényképezőgépével. Egy ideig kerékpárral is próbálkozott, de rájött, hogy az túl nagy kötöttség, túl sok hely van, ahová nem jut el vele. Itt is tagja lett egy fotóklubnak. Itt mindenkivel angolul kellett kommunikálnia, ami sokat javított a nyelvtudásán.

Szingapúrba is áttételesen a testvére kapcsán jutott el, mivel annak felesége onnan származik, és esküvőjüket ott tartották meg, erre utazott ki Török Töce Tibor is.

Jelenleg a térség településeinek jelenét megörökítő képeinek jobb rendszerben való publikálásán, a képek településenkénti böngészhetőségén dolgozik a saját honlapján.

Közönségkérdése válaszolva elmondta, a hazánkban ismert Szeretlek Magyarország! című kiadvány amerikai változatában, a Daily News-ban is megjelent egy írásának fordítása.

Ott volt az összes „másik arc”

Az alkalom a sorozat korábbi résztvevőinek jelenlétében, kisebb állófogdással zárult, amelynek során egy-egy pohár bor és szendvics melletti kötetlen beszélgetéssel ért véget a sorozat a bemutatott személyiségek részvételével, akiket a sorozat szervezői ajándékokkal köszöntöttek.

Képgaléria megtekintése (12 db kép)