Dr. Mócza György gitározott, hegyet mászott, búvárkodott és harcművészetet tanult

Ha az időrendbe szedett, fotókkal illusztrált bemutatkozó előadás, az abból kibontakozó személyiség lényegét néhány mondatban kellene összegezni, mindenképpen azt mondanám: dr. Mócza György az eltelt másfél óra alatt a szerény, sokoldalú, érdemeinek megítélését másra bízó, ugyanakkor céljai elérésében eltökélt, határozott ember benyomását keltette. Aztán a beszélgetést vezető dr. Magóné Tóth Gyöngyi és a közönség kérdéseire adott válaszokból az is kiderült: ha valaki, ő aztán nem a 12 egy tucat életpályát bejárva lett orvos, realitás érzékét, szókimondó őszinteségét családjából és az élet iskolájából is hozta.

A főigazgató-helyettes először arról beszélt, hogy Kecskeméten 1956 decemberében született, családjával a belvárosban élt. Apai felmenői nagybirtokosok voltak. Nagyapjának Cegléden volt áruháza, mások mellett angol szövettel kereskedett, de a vállalkozás csődbe ment, és a család Kecskemétre költözött. Édesanyja egyszerű paraszti családból származott, talán ebből adódódott, hogy az akkori politikai rendszert jobban elfogadta. A minden családban előforduló perpatvar közepette aztán a régmúlt társadalmi hovatartozás abban is megnyilvánult, hogy ilyenkor az apja magázta az anyját, de összetartó, szeretetet, a gyerekeknek biztonságot adó család voltak.

A kis Gyuri az általános iskola néhány évét leszámítva, egészen a gimnáziumig jól tanult. Tanulmányait a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola földrajz, rajz szakán szerette volna folytatni, de az élet, a fiatalos meggondolatlanság képében közbe szólt. A két napos felvételi eljárás második napján már nem jelent meg. Míg mások szóbeliztek, ő az előző éjszakai mulatozás miatt az igazak álmát aludta. Szülei haragja persze természetes velejárója volt a helyzetnek, mint ahogy az is, hogy azonnal belecsöppent a munka világába. A gitáron zenekarban is játszó, az irodalmat, művészeteket kedvelő fiatalember a megyei múzeumban lett kiállítás szervező. Második munkahelyén, a geodéziai vállalatnál elvégzett tanfolyam után műszaki ügyintézői munkakörben dolgozott mindaddig, míg be nem vonult a Városföldi laktanyába. Lokátorosként rendhagyó módon, 2,5 évig volt sorkatona, és mivel a családjában orvosok is voltak, példájukon felbuzdulva jelentkezett a szegedi egyetem orvostudományi karára.

Már házas volt, édesapa, amikor az egyetemet végezte. Ebben a helyzetben a tanulás mellett minden munkát, közte a műtős segédi állást is elvállalta, csakhogy eltartsa a családot. A hetvenes, nyolcvanas évek – a ránehezedő terhek ellenére – boldog világát idéző képeken egy olyan agilis fiatalembert láthattunk, akinek a tekintete elszántságról és kitartásról árulkodott. Minden bizonnyal szüksége volt rá, mert korosztályából akkoriban ilyen teher és felelősség csak keveseknek jutott. Ennek ellenére, bár jelenlegi életkorát tekintve hitelesen mondhatta volna, nem fényezte magát és nagy életigazságokkal sem vagdalkozott. Ahogy élete bemutatásában fokról fokra haladt előre, mindez a hallgatóságban szimpátiát ébresztett, és mindenki leszögezhette magában: az orvosi diplomát, a sikert nem adják ingyen.

Végzett orvosként aztán a kecskeméti kórházban állt munkába. Ám akkoriban nem úgy volt, hogy kórház vezetők szaladgáltak orvosok után, hanem a végzősök a kínálkozó lehetőségek közül választhattak. Így történt ez dr. Mócza Györggyel is, aki ugyan belgyógyász szeretett volna lenni, de a kecskeméti kórháznak patológusra, röntgen orvosra és aneszteziológusra volt szüksége. A főorvos némi szakmai büszkeséggel mondta: soha nem bánta meg, hogy szakterületének ez utóbbit választotta.

Aztán szó esett arról, hogy néhány kecskeméti év után, már szakorvosként, 1993-ban került a Celldömölki kórházba. A 12 orvost foglalkozató kis celldömölki kórház volt az élet és a szakma igazi iskolája, de hogy közelebb kerüljön szülővárosához, pályáját a kalocsai kórházban folytatta. 2000. január 1-jét írták, amikortól 12 éven át a megyei önkormányzat megyei főorvosaként szolgálta az egészségügyet. Az önkormányzatokat, az ágazatot érintő átszervezések következtében a GYEMSZI Dél-Alföldi Régió igazgató-helyetteseként dolgozott tovább, mígnem két és fél év után úgy döntött: gyakorló aneszteziológusnak megy vissza a megyei kórházba. Ezen a poszton érte dr. Svébis Mihály főigazgató felkérése, hogy 2015. szeptember 1-jétől vezesse a kalocsai kórházat. A főigazgató egy hét gondolkodási időt adott, de két perc elég volt a döntéshez, hiszen ismerte Kalocsát, korábban már dolgozott a kórházban, kihívásnak érezte és érzi a feladatot.

A megyei kórházban először nővérként, majd a főiskolai diploma megszerzése után a megyei kórház igazgatásán dolgozik második felesége, két középiskolás gyermeke továbbra is Kecskeméten él, így hétfőn reggel érkezik, gyakran az esti órákig dolgozik, hogy péntek délutántól már együtt lehessen a család. Talán nem csak a hallgatóság hölgy tagjaiból váltott ki szimpátiát, amikordr. Mócza György az érzelmeikről is őszintén beszélő emberek nyíltságával mondta: én nagyon szeretem a feleségem, a családomat!

A személyes részt ezzel akár lezártnak is tekinthettük volna, hiszen a beszélgetés második felében már az egészségügy, valljuk be őszintén, nem a legrózsásabb helyzete volt terítéken, de szerencsére dr. Mócza kendőzetlen őszintesége megmaradt.

A kórházzal kapcsolatban feltett kérdésekre adott válaszokból aztán kiderült, hogy az egészségügy sanyarú helyzete ellenére bízik a kalocsai kórház jövőjében, hiszen infrastruktúrája, műszerezettsége, közel jövőbeni fejlesztései következtében az intézmény sokak számára van irigylésre méltó helyzetben. Ám ahogy más kórházak esetében, a legnagyobb probléma és kihívás nálunk is az orvos és a nővérhiány. Még úgy is, hogy erőfeszítései nyomán hét orvost sikerült Kalocsára hozni, de a nyolcadikkal is komoly tárgyalások folynak.

Dr. Mócza György megragadva az alkalmat azt is bejelentette, hogy nyugdíjazás miatt március 1-jétől

új osztályvezető főorvosa lesz a szülészeti-nőgyógyászati osztálynak.

A státuszt a megyei kórházban dolgozó, 53 éves dr. Kazacsay László szülész-nőgyógyász, onkológus főorvos tölti be, de természetesen valamennyi, az osztályon dolgozó orvos munkájára továbbra is számítanak. A szülészeti-nőgyógyászati osztály szoros együttműködésben dolgozik a korábban már megszüntetett, majd újranyitott gyermekosztállyal, ahová szintén új orvosok érkeznek. Jó hír az is, hogy már Kalocsára szállították a kecskeméti kórházban leszerelt, alig egy éves CT berendezést, amelyet ha a rekonstrukciós munkák végén üzembe helyeznek, új perspektívát nyit a helyi gyógyításban.

A monológból és a kérdésekre adott válaszokból aztán az is kiderült: dr. Mócza szereti a zenét, fiatal korában gitározott, hegyet mászott, a reflexeket fejlesztő, fegyelemre tanító kínai kung-fu harcművészetet is tanulta. Mi több, még búvárkodott is a bányatavakban, az Adrián és a Fekete tengerben. Mindehhez a pénzt hidroglóbuszok takarításából kereste meg barátaival.

A másfél órás beszélgetés végén talán még a legszigorúbb szülők is ihletett meríthettek abból: nem baj, ha egy ember életpályája nem mindjárt az elején a szájuk íze szerint alakul. Korrekcióra mindig van esély, ha ehhez meg van a gyerek tehetsége, képessége és főleg kitartása. Dr. Mócza György bemutatott pályaútja is bizonyíték arra, hogy egy-két kitérő az életben inkább hozzáad, mint elvesz mindabból, amit önmegvalósításnak hívnak.